PS3: japán játékmustra

White Knight Chronicles

Fejlesztő: Level 5

Kiadó: Sony Computer Entertainment

(jelen pillanatban nem létezik belőle angol feliratos verzió)

Első blikkre nem tűnt többnek egy átlagos JRPG-nél. Grafikailag egy kis túlzással a szokásos hádéba felhúzott PS2 szoftver annak minden bájával és bajával. A karakterek egy-két jellegzetesebb fazonon kívül fájdalmasan semmilyenek (viszont van lehetőségünk saját karaktert generálni). A történetről a játék tulajdonosát kérdezve valami olyasmi volt a válasz, hogy ” a Xenogears óta szeretnénk újra egy kidolgozott és igényes történetet és ennek sajnos ez a játék sem felelt meg” - ez számodra nagyjából azt jelenti, hogy életed legjobb szerepjáték-történetét nem itt fogod megtalálni, az egész csak a szokásos kliséken alapul.

Na de pozutívumok is akadnak. A harc ugyan nem tesz hozzá semmit a stílushoz, viszont ez a félig real-time rendszer egész kellemes (szokásos szabad mozgás folyamatos akciópont-töltődéssel, egyszerre csak egy irányítható karakterrel és a többiek számára előre meghatározható harcmodorral), az egész megfejelve a játékhoz reklámozott átalakulós fícsörrel. Nem tudok japánul, de az világosan látszott, hogy nem kevés kombinációs lehetőség és beállítás lesz a játékban, ami megint csak üdvözlendő dolog manapság, a lebutítások korában. A töltésnek szinte jelét sem tapasztaltam, ami a szememben igen fontos, mert így nem törik meg a hangulat. A WKC zeneileg szintén az átlagba tartozik, ami szerény véleményem szerint pozitívum, már ha a füled az évek során sikeresen állt rá a JRPG-k zenei stílusára. Az átlagos grafikai megvalósítás ellenére maguk a terepek igen kellemesen festenek (persze csak a stílus keretein belül hasonlítva), amolyan vadregényesek és az én szemem számára baromi kellemes a helyszínek színvilága is - tényleg kedvem támadt volna felfedezőútra inulni.

Így első blikkre a stílus rajongói egy kellemes, ámde abszolút nem előremutató JRPG-vel lehetnek gazdagabbak, ha megveszik a WKC-t. Számukra a gép jelenlegi szegényes JRPG-felhozatalában egyenesen ajánlott darab lehet belőle.

Demon's Souls

Fejlesztő: From Software

Kiadó: Sony Computer Entertainment

(a már megjelent ázsiai verzióban már van angol felirat is)

Az első videók alapján a játék fantasy világa leginkább egy Castlevania epizódra hajaz, és szerintem ez már önmagában elég lehet ahhoz, hogy sokakat a játék megvásárlására csábítson - nekem legalábbis bőven megadta az alaphangulatot, már amúgyis csorgott a nyálam valami hasonló darab után. A sztorit a rövid próba alapján nem igazán tudtuk kideríteni, szóval erről nem sok mindent tudnék mondani. Viszont már így is érzékelhető pozitívumok akadnak bőven. Előszöris, ritka az ilyen fantasy témájú anyag. A hangulat nagyon rendben van, az ilyemire vágyókat képes egyből elvarászolni. Sokat ebből a játékból sem láttam, de ha végig marad ez a színvonal a monumentális építményekkel, a zombikkal és egyéb rusnyaságokkal, akkor erre biztos nem lehet panasz, ugyanis csak úgy árad mindenből a hangulat. A harcrendszer hack 'n slash lévén rel-time, de nem a God of War féle pörgős csépelésre, hanem a megfontoltabb, klasszikus vonalra kell gondolni. Maga a rendszer sok meglepetéssel ugyan nem szolgál, de ami van, az korrekt. Példának okáért az egykezes fegyvereket nem csak pajzzsal használhatjuk, hanem két kézzel megragadva nagyobb sebzéseket is kioszthatunk velük. Számomra külön pozitívum, hogy a játék nem adja magát könnyen, ha nem figyelünk, hamar a digitális fűbe harapunk.Fontos még megemlíteni, hogy a karaktergenerálás szabad, lehet nemet és kasztot választani, arcot kusztomizálni, valaminta menet közben megszerzett és magunkra öltött felszerelések is befolyásolják, hogyan nézünk ki.

Negatívumként ismét a technikai oldal vehető elő. Előszöris, a grafika nem préseli ki az utolsó szuszt is a Sony high-tech masinájából, legfeljebb elfogadhatónak mondható. Másodszor, a játék motorja alá pakolt, a fizikáért felelős Havok sincs a csúcson, gyakran látni csúnyán arrébrepülő és a lábunkba beakadó testeket. Ennél nagyobb bajunk viszont nem lesz vele.

A Demon's Souls így első ránézésre egy nagyon frankó, igazi kihívást nyújtó játéknak tűnik, amely mer kicsit visszanyúlni, mer egy kicsit retró lenni. Jómagam alig várom, hogy egyszer majd nekiveselkedjek az angol feliratos kiadásnak!

Final Fantasy XIII demó

Fejlesztő: Square Enix

Kiadó: Square Enix

(jelenleg csak a japán Advent Children Complete gyűjtőihez jár)

Hol is kezdjem? Mivel ez egy blog, remélem megengeditek, hogy szubjektíven véleményezzem a témát!

A Finak Fantasy nekem és sokunknak anno az izgalmas világokról, a rengeteg apróságról, a felfedezés élményéről és a sok-sok ismerős dologról szólt. Nem újkeletű dolog, de ezt a bizonyos réteget zavarja, hogy a sorozat egy ideje sokkal inkább szól a divatről és a látványról, a trendiségről, mint magáról arról a valamiről, amit régebben nagybetűs Játékélménynek neveztünk.Valahogy sejtettem, hogy az én szememben a XII is valami hasonló lesz, de arra nem is gondoltam volna, hogy a demó végignyomása után ennyire rossz szájízel fogok felállni.

A látványos átvezetőket és az amúgyis pofás külsőt nem sorolnám a negatívumok közé, sőt, szeressük az ilyesmit, de magával a látottakkal már több bajom is akadt. Ezerszer elpuffogtatott klisék, idióta, ámde baromi (szigorúan ipszilonnal!) trendy ruházatok, mindez egy olyan szirupos kavalkádban, ami már nekem egész egyszerűen túl sok. Gyakorlatilag elveszünk a sok látványban és nem tudjuk igazán értékelni a történéseket (nálam ugyanezt a hatást váltotta ki az Advent Children is). Nyílván ez az én bajom és abban is biztos vagyok, hogy a játékosok nagy része máshogy tekint majd a játék csomagolására.

Maga a játékmenet egy unalmas csőfolyosón lett demonstrálva. Persze emlékszem még a X elejére, ahol szintén hasonló ”szabadságot” kaptunk, csakhogy ilyen szembetűnően ott ez ha negyed óráig tartott, itt meg vagy 30-40 percig. Lehet, hogy csak én gondolom, hogy a demó kifejezés a demonstrációra kellene, hogy utaljon, amivel megmutatják, mitől jó a játék? Lehet, hogy ettől a látványos látványbombától lesz ”jó” manapság valami? Elég lenne ennyi? Vagy lehet, hogy bennem van a hiba?

A fejlődési rendszerre még nem látunk rá, csak remélni tudom, hogy mondjuk a X-hez hasonlóan érdekes, külön minijátékként is definiálhatő jópofaságot kapunk a teljes játékban. Ami viszont jelen pillanatban számomra ijesztő, hogy csakis egyetlen csapattag itányítható. Hogy ez így is marad, nem tudom, próbáltam utánaolvasni, de mindkét verziót hallottam. Remélhetőleg ez változni fog, bár az akciópont-töltődős rendszer olyan pörgősnek tűnik, hogy egyáltalán nem lennék meglepve, ha maradna az egyszereplős felállás.

Alapvetően nem baj, hogy látványos a játék, sőt, ez is a védjegye a sorozatnak. A grafika rendben van, szokásosan FF-es, a főbb karakterek mind baromi kidolgozottak. A zenékből nem sok maradt meg bennem, csak annyi, hogy a zenei stílus valamelyest megváltozott, a harcok alatti dallam engem az átlagos anime endingekre emlékeztetett (nekem nem tetszett, de ez megint csak szugjektív megítélés kérdése, ugye). A harcrendszer változott, részben visszatértek az általan favorizált ”old school” rendszerhez. Tetszett a három akciópontos szisztéma, és az is, hogy egy nagyobb varázslattal mindenkit sebezhetünk, ha ügyesen időzítünk. Tetszett, hogy az egyes harcok végén csillagos értékelést kapunk a teljesítményünkről, gondolon a teljes játékban ez majd befolyásolja a kapott itemek, a pénz (valószínűleg ismét Gil) és az XP mennyiségét is.

Az első benyomásaim… nem mondom, hogy sz*r játék lesz az FF XIII. Minőségi, igényes darab lesz, körítésében méltó a sorozat hírnevéhez. Abban már nem vagyok biztos, hogy nem lesz leegyszerűsítve, hogy nem áldoznak be minden mást a látvány oltárán, és őszintén szólva ez már most lelohasztja a lelkesedésem. Ami biztos, hogy nem hasonlít a VI-hoz, a VII-hez vagy a IX-hez - ki-ki döntse el maga, hogy ez most pozitívum-e vagy sem. Még eltelik egy kis idő, amíg meglátjuk a játék végleges formáját, és drukkolok, hogy nagyrészt ne legyen igazam, de a demó alapján már most látom, miért nem lesz a XIII a személyes kedvenc epizódom.