DJMax: a kezdetek

Szinte hihetetlen, de a DJMax sorozat lassan már 20 éves múltra tekint vissza. A koreai készítésű ritmusjáték bár PC-n indult, hamar PSP-re költözött és ott ért el hatalmas sikereket. Mindezt úgy tette, hogy az első pár játék csak Dél-Koreában jelent meg! Számomra a PSP egyik meghatározó játéka volt a DJMax Portable 2, amit én is beimportáltam Koreából (csillagászati áron). Annak idején még volt is egy kis rajongói köre a játéknak Magyarországon, itt a gamer365-ön, illetve egyéb fórumokon vitattuk meg a különböző hordozható részeket. A még viszonylag barátságos Portable 1 és 2 után elment egészen hardcore irányba a sorozat, a Black Square epizód az egyik legkeményebb részként ismert. Az első nemzetközi megjelenés a DJ Max Fever volt, ami egyfajta remixe az első két résznek. Amerikában kijött UMD-n (uh, nagyon menő volt ez a PSP-s lemezformátum), Európában csak digitálisan volt elérhető a PS Store-ból. A 2010-es évek viszonylag eseménytelenül teltek, sok mobilos játék mellett a PS Vitás DJMax Technika Tune méltó említésre, sajnos az érintőképernyős megoldás nem sikerült túl jól.

DJMax Respect: a reboot

Derült égből villámcsapásként ért 2017-ben az új rész megjelenése, ezúttal PS4-re! A játék visszatért az alapokhoz, tökéletesre csiszolt gameplay-jel, masszív dal-felhozatallal, és brutális kihívással. A számlista szívmelengető: a sorozat történelme előtt tisztelegve több mint 100 szám elérhető a DJMax Portable 1-2-ből, valamint 40 új zene készült csak ehhez a részhez. Továbbá a tizensok egyéb DJMax-játék zenéi DLC-ként elérhetők (újabb 150 szám!), megközelítve a 300-at. A trófea-lista rémisztő és eltántoríthatja a bátortalan érdeklődőket: az EU-s változatot a psnprofiles adatbázisa szerint összesen 72-en platinázták és egy ember teljesítette 100%-ra a játékot (mind a 14 dlc-vel együtt, uh). Nemcsak sok időbe telik mindent kiMaxolni (pun intended), de emberfeletti ügyességet és koncentrációt igényelnek a feladatok. Mindenesetre ez adja a játék esszenciáját! Hogy milyen is mozgásban? Képek alapján nehéz elképzelni, így itt egy videó a gameplay-ről (még barátságos 4-gombos kiosztással).

2020-ban pedig portolták a játékot PC-re és Xbox-ra, picit megvariált játékmódokkal (jobban fókuszál az online-ra), és ami a legérdekesebb, bekerült Game Pass-ba is, ráadásul az Xbox Cloud Gaming (Beta) részeként. Mivel nemrég kezdtem el játszani az x-es felhőn, azonnal tettem egy próbát a játékkal.

DJMax Respect V: Xbox Cloud-on

Az új játékmódok egészen ötletesek. Az AIR mód egy élő, folyamatos "adás", ahol a nehézséget és gombkiosztást (4-től 8-ig) kiválasztva random számokat játszhatunk, valamint, mivel full online az egész, élő chat-ben kommunikálhatunk a többi játékossal. Ez tök jópofa megoldás, láthatjuk hogy nem csak mi bénázunk a számokkal, plusz jó lehetőség, hogy bármilyen valós teljesítmény nélkül is játszhatóvá válik az összes zene. Ha jól teljesítünk, ezeket a számokat megnyithatjuk a többi játékmód számára, így offline is játszhatók lesznek. Egyjátékos "free" módon kívül vannak küldetések is, online pedig akár 7 játékos ellen is játszhatunk, vagy egy az egy ellen, ranglistákkal, szezonális tartalommal, stb, van minden. Nagyon sok megnyitható content van, mindenféle zenék, képek, videók, és persze az átlag játékos számára teljesíthetetlen achievement-ek. Tartalmilag és prezentációban nincs panasz a játékra, temérdek szám játszható, a videók és az art design kiváló, és nagyon hangulatos az egész.

És akkor sajnos jöjjön a feketeleves. A DJMax és hasonló ritmusjátékok századmásodperc pontosságú inputra és hatalmas kombókra épülnek, jó ritmusérzés, pontosság, és emberfeletti koncentráció szükséges a sikeres játékhoz. Itt még ha a játékos oldaláról minden adottság megvan, sajnos a gyakorlatban használhatatlan a dolog, mivel a cloud gaming az elfogadhatónál jóval nagyobb input laggal dolgozik, és e körülmény teljesen játszhatatlanná teszi a game-et. Nyugis rpg-knél, narratív kalandjátékoknál, vagy akár casual versenyjátékoknál teljesen vállalható ez a kis késés, itt viszont game breaker. :( Ahogy láttam, a készítők beépítettek egyfajta segítséget (jóval engedékenyebb a játék, mint más verzióknál) így még ha a késésből adódóan rosszkor nyomjuk a gombokat, ad valamekkora mozgásteret a játék, és többnyire azért elfogadja az inputokat, de már rövid távon is előfordulhatnak kisebb megakadások, amik tönkreteszik az élményt és garantáltan elrontják a kombókat. Mivel az egész játék amúgy erre épül, így ez ebben a formában elfogadhatatlan és értelmetlenné teszi mindenféle erőfeszítésünket. Sajnos itt már nem a játék ellen játszunk, hanem a lag spike-ok ellen. Hardcore ritmusjátékként így a cloud verzió megbukott, viszont ha figyelembe vesszük a robusztus tartalmat, kiváló hangulatot, casual címként még úgy-ahogy érdekes és vissza-visszatérhetünk hozzá egy kicsit chill-elni. Picit csalódás, de lehet meghozza párak kedvét a hagyományos (nem-streaming) változatokhoz.

[5]