HW és KZ2 demó teszt

Halo Wars

Megjelenés: február 27.

Ha nagyon röviden és tömören szeretném összefoglalni a véleményem (márpedig ez lenne a cél): igazi Halo-s hangulat, RTS-hez mérten korrekt grafika, jó történet és nem igazán forradalmi játékmenet. Nem mondhatnám, hogy ez egy rossz játék, sőt, még gyengének sem nevezném, de ahogy előre is sejthettük, egy RTS-ben igen nehéz lesz igazán újat alkotni.

Az irányítás igen kellemes, használható és logikus, nagyon rendben van. A parancsok osztogatása szokásos, talán csak a külön gombra rakott, közvetlenül használható, egységspecifikus mozdulatok előcsalogatása tűnik ki. Ez nem feltétlenül baj, nem is igazán tudom, hogy lehet (lehet-e egyáltalán) újdonságot csempészni az RTS-ek kezelésébe.

A látvány teljesen korrekt. Igyekeztem kerülni a gameplay videókat, hogy majd ”látvány-szűzen” alkothassak véleményt. Mint mondottan, ez is rendben van, az egységek és az épületek a stílushoz mérten kidolgozottak - ami egyben azt is jelenti, hogy ugyanúgy nem várható el ezek olyan szintű kimunkáltsága, mint az FPS-ekben.

Amiért hatalmas piros pont jár a készítőknek, az az, hogy az összes Halo-ismerő jóbarátom, aki látta a demót, mind egyetértettek abban, hogy a környezetet elnézve tényleg olyan, mint az FPS-trilógia, csak most messze fentről látjuk. Ennél nagyobb dicséret nem kell. Ebben benne van az is, hogy személy szerint a Warcraft 3 óta nem láttam olyan RTS-t, amiben ennyire érezni lehetett a térbeliséget, a magasságokat és mélységeket.

A másik, hogy minden egység hozza a megszokot animációkat: a jackal-ok ugyanolyan szerencsétlenül próbálnak elmenekülni, ha vesztüket érzik, a grunt-ok ugyanolyan infantilis módon viselkednek, a ghost-ok ugyanolyan simán siklanak a föld fölött. És a legjobbak a warthog-ok, amelyek ugyanúgy farolnak, ugyanúgy ugratnak, ugyanúgy rugóznak, mint a trilógiában - öröm a szemnek, hogy minderre ilyen alaposan figyeltek.

A demó hajlmamos volt a be-beszaggatásra, ami a seregek méretét és a grafikát elnézve nagyon nem lenne indokolt - csak remélni lehet, hogy a véglegesben nem fogunk hasonlókat tapasztalni (mondom ezt úgy, hogy nekem is csak felhívták erre a figyelmem, nem vagyok érzékeny az alacsony framerate-re).

Mondhatnánk, hogy a játék egyszerű, de a demó gyakorlatilag tutorialként funkcionáló pályái nyílván nem mutattak meg semmit - az újabb, általam megtekintett gameplay videók alapján pedig masszív csaták, méretes seregek és nagy fordulatok várnak ránk.

A hangok és zenék minden Halo-rajongó szívét megdobogtatják majd. Előbbiek gyk. egy-az-egyben lettek beillesztve, a zenék pedig hozzák a színvonalat.

Ha most kellene megtippelnem, azt mondanám, hogy szerintem nem fogja megváltani a stílust, nem fog senkit sem RTS-őrültté változtatni. Egy rendkívül jól összerakott játékot pakolhatunk hónap végén a kosárba. Lesz benne multiplayer és egy tartalmas single mód (amit lehet egy baráttal együtt, co-opban is nyomni), nomeg ott van a magyar felirat is.

Azt mondanám: mindenki tegyen vele egy próbát, főleg a Halo-kedvelők, akik számára sokat nyomhat a latba a fordulatos történet.

Killzone 2

Megjelenés: február 25.

Itt talán még nagyobb gondban leszek. Azt sem tudom, hol kezdjem…

Mondjuk kezdem azzal, hogy azon sem lepődnék meg, ha a főcímnél a Killzone 2 helyén a Call of Duty: Ultramodern Warfare név szerepelne. Sci-fi környezet ide vagy oda, a fegyverarzenál és a járművek nüansznyi eltérései ellenére simán el tudnám képzelni ezt a játékot egy Call of Duty név alatt: ugyanaz a csőben haladós, ellenfeleket egyenként kilövős, egymásnak katonai parancsokat kiabálós, háborús hangulatos FPS. Ez persze nem feltétlenül baj, sőt, a legtöbb játékosnak ez jó hír, hiszen a CoD (főleg a negyedik rész) óriási népszerűségnek örvend - más kérdés, hogy én személy szerint nem vagyok oda érte (meg a többi ultramilitáns FPS-ért/TPS-ért sem).

A grafika. Az agyonhájpolt grafika. Az összkép kiemelkedő. Állerakós fényeffektek, szép füstoszlopok, észvesztően gusztusos fegyverarzenál. Kidolgozott karakterek. És ne menjünk el az animációk mellett sem, amelynél jobbat FPS-ben szerintem még nem nagyon láthattunk: társaink hihetően helyezkednek, az igen korrekt (tehát az első részhez képest teljesen újraírt) mesterséges intelligencia által hajtott ellenfelek teljes élethűséggel veszik fel pozícióikat vagy reagálnak tetteinkre. És mindeközben robbanások, becsapódó golyók és repkedő emberi testek töltik ki a képernyőt. Háború a köbön.

De... ha már mindig a technikai szakzsargonnal és egyebekkel jönnek, meg hogy ”erre a 360 képtelen lenne”... jelentem: a zseniális összkép mellett a technikai részletek nem ezt mutatják. A textúrázás nagyon messze áll a tökéletestől és a terep poligonszáma sem igazolja a Cell erejét. Ha anno a CoD4 csak PS3-ra jött volna ki, feltételezhetően hasonló dolgokat kántáltak volna mindazok, akik hiszik, hogy tudatosan, erőszakkal különböző táborokra kell szétválasztani a játékosokat. Ez még nem változtat azon a tényen, hogy az összkép rendben van, csak hát az illúzió hamar eloszlott, legalábbis nálam (először egy 52”-es, aztán a saját 42”-es fullhádén láttam).

Tegyük hozzá: ha igazak a pletykák, ez a tavaly nyári build, tehát simán lehet ennél dögösebb a hónap végén debütáló Killzone 2.

Az irányításra sokan panaszkodtak. Nekem nem is a gombkkiosztással van a bajom, hanem még mindig annak a tényével, hogy a Dual Shock 3 (vagy a Sixaxis) analóg karjainak még mindig nem elég határozott a feedback-je, nem lehet annyira érezni a pontos célzást - tudtam osztani a fejeseket, nem is gyengén, de még mindig nem esik annyira jól a művelet.

(és itt most kéretik mellőzni a fanboyozást és egyebeket, PS2-n minden játékot élveztem vele, csak az FPS-eket nem tudtam igazán élvezni)

Az audió remek, sőt, kiváló. A zenék igazi hollywood-i szuperprodukciót idéznek, a fegyverek, robbanások hangjaire pedig szintén nem lehet panasz. Hibátlan.

Nem akarom lehúzni a játékot, egész egyszerűen nem az én stílusom - ahogyan a CoD:MW2 sem lesz a kedvencem, ebben már most biztos vagyok.

Hogy milyen lesz a teljes játék? Látványos, nagyon népszerű és sokáig mérvadó a PS3-as paletta FPS-kínálatában, amit talán még a következő CoD sem fog megtörni, hála a tartalmasnak ígérkező single és a még tartalmasabb, folyamatosan unlockolható lehetőségekkel kecsegtető multiplayer résznek.

Ettől függetlenül várom mindkettő játékot, mert azért mindkettőt végig kívánom nézni/tolni (mert számomra a videójáték akkor is jó, ha csak nézem és közben jókat beszélgetünk a látottakról).

Annyi biztos, hogy kemény hónap(ok) áll(nak) előttünk.