Bioshock

A játék a szokásos "lezuhan a repülő az óceán felett, te vagy a túlélő" klisével indít, de szerencsére ez az egyetlen olyan dolog a játékban, amit megszokott, amit már sok helyen láthattunk. Hősünk nem egy lakatlan szigeten vetődik partra, hanem egy világító torony tövében, ami valójában nem más, mint a lejáró egy hatalmas vízalatti városba...

Rapture Andrew Ryan álma volt, egy utópikus birodalom, ahol a tudomány kedvére fejlődhet, ahol az emberi intelligenciának és tenni akarásnak nem szabnak korlátot sem a vallások, sem az ideológiák. A város megépült, káprázatos tempóban fejlődött, genetika szempontjából száz évvel előzte meg a külvilágot. Majd elfelejtettem: a '60-as évek elején járunk. Hogy ez miért fontos? Mert a játék ugyan egy roppant eredeti, hangulatos posztapokaliptikus steampunk világgal rendelkezik, ám ezt a fejlesztők még nyakon öntötték az '50-60-as évek amerikájának a hangulatával. A végeredmény? Fantasztikus.

A Bioshock, ahogy a címéből is sejthető, a System Shock nevű játékok reinkarnációja egy új közegben. Ezúttal nem cyber sci-fi világban járunk egy űrhajón, hanem Rapture városának őrült helyszínein. Van itt minden: bárok, oxigéntermelő erdők, piacok, színház, lakónegyedek, laboratóriumok, geotermikus erőművek, halpiac, stb-stb. Ami nem változott a SS játékokhoz képest az a játékmenet alapja: ezúttal is egy horror FPS-el van dolgunk, amiben nem elég ész nélkül lövöldözni, óh de nagyon nem ám! A lőszer kevés, általában nem is túl hatásos, ellenfélből pedig végtelen van és erősek (itt akkor meg is jegyzem, hogy ezt a játékot halálos bűn easy-n játszani, teljesen elcseszi az egész játékélményt), némelyikük nagyon erős. Akkor mit lehet tenni? A futás, menekülés nem rossz ötlet, de nem mindig célravezető. Az igazi megoldás, hogy ésszel kell játszani. Ki kell használni a különböző lőszerfajtákat, a számos képességet (tonic), illetve varázslatot (plasmid). Egy kis elektromosság a splicer arcába, majd két jól irányzott ütés a csavarkulccsal (megtámogatva néhány fizikai erőnlétet fokozó tonic-kal) és már ki is múlt. Pisztollyal legalább 6-8 lövés lett volna, már ha egyáltalán eltaláljuk. Aztán ami még nagyon fontos az a keresgélés. Minden apró zugot, minden egyes hullát érdemes átkutatni, mert szükség van minden egyes dollárra, gyógyszerre, manára (EVE), alapanyagra, mert időről időre összefutunk a játék emblematikus nemeziseivel, a Big Daddy-kkel. Ők alapjáraton nem bántanak minket, viszont ha van velük egy Little Sister, akkor érdemes kikezdeni velük, ugyanis a lánykák biztosítják a genetikai fejlődésünkhöz szükséges ADAM-ot. Persze a Big Daddy-k elpusztítása nem egyszerű, rengeteg lőszert és EVE-t igényelnek, nomeg főleg ésszerű taktikát. A Bioshockban lényegében a többi ellenfél csak statiszta (nincs is túl sok féle), az újabb és újabb Big Daddy elleni küzdelem előtti bemelegítésre szolgálnak.

Beszélhetnék még sok mindenről, pl. a beszarás jó grafikáról (három éves a játék, de még mindig az egyik legszebb FPS), az egészen kiváló zenéről (természetesen '50-60-as évek style) és hangokról, de ettől most (is?) eltekintek. A Bioshock egy baromi jó játék, a sok egysíkú űrgárdistás, amcsikatonás tucat FPS mellett igazi gyöngyszem. Kötelező darab, hülye voltam, hogy ilyen sokáig halogattam. Aki még nem próbálta, annak hajrá, manapság már elég korrekt áron beszerezhető.