Az idei év első fele enyhén szólva sem tartogatott komolyabb potenciállal bíró megjelenéseket a virtuális valóság szerelmeseinek, ősztől viszont ritkán látott játékcunamival számolhat a nép. A Skydance Behemoth-ja mellett érkezik végre néhány olyan PC-s és konzolos körökben már ismert multiplatform cím is, ami képes lesz megszólítani a lapos képernyőn már bizonyított lövöldék (Metro, Zombie Army, Hellsinger) vagy popkultúrális ikonok (Alien, Batman) szélesebb rajongótáborát is. A VR korszak hajnalán ugyan kapott már a Sötét Lovag egy VR spinoffot, azonban a Rocksteady gondos kezei közül kikerült Batman: Arkham VR az egy órás játékidejével inkább tekinthető VR-élménynek, mintsem VR-játéknak, igaz azok között a mai napig a legjobbak közé tartozik, a maga idejében meg egyenesen fenomenális érzés volt a bőregér bőrébe bújni. Egy jó ideje már lehetett tudni (vagy csak pletyka volt?), hogy a [Marvel's] Iron Man VR alkotói - a Camouflaj - egy Batman játékon dolgoznak, illetve időközben felvásárolta őket a Meta, amivel sok más stúdióhoz hasonlóan (Ready at Dawn, Beat Games, Sanzaru Games) az Oculus Studios egyre gyarapodó családjának részeivé váltak. Többször is áradoztam már az elmúlt évek során az Iron Man VR-ról, a Quest portot éppen a napokban nyúzva továbbra is a valaha készített egyik legjobb VR-játéknak tartom, nem véletlenül jellemeztem anno a következő mondatokkal:

"Amikor először párásodott be a Mark III páncél sisakja a leheletemtől, azt nem tudnám semmihez hasonlítani, azt soha nem fogom elfelejteni. Amikor először emelkedtem fel a csuklómon található hajtóművekkel, akkor jobban hasonlíthattam Joker-re, mint Tony Stark-ra, mert teli szájjal vigyorogtam és sok-sok órán át egyszerűen képtelen voltam abbahagyni. Hihetetlen érzés a két Move kontrollerrel irányítani a páncélt, a repülést és a harcot is bitang jól sikerült megvalósítani. Árad a hangulat, a törődés, a fanservice minden pillanatából, alázattal nyúltak a készítők a népszerű karakterhez, ezt a címet rajongók készítették rajongóknak."

Ilyen előzmények után talán semmi meglepő nincs abban, mennyire izgatottan vártam a fejlesztők következő projektjét, de legvadabb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy a készülő Batman játékuk nem csupán az Arkhamverzum része lesz, de az utóbbi hetek során csordogáló információmorzsák alapján egy masszív, A kategóriás system-seller árnyéka is egyre biztosabban közelít felénk. Nehéz úgy írni előzetest, hogy egyetlen képkockát sem láttunk még a játékmenetből - nemhogy személyesen kipróbáltuk volna - de megpróbálom összefoglalni amit eddig tudunk, az augusztus végén esedékes Gamescom-ig ennyivel kell beérnünk.

Arkhamouflaj

A Camouflaj stúdiót 2011-ben alapította Ryan Payton, aki előtte a Metal Gear Solid 4-en kezdő producerként, majd a Halo 4-en íróként dolgozott. Az évek során olyan iparági veteránok is csatlakoztak hozzá, mint Ryan Darcey, az Iron Man VR/Arkham Shadow fő designere, aki korábban a Star Wars: The Force Unleashed II, illetve a Halo 5-ön készítéséből is kivette a részét, vagy Bill Green, a Rocksteady korábbi oszlopos fejlesztője, aki kivétel nélkül az összes Arkham-játékon dolgozott, ezáltal azok szakértőjének is mondhatja magát. 2019-ben Phil Spencer (evil Sasa) Pete Parsons (Bungie CEO) barátjával karöltve megnézte a készülőfélben lévő Marvel's Iron Man VR-t és annyira lenyűgözte őket, hogy nem értették, miért akarnának visszatérni az amúgy is telített lapos képernyős játékok piacára, azt ajánlották maradjanak inkább a VR-nál és váljanak annak mesterévé.

Az Oculus Studios/Meta döntéshozóinak annyira elnyerte a tetszését a PlayStation VR exkluzív Iron Man VR, hogy a premier után néhány hónappal megkörnyékezték a stúdiót egy Gothamból is szabad szemmel látható büdzséből gazdálkodó terjedelmesebb, 2024 ünnepi időszakában megjelenő Quest 3 exkluzív Batman VR-játék elkészítésének ötletével, amely ráadásul az időközben hatalmas rajongótáborra szert tett Arkham-játékok idővonalába is teljes értékű epizódként illeszkedne. Ryan Payton nem bólintott rá azonnal, mert nem hitt abban, hogy az Arkham-játékok forradalmi és stílusteremtő harcrendszere átültethető lenne VR-ba.

-Ryan Darcey, szeretem Batmant! Szeretnék egy Arkham-játékot megcsinálni, de nincs az az Isten, hogy az Arkham Asylum/City/Origins/Knight ritmikus free-flow harcrendszerét átültesd VR-ba! Mégis mit fogsz csinálni? Odasétálsz az ellenséghez és megütöd?!

-Nem, nem Ryan Payton, nagyot tévedsz! Batman az Arkham-játékokban NEM SÉTÁLGAT ODA az ellenségeihez! ÁTVEREKSZI magát egyiktől a másikig!!!

Majd Darcey felvázolt egy a Beat Saber ritmikus elemeire építkező, a Superhot VR időkésleltetős mechanikájából is merítő harcrendszert, amely a legnagyobb félelemből olyannyira a játék legerősebb tartópillérjévé vált, hogy gyakorlatilag erre húzták fel az Arkham Shadowt. Nem egy teljesen szabad harcot kell elképzelnünk, mely során bármire képesek vagyunk, inkább egy szabályokra építkező, ugyanakkor számos lehetőséggel kecsegtető valós idejű csetepatét. Megfelelő távolságból végrehajtott ütések sikeres bevitele után automatikusan a következő ellenfélre vált a fókusz, majd annak esetleges támadásának tenyerünkkel történő hárítását követően újra a felvillanó helyekre bevitt ütések növelik a kombót, megspékelve Batman eszköztárának olyan elemeivel, mint a Batarang bevetése vagy a köpennyel kábítás, de dobhatunk akár füstgránátot vagy robbanó gélt fújhatunk a padlóra sok más kütyü használata mellett. Ha már a köpenynél tartunk érdemes megjegyezni, hogy a szabadon bejárható pályák akár Grapnel gunnal, akár mászással megközelíthető magaslati pontjairól neki rugaszkodva az ismert mozdulattal tudjuk azokat szélesre tárni és siklani, optimális esetben akár egy látványos siklórúgással befejezni a mozdulatsort, miközben úgy látjuk a testünket, lábunkat az akció közben, mintha a sajátunk lenne. A közvetlen konfrontálódás helyett érdemes lesz előbb az Arkham Shadow-ban is lesből támadva, szellőzőjáratokban osonkodva, orvul a csatornába rántva megritkítani a túlerőben lévő gazfickók sorait. Bár a pályák szabadon bejárhatóak, nyílt világra ne számítsunk, az Arkham Asylum egy-egy nagyobb területét tekintették viszonyítási alapnak a fejlesztők, akik a méretek mellett azok metroidvania felépítését is átvették, azaz egy-egy új eszköz megszerzése után érdemes visszatérni a már felfedezett helyszínekre, mert segítségükkel korábban elérhetetlen területek is megközelíthetővé válnak. Játékidő és terjedelem tekintetében is az Asylum nagyjából 12 órás egyjátékos kampányának megközelítése a cél - ami VR-mércével mérve kellemesnek mondható - illetve a játék cselekménye is a 2009-es klasszikus és az Origins között illeszkedik majd a kánonba, de még nem tudjuk, hogy pontosan hány éves Batman. (40v70)

Hahó, Two-fészbukosok!

Az alkotók szenvedélyesen belevetették magukat az Arkham-játékok világába, szinte mindenki végigjátszotta a négy éves fejlesztési ciklus során az összes epizódot akár többször is, a videómegosztók tematikus csatornáinak tanulmányozása mellett részt vettek a Warner és a DC által tartott szerteágazó kurzusokon, hogy a legfanatikusabb Batman-rajongók számára is meg tudjanak felelni. A direktor saját bevallása szerint egy tudományos fokozat megszerzésére is képesnek érezné magát a témából, de rajta kívül még legalább 4-5 tapasztalt író dolgozott a sztorin, többek között Christopher Sims is, aki mindamellett, hogy képregényeket ír, képregényekről készít podcastet, "a világ első számú Batmanológusa"-ként is hivatkozik magára. Még a Warner és a DC munkatársait is meglepte, mennyire komolyan veszi a stúdió a folytonosságot: az Arkhamverzummal tökéletes az összhang, a képregényekhez pedig annyira hű a játékuk, amennyire csak lehetséges. A történetről vajmi keveset tudunk, annyi biztos, hogy a DC és Warner közreműködésével, kifejezetten a játékhoz kitalált antagonista, bizonyos Rat King a követőivel együtt valami rosszban sántikál, ezért megjelenik a jól ismert jelzés Gotham City égboltján. Kevin Conroy sajnálatos halála nem befolyásolta a játék elkészültét, mivel az Arkham Originsban már bizonyított Roger Craig Smith kölcsönzi a Denevérember hangját, ugyanakkor azt is elárulták, hogy rajta kívül több visszatérőre számíthatunk a széria korábbi epizódjaiból, mint új karakterre. Alfred és Gordon felügyelő nélkül nem is létezhetne Batman játék, de Dr. Harleen Quinzel (Harley Quinn), Harvey Dent (Two-Face/Kétarc) illetve Jonathan Crane (Scarecrow/Madárijesztő) már biztosan felbukkan a virtuális Gothamban, ugyanakkor szerepüket rejtély övezi, mivel az idővonal változása az éppen csak (literally) szárnyait bontogató ifjú Batmannel kellő mozgásteret biztosít az íróknak. A történetet naplónkban is figyelemmel követhetjük, ahol a karakterek életrajzai is elérhetőek lesznek, míg a kiterjedt képességfánkon a fejlesztések felszabadítása a Batcave laborjában történik, de a trófeavadászokról sem feledkeztek el a fejlesztők. Bátran kísérleteztek hagyományos játékok bizonyos mozzanatainak virtuális valóságba transzformálásával, de nem minden működött vagy passzolt az elérni kívánt flow élmény áramlatába, többek között a robbanógél falra fújása sem szabadkezes technikával történik, hanem magától áll össze egy pillanat alatt denevér-alakzattá a trutyi és mehet a bumm! Nem az volt az elsődleges probléma a tesztelőknél, hogy Gotham lovagjához nem méltó, sőt obszcén körvonalak kerültek a falakra, hanem macerás volt a szabadon fújás, csak közvetlen közelről működött, ezáltal megtörte a játék lendületét. Kipróbálták a Resident Evil 4-ben egyébként egész megszokható harmadik-személyű nézetbe kilépést bizonyos mozdulatoknál, de túl sokat követelt az immerzióból, az "Én vagyok Batman!"-érzésből és inkább kukázták az ötletet. A széria elengedhetetlen hallucinációival illetve dzsámpszkereivel (ugrófrászai jobban hangzik?) VR-headsettel a fejünkön minden korábbinál élethűbb rettegést élhetünk át Arkhamban, a detektív-mód VR-implementációjától leesik az állunk, de mindent megtettek, hogy ne keresgéljünk vele túl sokáig, mert lemaradunk az iszonyúan igényesen kidolgozott részletekről.

Metakritika

Elég vegyes fogadtatásban volt része a játék bejelentésének, sokak szerint a Camouflaj nagyobb szenvedéllyel és tisztelettel bánik az Arkham névvel, mint maga a Rocksteady. Másfelől már attól is sokan kikészültek, hogy a széria VR-on folytatódik, és mindezt tetézi, hogy a Meta Quest 3 lesz az egyetlen olyan eszköz megjelenésekor ami futtatni képes, ez becslések szerint is mindössze 2 millió potenciális játékost jelent akkortájt. A direktor részben megérti a játékosok nemtetszését, ugyanakkor rámutat, hogy a 2022 végén bejelentett akvizíció óta a Meta first-party fejlesztőstúdiójának számítanak, tehát a Sony/Nintendo/Xbox üzletpolitikájához hasonlóan a legfontosabb közös célkitűzésük olyan igazán magas minőségű VR játékok létrehozása, amelyekkel növelni tudják az eladott eszközök számát, ezáltal a platform szélesebb körben való elterjedését okozzák, azaz az Arkhamverzum tolja maga előtt a Metaverzumot. (Azt sem zárnám ki, hogy az Asgard's Wrath II-t váltva minden új Quest 3 vásárló ajándékba kapja a Wayne-rezidencia kulcsát a portékához.) Az Oculus/Meta erőforrásai nélkül nem lettek volna képesek egy ilyen léptékű alkotói folyamat finanszírozására, "családtagként" azonban megduplázódtak, és a 80 fősre duzzadt gárda alig 4 év alatt az út végéhez közeledik. A szokásos tiszteletkörök lefutása után - a Quest 3 az elérhető legmodernebb / legerősebb / leginnovatívabb / stb. platform a víziójuk megvalósításához - érdemes azért megjegyezni, hogy tényleg az első komolyabb következő generációs címhez lesz szerencsénk, ami a kezdetektől a Quest 3 erejéhez és képességeihez lett igazítva. Nem véletlen a névválasztás sem, a valós idejű árnyékok VR-ban eddig soha nem látott távlatokat nyitnak, nem csak az ellenfelekét látjuk a sarkoknál azok felbukkanása előtt, de a sajátunk is előttünk fog a falakra vetülni a mögöttünk elhelyezkedő fényforrástól függően.

Ha valaki megkérdezett volna az elmúlt évek során, hogy milyen játékot szeretnék a legjobban VR-ra, akkor a Marvel's Iron Man VR miatt egészen biztosan valami szuperhősös őrület ugrott volna be, elég nagy eséllyel Batman. Ha azt is megkérdezték volna ezután, hogy ki legyen a fejlesztő, akkor a Marvel's Iron Man VR miatt egészen biztosan a Camouflaj lett volna az első számú jelöltem. Az Batman: Arkham Shadow számomra egy álom megvalósulása, az is luxuskivitelben, mert kaptak hozzá egy olyan költségvetést, amely összhangban áll tehetségükkel, így izgatottan tekintek meg minden egyes újabb fejlesztői beszélgetést, hátha elhangzik valami kis apróság és tűkön ülve várom az idei Gamescomot, hogy mozgóképen elevenedjen meg a temérdek ígéret. Mert ennél ígéretesebb VR-játékhoz eddig nem volt szerencsém, ha igazat beszélnek, akkor a Half-Life:Alyx-hez lesz mérhető a jelentősége. I believe in Ryan Payton.