A mai napon indultunk el kisebb Californiai körutunkra, amiért is tulajdonképpen jöttünk. Azaz elmentünk Death Valley-ba a Halál völgyébe, hogy megtekintsük a STAR WARS filmek forgatási helyszíneit, és összehasonlítsuk a filmben látottakkal. A park tájképe varázslatosan szép egyes helyeken.
A mai napon egy kisebb, összességében 8 napos Californiai körutazásra indultunk el barátaimmal. Az első napon célba vettük Death Valley-t, ahol
is a STAR WARS filmek jó néhány sivatagi jelenetét forgatták le. Bár a
sivatagos jelenetek döntő részét Tunéziában forgatták le, azért voltak
számos olyan jelenetek, amiket itt az USA-ban készítettek csak el.
A halál völgyének a bejárata.
Death Valley-ba egy eléggé hosszú, bő 10 órányi autózás alatt értünk
csak el, hiszen indulási pontunktól megközelítőleg 600 mérföldre volt
csak megtalálható. Maga az út hosszú és igencsak unalmas volt, annak
ellenére, hogy Amerikai igencsak sokszínű tájai mellett suhantunk el.
A halál völgyét egy igen hosszú hegylánc veszi körbe, amibe
összességében csak 2-3 út vezet. Mi is csak úgy tudtuk megközelíteni,
hogy először fel kellett mennünk az egyik hegyi úton, ami kb. 1800 méteres magasságig vezetet minket, és csak onnan tudtunk belépni a halál
völgyébe, ami majdnem teljes egészében a tenger szintjének illetve az
alatt terül el.
Annak ellenére, hogy sivatagban járunk, a táj igencsak sokszínű.
A halál völgyéről érdemes tudni, hogy ez a föld egyik legmelegebb pontja.
Itt mérték az eddig mért legmagasabb hőmérsékletet is az USA-ban, 1913
július 13-án ami 134 Fahrenheit fok volt. Ennél csak egy alkalommal
mértek többet Libiában1922-ben, ami 136 Fahrenheit fok volt.
/Bocsika de nem tudom, hogy menyi a váltószám Celsius fokra./
Ez a vidék az államok legszárazabb pontja. Évente 100 milliméternél is
kevesebb csapadék esik, és a hőingadozás elérheti akár a 40-50 fokot
is az éji-nappali időszakban. Arról nem is beszélve, hogy a halál völgye
sokkalta nagyobb, mint egész Pest megye, egész pontosan 14100 négyzetkilométer, amivel kiérdemelte az USA legnagyobb Nemzeti parkja
címet. Ezen felül itt található meg a föld legmélyebb szárazföldi területe,
ami 282 lábbal, azaz megközelítőleg 86 méterrel van a tenger szintje alatt.
Ezt ”Badwater Basin”-nak keresztelték el a korai telepesek még a 1800-as években. Csak finoman jelezném, hogy ez a pont a filmben ”Mos Eisley”
városa, amikor a film szereplői távolról letekintettek rá.
Azt még érdemes tudni, hogy az egész park, és még Arisona és Nevada
egyes részei is a Mojave sivatag része, ami Amerika ”legkisebb”
sivatagának számít.
A látkép szerintem gyönyörű és ráadásul turista mentes és persze
filmes jelenet is egyben.
A park területén összesen 3 helyen lehet megpihenni és esetlegesen
benzint, vagy élelmiszert vásárolni. Ezek egy szűk körön belül kb. 10
mérföldre találhatóak egymástól a park közepén. Ezt jobb, ha megjegyzi mindenki, ha esetleg véletlenül arra szeretne menni, mert közel 200
mérföldes körzetben semmilyen lehetőség sincsen arra, hogy az ember
bármit is pótolni tudjon. Ja és azt is jobb, ha észbe tartja az ember, hogy
a völgyben nincs ”térerő”, azaz telefonálni mobilról lehetetlen. Senkit sem
láttam, aki mobilról tudott volna beszélni, amíg ott tartózkodtunk. Először
azt hittem, hogy az én mobilom rendetlenkedik, de mint kiderült a barátaim
mobiljai sem érzékeltek térerőt, és a völgyben is elmondták, hogy erre itt
ne számítsak, mivel itt nincs kiépítve a hálózat.
Valahol erre lehetek a Javak amikor Artura lestek.
Megérkezéskor már igencsak besötétedett, emiatt a park gyönyörű tájaiból
már nem tudtunk élvezni semmit sem. Szállásunk ”Stovepipe Creek” volt
ahol is megtapasztalhattuk a modern Westernes életet. Mintha csak egy
filmbe léptünk volna be, poros flanel ing és cowboy kalap volt minden
második emberen. A többi emberen baseballsapka, elvégre Amerikában vagyunk. Az emberek többsége pedig Chilit vagy, babot evett vacsorára.
A szállásunk igencsak borsos volt, ugyanis 57 dollárt fizetünk érte személyenként, ami körutunk legdrágább és egyben legegyszerűbb
szállása is volt egyben. Viszont cserébe legalább kényelmes és roppantul csendes volt. Ráadásul szerintem mi voltunk itt az első Magyar turisták,
mert igencsak pislogtak, amikor közöltük, hogy bizony mi Magyarországról jöttünk. :-)
Én még az este folyamán kimentem egy kicsit levegőzni, amit egyáltalán
nem bántam meg, mert olyan látványban volt megint részem, ami szintén
egy életre szóló volt. Az éji égen láthattam a csillagokat, amik a föld e
pontjáról egészen másképpen festettek, mint otthon Magyarországon.
Vajon anno Marco Polo is ezt láthatta, amit én? Hihetetlenül szép látvány
volt az egész, csak kár, hogy ezekről képtelen voltam értékelhető képeket készíteni. A levegőt pedig még sosem éreztem ilyen frissnek, mint itt a
sivatag közepén.
Másnap kora reggel pedig útnak indultunk, hogy megtaláljuk a forgatási helyszíneket. Ezeket viszont egyáltalán nem volt könnyű megtalálni. Az
első helyszínen a homoksivatagba kellett elégé mélyen bemásznunk, ahol
is igencsak megizzadtunk annak ellenére, hogy még csak reggel 9 óra
volt ekkor. Dél környékére pedig már 35-38 fokos meleg fogadott minket.
/Ha jól tudom Budapesten aznap nulla fok volt./ Ezen felül pedig elég sok
időbe került, amíg megtaláltuk azt a körülbelüli szöget, ahonnan a film
jelenetét forgatták.
Egy kép a filmből és két kép arról ahogyan mostanság kinéz.
A következő jelenet viszonylag egyszerű volt, ide csak egy kisebb
sziklán keresztül kellett átmásznunk, ami nem volt túlságosan megerőltető. Viszont ennek a helyszínnek a közvetlen közelében volt egy másik
forgatási helyszín is, ahol sajnos sok ostoba turista lézengett, mert ez egy
kilátó volt. Fogalmuk sem volt arról, hogy hol voltak. Szerintem csak kijöttek
a parkon kívüli városok egyikéből, hogy levegőzzenek egy kicsit és elcsodálkozzanak, hogy jaj de szép ez a hely. És persze folyton csak
az utunkban voltak, meg mutogattak egymásnak, hogy vajon mi az isten
nyilát csinálunk mi itt hülye külföldiek, mert számukra teljesen érthetetlen
nyelven beszélünk.
Az esti javás jelenet és a délben készült képek 2009 novemberében.
Artu és én. A két kép készítése között több mint 33 év van.
A következő jelenetet nagyon sokáig kerestük, mert egy igencsak nehéz
és hosszú terepen kellett gyalogosan átmennünk. Itt nagyon oda kellett figyelnünk, hogy hova lépünk, mert a terep tele volt rengeteg mélyedéssel
ahol, ha rosszul léptünk volna, könnyen kifordulhatott, vagy kitörhetett
volna a bokánk. Ez pedig a sivatag közepén igencsak nagy problémát
jelentett volna nekünk. Ráadásul a szöget is képtelenek voltunk gyalogos mivoltunkból rendesen belőni. Ezeket, a jeleneteket nagy valószínűséggel,
egy darus állványról vették fel.
A Banthák amik valójában elefántok voltak.
Ennél a helyszínél igencsak sok problémánk akadt a képek pontos
beállításával, amit sajnos képtelenek voltunk igazán megvalósítani.
A következő jelenet hála istennek ismételten egyszerű feladatnak bizonyult. Talán ez volt az a jelenet ahol a legkevesebb időnket kellett a helyszín megtalálására fordítanunk. Viszont itt már vészesen közeledett a
napnyugta. Sötétedés után lehetetlen lett volna tájékozódni a sivatagban vizuálisan. A legutolsó helyszínt ”Mos Eisley” látképét, sajnos hátra kellett hagynunk emiatt, mert bár kerestük, de közben ránk sötétedet. Ezt mondjuk kevésbé bánjuk, mert ez amúgy is csak egy fotó volt a filmben. Gyors helyzetértékelés után úgy döntöttünk, hogy emiatt már nem jövünk vissza, hanem elmegyünk Las Vegasba, hogy végre pihenhessünk és
vacsorázunk egyet eme fárasztó nap után.
A Jedi Visszatér Tatuinos jelenetére szerintem mindenki emlékszik.