Mennyiszer olvastam már egy-egy cikkhez írt kommentekben:

"Én ezerszer jobbat csináltam volna."

Jelentem, egy iEszköz (esetleg Android eszköz) kell hozzá és be lehet bizonyítani: csak el kell indítani a Game Dev Storyt.

Ahogy az sejthető, feladatunk egyszerű(nek tűnik): adva van egy pici stúdió, ahol néhány embert felvéve elindulhatunk a játékfejlesztés rögös útján, hogy egyszer a mi gyermekünk neve mellé kerülhessen a dicső "GOTY" jelző. Sőt, ha ügyesek vagyunk, akár saját gépet is fejleszthetünk ki, átírva a játéktörténelmet. Minden csak rajtunk múlik - a feladat azonban korántsem olyan egyszerű, mint azt gondoljuk.

És ebben rejlik a Game Dev Story ereje. Ugyanis hamar rádöbbenünk, hogy ahogy mindent a világon, ezt az iparágat is a pénz mozgatja. Lehet világmegváltó ötletünk, amennyiben nincs meg a forrás a kifejlesztésére, akkor az bizony a fiókban marad. És ebben a világban (ahogy a valóságban is) minden pénzbe kerül. Szeretnénk kicsit több időt a játék csiszolására? Semmi gond, +30% költség kipengetése után. Jó lenne egy külső zenészt felvenni? Megoldható, de ott az ára. Kellene egy kis promóció, hogy ne beinduljon a hype vonat? Hát kérem, annak is ára van. És akkor még embereink nem is jöttek oda a csekkjükért, mert ugye ők sem a szép szemeinkért dolgoznak nekünk. Biztosra mondom, hogy az idealista gamerek közül 10 játékosból 8 az első alkalommal néhány év alatt csődbe viszi a cégét. Aztán jön a felismerés, itt bizony az érzelmeknek nem igazán van helye, az üzlet a lényeg.

Ekkor leszállunk a magas lóról és elkezdjük elvállalni az alja munkának tűnő feladatokat, csengőhangokat készítünk, grafikai modellezést vállalunk be, satöbbi. Könnyű munka, könnyű pénz, ráadásul közben embereink tudnak fejlődni. Mikor pedig megfelelő pénzmag áll rendelkezésünkre, akkor végre elkezdhetjük álmaink játékát, a mindent megváltó ninja-akció-szerepjátékot.

Ami aztán megkapja a jól megérdemelt 3/10 értékeléseket. Nem csoda, fejlesztőink még tapasztalatlanok, ez volt az első próbálkozásunk a műfajban. Viszont a játékot veszik, talán 30-50ezer darabot is eladhatunk belőle, ami nagyjából fedi a fejlesztés költségeit. Így tehát kicsivel több pénzösszeggel a zsebünkben továbbmegyünk, újabb feladatokat vállalunk be, tovább gyűjtjük a pénzt, tovább fejlesztjük embereinket és ha mázlink van, akkor a következő játékunk már egy kicsivel jobban fog szerepelni, talán még hasznunk is lesz belőle.

Ezzel pedig beindul a szekér, egyre jobb munkákat tudunk elvállalni, a nevünk - és játékaink - egyre ismertebb lesz, rajongókat szerzünk (néha még egy rajongói levél is befigyel!), ha ügyesek vagyunk, akkor még valamilyen díjat is bezsebelhetünk. Embereink fejlődnek, de egy idő után úgyis újakat kell felvennünk, hiszen minden ahogy a gépeknél, a fejlesztőknél is minden generáció valamivel jobb, mint az elődje. Lehet bármennyire is jó Shigetu Miramoto, készíthetett tökéletes Super Sergio Brotherst az Intendro Game Kid rendszerre, sajnos tudása véges és lassan jövedelmezőbb egy friss dizájnert felvenni a helyére. Ahogy múlnak az évek úgy jönnek és mennek a különböző konzol generációk is, a Senga Exodus után jön az Intendro SIES, berobban majd nagyot bukik a Virtual Kid - a Game Dev Story egyszerre vonultatja be és parodizálja ki az elmúlt 20+ év szinte összes konzolját. Ráadásul történelmi ismereteink hasznosak is lehetnek, okos ember például nem fektet be egy Virtual Kid fejlesztőkészletbe, hiszen gyanús, hogy az úttörő konzol nem lesz hosszú életű.

És itt még mindig nem ér véget a GDS tartalma, hiszen még nem beszéltem a saját konzol kifejlesztésének lehetőségéről, a játékfolytatások készítéséről és hasonló finomságokról - egész egyszerűen mert még nem értem el addig. Ez az a játék, amit ha az ember elkezd, akkor a következő napokra (hetekre? hónapokra?) biztos megvan a szabad perceket eltöltő foglalatossága.