Az elmúlt hetek játékai - nálam

Szóval Metal Gear Solid 4.

A játék közel zseniális. A végletekig kidolgozott történet ismét bebizonyította, hogy Hideo Kojima még mindig az egyik legalázatosabb és legkreatívabb játékdizájner, aki valaha élt. A grafika technikai szempontból egy-két részen kicsit közepeske, de nagyrészt inkább remekel és szemet kápráztat. Az átvezetők szintén a szájtátós kategóriát erősítik. Az audió is a szokásos MGS-színvonalat hozza. Ez amúgyis igaz az egészre: nagyon-nagyon rendben van minden. Ami talán a legfontosabb a történet mellett: a játék telis-tele van jobbnál-jobb ötletekkel. Ott van a fegyvertuningolás, az álcázás, a speciális jelenetek, az a követős pálya… de nem akarok sokat spoilerezni, mindenkinek meg kell tapasztalnia, aki egy kicsit is ingert érez a játékhoz.

A legnagyobb kérdés természetesen a következő volt: sikerült-e a játéknak a korábbi részek (főleg az MGS1 és az MGS3) által oly magasra rakott lécet átugrania vagy csúnyán leverte?

A válaszom: leverte, de éppenhogy.

A történet kerek, bár akad pár dolog, ami nem stimmel. Majdhogynem tökéletes lezárása a Metal Gear világ eme történeti szálának, mégis, némelyik szereplők egyedi történeteit talán túlontúl gyorsan zárták rövidre.

A zavaró tényezők számát növeli például a Beauty and the Beast csapat sztorija eléggé erőltetett, és akkor még finom voltam - messze ők a leggyengébb főellenség-csoport, akikkel az MGS-ekben találkozhatunk.

Hiányérzetem van azzal kapcsolatban, hogy végülis semmi infó arról, Snake és Otacon hogyan lettek tisztázva és hogyan kérhették fel őket egy ilyen akcióra, amikor ők mindenkitől független szabotőrökként, "terroristákként" lettek az MGS2 idején elkönyvelve. Ez talán már csak szőrszál-hasogatás, de mindenképpen érdekes, hogy a történet amúgy maximalista kidolgozása ellenére ez a nem elhanyagolható kérdés kimaradt.

Miután végigvittem és a legvégén bejött a főmenü, én még mindig csak ültem a képernyő előtt, utána is még vagy 20 percig. Nem akartam, hogy vége legyen. Ezt már a feliratok előtt tudtam. Mert a fentebb említett hibák eltörpülnek a játék gigászi mérete, kidolgozottsága, lazasága és érzelmei mellett.

Kár, hogy vége lett...

Úgy érzem (legalábbis jelen pillanatban), hogy nem kell mellékág vagy prequel, túl jól lett befejezve. Persze lehetne még mit kivesézni egy külön játékban, valahogy mégsem érzem szükségét.

Abban viszont biztos vagyok, hogy ha nem is ötödik epizód lesz, valamilyen formában mindenképp kapunk mi még MGS-t.

A Metal Gear Online-ról még mindig nem vagyok túl jó véleménnyel.

Össz-vissz talán olyan 30-35 meccset nyomathattam, egy részét nálam, egy másik részét egy havernál.

Nekem még mindig lassú és a harc sem jön be. Gyakorlatilag ugyanazért nem tetszik, mint a legtöbb mostani multiplayer FPS sem: nem annyira érezni a fegyveres célzást és néha túl sok az üresjárat, miután két másodperc után elhullik az ember. Pedig annyira nem vagyok béna, pár meccs után már egészen belejöttem.

A cúcs persze megint az apdételés volt. Egyik nap a PS3 új firmware-jét kellett leszedni, de mire lent volt, már szállingóztak el a magyarok a játék lobbyjából. Másnap pont jött egy újabb firmware, aztán a játékot kellett 1.01-es verzióra felnyomni, de miután mindez megvolt, behaltak a Konami szerverei.

Innentől el is ment a kedvem az összeszervezkedéstől, elkezdtem külön játszani.

Mindegy, nem ez a lényeg.

Azt meg elhiszem, hogy klánosodva, csupa magyarral buli a játék. Mondjuk ez minden valamirevaló multiplayer játékra igaz. :) Ha meglesz a saját PS3-mam, még mindenképp visszanézek az MGO-ba!

A Bourne Conspiracy-t természetesen én is csak a név miatt tettem próbára. A filmeket nagyon kedvelem, még annak ellenére is, hogy Bourne szerepére nem biztos, hogy Matt Damon-t választottam volna (de azt sem mondhatnám, hogy rosszul játszott a srác).

Amit a Bourne-kedvelők számára mindenképp elmondanék: a játék nem a filmet és nem a könyveket követi, hanem a kettő keverékét használja. A történet tehát nem a filmes eseménynél, az elbaltázott Wombosi-merénylet után indul, hanem még előtte, amikor Jason még épp ezen a merényleten kezd ügyködni. A játékban bizony lesz több filmből ismerős jelenet és olyan akciók is, amelyekre Jason menet közben emlékszik vissza (ugyebár a halálközeli élmény után amnéziás lesz és a Treadstone-féle „átnevelés” sem tett jót az emlékezetének).

Ha röviden kellene összefoglalnom: nekem tetszik a játék. A grafika teljesen rendben van, pofás, de semmi több. A játékzenék a gyengéim, ennek a zenéit egyenesen a filmből emelték ki - csillagos ötös. A bunyó az alapmozdulatok ellenére igazán élvezetes, mert a sikeres találatok után lehet nyomni a speckókat, amelyek Bourne-ra jellemzően durvák. A fegyveres harc a szokásos fedezékes rendszert használja, plusz a speckók itt is bevethetők. Rengeteg gombnyomkodós minjátékkal találkozunk majd, amelyek nem csak változatosságot hoznak, de a filmszerű hatást is erősítik. Az egészre elmondható, hogy folyamatos és filmszerű, dinamikus és pörgős.

A játék talán legnagyobb erőssége, hogy a stílus egyszerűsége ellenére változatos tud maradni. A repülőtéren végig lőnünk kell, a nagykövetségen egy árva golyót sem lövünk ki, csak menekülünk és bunyózunk. A kettő éltalában vegyesn váltja egymást a pályán belül is, közben jönnek a gombnyomkodós minijátékok is. Nomeg az autós pálya.

A hangulat abszolút a csúcson van - teljesen átjön az a jellegzetes Bourne-fíling.

És itt el is érkeztem a negatívumokhoz.

Az említett autós pálya borzalmas. Nem néz ki túl jól, az irányítás, az autó viselkedése pedig egyenesen pocsék.

Maga a lövöldözés sem tökéletes, egy kicsit siklik a célkereszt, nekem sehogyem volt jó, hiába játszogattam az érzékenységgel.

Ezen kívül néha kifejezetten idegesítő a játék. Többször volt olyan, hogy miközben bunyózok egy ellenféllel, addig a háttérből még lőnek is rám. Van néhány elcseszett checkpoint, amelyek néhol elég rossz szituációban képesek elmenteni az állást. Van olyan is, hogy sokáig nem ad checkpoint-ot a játék, emiatt szívtam is rendesen.

Épp ezek miatt kellett visszavennem a nehézségből, pedig annyira nem volt vészes a legnehezebb, assassin fokozat sem.

Az M.I. sem túl meggyőző, de végülis a célnak megfelel.

Összességében tudom ajánlani, főleg azoknak, akik bírják a stílust, szeretik a „gizda” jeleneteket és még kedvelik is a Bourne-történetet.

Alone int he Dark 4. Nem akarok sokat pofázni erről a produktumról, mert ennyit sem érdemel.

Ronda, gázosak a kameraállások, gagyi az irányítás. Az M.I., mint olyan, nem létezik. Az animáció béna. Az egész játék tiszta bug.

Ennek ellenére sok igazán jó ötlettel talákoztam a játékban, amelyeknek nagy része (vagy talán mindegyik) a megvalósításnál hasal el - lásd a legelején a pislogós feladatot, ami ugyan jópofa, csak olyan egy perc után kezdi az ember unni, hogy folyamatosan be kell nyomogatni a jobb kart a kamillázáshoz, miközben a felirat nélküli szövegre és a mozgásra is kellene koncentrálni.

Olyan az egész, mintha egy csomó zseniális ötletet odaraktak volna a fejlesztők és a játékdizájner(ek) elé, akik nem tudtak jó érzékkel ezekhez hozzányúlni.

Kár érte. És kár az Atari-ért is - merthogy elvileg ez a játék volt az utolsó mentsváruk. Ha anyagilag mégis sikeres lesz a játék, akkor lehet nekik gratulálni, hogy az agyonreklámozás és a név mégis többet tud a latba nyomni, mint maga a játék.

Mostanában fejeztem be a Super Smash Brothers Brawl fő játékmódját, amelynek végére - nagy meglepetésemre - beleraktak egy Castlevania/Metroid által ihletett labirintusos-térképes részt is. Remekül sikerült, sok pálya volt és a lehetőségekhez képest még elfogadhatóan gügye sztorit is sikerült hozzá kanyarítaniuk.

No de a lényeg.

Két karakterrel kapcsolatban is felfedeztem egy-egy érdekességet.

Az egyik ilyen szereplő Sonic és a képen jól látható, mi is lenne a felfedezés lényege: ugyebár az arany színben pompázó Super Sonic-ot 3D-ben még csak másfél hónapja mutatták be, viszont a január végén megjelent Brawl-ban már benne van, mint Sonic legdurvább speckója.

A másik karakter Snake lenne, pontosabban hozzá kapcsolódik a dolog: a játékban behozható majd meghallgatható és pályák alá berakható zenék közé bekerült a játékba a Metal Gear Solid 4 Love Theme-jének remixe is - mindez az MGS4 megjelenése előtt négy és fél hónappal! A YouTube-os videót elindítva meg is hallgatható.

A Zack & Wiki: Quest for Barbaros' Treasure talán az egyik legjobb Wii-s játék. Méghozzá a következők okán:

• rendesen kihasználja a wiimote adta lehetőségeket

• kellemesen könnyed, mégis élvezetes kalandjáték

• hatalmas a humor és a hangulat

• a grafika igen el van találva és még hádéban is mutat.

A jelek szerint vannak olyan third-party fejlesztők, akik képesek komolyan venni a Wii-t és annak lehetőségeit/korlátait figyelembe véve tudnak is jól sikerült játékokat összehozni. Erre a korábban általam is tesztelt Grasshopper-produktum, a No More Heroes is jó példa, most pedig a Capcom is megmutatta, hogyan kell ezt csinálni.

Nem akarom túlragozni a játékot, erről tényleg nehéz úgy írni, hogy élvezes legyen és még ne is spoilerezzek. A lényeget már leírtam.

Azt nem tudom, kinek milyen az ízlése, de ez a játék simán van annyira jó, hogy odarakjam azon címek közé, amelyek miatt megéri Wii-t venni!

Nyomtunk egy kis Rock Band]-et is. Dob nélkül, GH3-as gitárokkal. És nagyon élveztük.

A grafika talán nem olyan lényeges, de nagyon tetszetős effekteket és kameraállásokat használ a játék és a karakterek is egy fokkal élethűbbek, mint a GH-sorozatban.

Sokkal fontosabb az audio oldal: a zenei válazték egy fokkal modernebb és populárisabb, mint a konkurencia esetében. Ami szintén fontos, hogy a zenék sokkal jobban szólnak, mint a többi gitáros játékban.

Ezúttal helyet kapott a játékban a karaoke-funkció és ezzel együtt megjelent a mikrofon, mint külön eszköz, amit a sima 360-as headsettel is ki lehet váltani. Szerintem nem a legjobb megoldás, mert késik egy kicsit (ami gondolom a hivatalos RB-mikrofonban már meg van oldva) és nem is túl hangos.

Viszont bebizonyosodott, hogy nem nekem való ez a danolászás. :D Ugyan csak Ghz és a húgom volt itt, de így is ciki volt olyan dalokat meggyalázni, mint például a Black Hole Sun a Soundgarden-től. Azt mondták, hogy olyan erotikus hangom van: bassza a fülüket. :D

Kiváló partyjáték, csak mindennel együtt eléggé költséges móka, pláne úgy, hogy talán az új Guitar Hero vagy még a Rock Band 2 sem lesz kompatibilis a kiegészítőkkel.

A Halo 3 még mindig üt. Ez tény. Hihetetlenül nagyokat nyomtunk nálam, ahol másfél héten belül háromszor éjszakáztunk a játékkal. Igaz, hogy az az 5-6 ember sok volt a nappalimnak, de a mondás igazolta magát, mind jó emberek voltak és ezen a kis helyen is elfértek.

Többek közt megcsináltuk a futós-kalapácsos-járműves zombi-módot a Sandtrap pályán, amit mindenki élvezett és azóta már a Live-os cimborákkal és futottunk egy szép kört vele. Csak ajánlani tudom.

(a megosztásomban '28 months later' név alatt található ;))

Egyetlen hátulütője van ezeknek a panelos buliknak: nagyon áthallatszik minden. Én megpróbáltam csitítani a srácokat, hogy annyira azért ne visítsunk az izgalmasabb helyzeteknél, amire Ghz valami olyasmit reagált, hogy ”ez kábé olyan lenne, mintha elélvezésnél egy hangot sem lehetne kiadni”. :D Ott a pont!

A Halo 3-ról még annyit hogy kipróbáltuk az új, ingyenes (!) pályát, a Cold Storage-t.

Mint kiderült, én csúnyán összekevertem a régi pályákat... nem izgatott a pálya, mert azt hittem, hogy ez a Midship rimékje lesz a Halo 2-ből, miközben ez a Chillout, egyik legnagyobb kedvencem az első Halo-ból! :) Nem a neveket kevertem össze, hanem a pálya kinézetét a színvilág miatt, a képekre épp azért nem voltam annyira kíváncsi.

Majdnem felsikítottam örömömben :D, amikor megnéztem a mostani ViDoc-ot, még mielőtt kipróbáltam volna magát a pályát!

Egy megjegyzés: külön köszönet Alexander fórumtársnak, hogy így ismeretlenül többször is kölcsönadta nekünk a 360-ját két irányítóval, két eredeti Halo 3-mal és egy 19”-es Sony tft-vel! Komolyan, még most is nehéz elhinni, hogy manapság még léteznek ilyen segítőkész emberek! Örök hálánk!

Még csak a harmadik pályán tartok a Ninja Gaiden 2-ben, de az már most világos, hogy a normál nehézségi szint a félelmek ellenére valóban nehéz. Ellensúlyozza a dolgot, hogy a harcok végeztével visszakapunk valamennyi életerőt. Szerintem ez nagyon nagy könnyítés, bár nem egyszer jól jött. :)

Amúgy a grafika se nem túl szép, se nem igazán randa, meg van csinálva. Az igazat megvallva szerintem nem sokat tettek hozzá az első rész külsejéhez - bár így sem lehet panaszunk, mert néhol igen látványos, igazi színes-szagos arcade-hatású maradt az egész, plusz még gyorsabb és jelentősen erőszakosabb is lett.

Remek játéknak ígérkezik, akárcsak az előzmény, lassan rá is szánom magam, csak előtte a nyugodt lelkiállapotot szeretném elérni, hogy legalább egy ideig bírja a kontroller. :D

A húgom, mint általában a lányok, nem túl nagy játékos. Szeret egy kicsit Resident Evil-özni, imádja a Burnout-ot és karácsonyra vettem neki egy egy GH3-as gitárt is, de ha már játék, ő sokkal jobban szereti azokat a SNES-es cuccokat, amelyekkel nagyon sokat játszott még kisebb korában.

Szóval a minap leültünk emulátorozni.

Természetesen a szokásos játékokat vettük elő. Egyből benyomtuk a Donkey Kong Country első részét, ami a húgom szerint is ugyanolyan szép, stílusos, hangulatos és szuper mászkálós játék, mint amilyen anno volt. Hírtelen felindulásból el is szaladtunk a feléig.

Utána jött a másik klasszikus, a Disney's Aladdin. Sokan és sokszor vitáznak azon, hogy vajon melyik a jobb verzió. Nálunk, a haverokkal is gyakori vita szokott lenni. :) Én és aya barátom a Capcom-féle SNES-esre esküszünk, Talej és Samus pedig a Virgin-féle pécés/MegaDrive-os verzió pártján állnak.

Annyit tudok, hogy egy kis utánaolvasás után már van még egy ütős érvem a SNES-es mellett: a játék dizájnere nem volt más, mint Shinji Mikami, a Resident Evil, a Devil May Cry és a Dino Crisis apukája! :)

A sors keze volt a dologban, mert tényleg rég játszottunk az Aladdin-nal, és másnap aya barátom születésnapom alkalmából megajándékozott egy eredeti, japán verziós Aladdin-nal! :)

A Battlefield: Bad Company teljes verziójával még nem volt szerencsém játszani, ám a single player demó alapján elég kellemesnek tűnik: tetszetős külső, irdatlanul eltalált hangok és igazi ”badass” játékmenet és hangulat - a csapat tényleg egy Rossz Társaság, de a jó értelemben véve.

Utóbbit alátámasztandó a DICE csinált pár videót, amelyet viccesen vagy fricskát mutatva figuráznak ki három neves játékot.

Rainbox Six

Metal Gear Solid

Gears of War

Legvégül nézzétek meg a Nintendo online szolgáltatására, a WiiWare-re exkluzívan érkező MegaMan 9 videóját!

Biztos vagyok benne, hogy akik szerették és/vagy ismerték a sorozat korábbi részeit, azokat meg fogja osztani a videó: a látványvilág erősen a NES-korszakot idézi, konkrétan az egész olyan, mintha a MegaMan 2-t néznénk. :)

Vélemények? Nekem marhára tetszik!!! :D

MegaMan 9

Ennyit mára. ;)