WWE 2K24Teszt

Három tényező kell ahhoz, hogy egy pankrációs játék jól működjön. A legfontosabb nyilván az, hogy jók legyenek benne a meccsek. A legutolsó kis összecsapások ugyanannyira, mint a harminc résztvevős Royal Rumble-ök vagy a kiemelt események fő összecsapásaként megrendezésre kerülő Hell in a Cell ütközetek. Hogy megelevenedjen az, amit előtte csak tévében, vagy a szerencsésebbek élőben láthattak. Hogy minden létező mozdulatot valamilyen módon elő lehessen csalni, hogy a lehetetlen meccseket is meg lehessen fordítani és a végén húsz percnyi küzdelem után büszkén lehessen besöpörni az ötcsillagos értékeléssel járó dicséretet. Aztán legalább ennyire fontos, hogy úgy meg legyen töltve tartalommal a játék, hogy elsőre át se lehessen látni. Több évtizednyi hitelesen lemodellezett szupersztár, a hozzájuk tartozó teljes moveset, minden létező meccstípus a legegyszerűbbtől a legnehezebben megvalósíthatóig. Végül pedig nagyon fontos, hogy legyen, ami a fenti kettőt összefogja. A jól kitalált játékmódok, a hosszú heteken át is szórakoztató kihívások, a sztorik és az általuk garantált változatosság. Habár mostanra némi negatív felhang is párosul a kifejezéshez, de amiről itt szó van, hogy a játék “szolgáltatásként” is megállja a helyét. Ez azt jelenti, hogy úgy van felépítve, hogy működjön egy napig, egy hónapig, vagy akár egy évig is.

A WWE 2K24 a fenti három terület mindegyikében jól, helyenként egyenesen kiválóan teljesít. A küzdelmek során tényleg mindent meg lehet csinálni, amit valaha láttunk a közvetítések során. A viszonylag újnak számító kombó rendszer az akciójátékokra emlékeztet, ezért sokak számára ismerős lesz, de jól érződik, hogy a karakterek irányításánál inkább biztosra mentek, és a több évtizede működőképes mechanizmusokat javítgatták és bővítgették. Elég sok olyan mozdulat van, amit már 2008-ban is pont így kellett végrehajtani, a ring alól is hasonlóan tudunk fegyverként használható tárgyakat elővenni és a minijátékok léte sem okoz meglepetést. Ez mind jó, mert nem kell nulláról újratanulni mindent. Amit viszont kevésbé díjaztam, hogy mennyire erőteljesen épít még mindig a harcrendszer a kontrákra. Ez azt jelenti, hogy amikor az ellenfél támad, akkor van egy nagyon minimális időnk arra, hogy a megfelelő gombot lenyomva visszatámadjunk. De szerintem még egy soulslike játékban is könnyebb parryzni vagy counterezni, mint itt… És ha nem kapjuk el az ütemet, akkor az ellenfelünk hajlamos passziánszozni velünk, azaz egymás után viszi be a sikeres támadásokat és képtelenek vagyunk kitörni belőle. A settingsben az időablak ugyan a duplájára növelhető, de érzésem szerint még az is túl szigorú, ráadásul a fontosabb játékmódokban ez nem használható. De ezen kívül minden pont olyan, ahogy az elvárható, még akkor is, ha néhány speciális meccstípushoz a minijátékokat túlgondolták: ezeket még akkor is bukhatjuk, ha előtte össze-vissza vertük az ellenfelünket és már semmi ellenállásra nem számítunk.

Ami a tartalmasságot illeti, szinte felfoghatatlanul óriási a WWE 2K24. Oké, hogy az ember biztosan talál olyan pankrátort az elmúlt negyven évből, aki nincs benne, de aki tényleg számít, az úgyis itt van, vagy lesz egy kiegészítő tartalmaként (majd lesz Brock Lesnar is, ha leült a balhé. A kérdés csak az, hogy egy hónap vagy tíz év múlva). Szóval lehetne itt a sajtóközleményből kiemelve számadatokkal dobálózni, de felesleges. Férfi és női vonalon is brutálisan erős és friss a felhozatal, de a helyszínek, a meccstípusok, a használható tárgyak, a bevonulózenék, a mozdulatok mind-mind a helyükön vannak és kevés kivetnivalót hagynak maguk után. Amúgy a tévés kamera távolságából nagyon jól néz ki a játék, amikor a Wrestlemaniák leghíresebb meccseit felelvenítő “Showcase of the Immortals” játékmódban menet közben átvált a kamera az eredetire majd vissza, néha kell egy-két másodperc, hogy az agyunk is felfogja, mi történt. Közelről persze óriási a szórás a minőségben, valahogy a női pankrátorok egy részét különösen bénán sikerült lemodellezni, de normál kameranézetből ez sem bántó. De visszatérve a tartalomhoz: ha a készen kapott helyett jobban szeretsz alkotni, akkor erre most is megvan a mód, alig van olyan karakter vagy játékelem, akit vagy amit ne készíthetnél el a saját elképzeléseid alapján.

A fentiek azért valljuk be nem újdonságok. Évtizedek óta nő a roster, bővülnek a mechanikák, polírozódnak a játékelemek, szóval csak hibátlanul rá kellett építeni a meglévő alapokra. Ami azonban meghökkentően jól sikerült, azok a speciális játékmódok. Kapásból van benne legalább négy olyan, ami egymagában el tudna vinni egy teljes játékot a hátán, ha tehát valamelyikre nagyon rákapunk, szinte időnk se jut a többire. Ezek egy része már szerepelt tavaly vagy tavalyelőtt is, de alapos ráncfelvarráson estek át. A már említett Showcase of Immortals a jó tíz évvel ezelőtti “Legends of Wrestlemania” ötletét viszi tovább, híres meccsek ikonikus pillanatait kell reprodukálni úgy, ahogy azok a valóságban is történtek. Az mondjuk nem volt fair, hogy a tavalyi meccsekből újrahasznosítottak néhányat, lett volna 39 év alatt miből válogatni... A MyRise néhány éve még fő feature lett volna: két, egymástól különálló sztorivonalat tudunk végigvinni, amelyeknél szinte minden ringen kívüli és belüli döntésünk befolyásolja a történet alakulását - de tényleg. Elképzelni nem tudom, hogy kezeltek le ennyi potenciális elágazást. És még ennél is bőven van feljebb. A tavaly sokat kritizált MyFaction egy olyan gyűjtögetős játék, ami időszakos kihívásokkal, pvp-vel, feladatokkal, karakterfejlesztéssel, vásárlásokkal és még milliónyi kis dologgal pont olyan, amilyennek egy jó mobiljátéknak lennie kellene, csak épp eggyel magasabb szinten (nem véltlenül gyűlöli a pc-s community jelentős része). És igen, van fizetős része, de teljesen ignorálható. A csúcsok csúcsán pedig a MyGM mód trónol, ebben… gyakorlatilag mindent lehet. Ez egy menedzsment mód, amit lehet úgy is játszani, hogy egy darab meccsbe sem nézel bele, meg úgy is, hogy mindent te csinálsz. A lényeg azon van, hogy hétről hétre legyőzd a többi brandet. Meccseket raksz össze, gazdasági döntéseket hozol, pankrátorokat veszel fel és bocsátasz el, rivalizálásokba szólsz bele, költöd a pénzt, beszélgetsz… mindent te csinálsz. Ez leírva nem biztos, hogy annyira izgalmasnak hat, de a MyGM módban megvalósították azt, amit a menedzsment játékok nagy része képtelen, pont olyanra lőtték be a komplexitást és a kezelőfelületet, hogy az arany középutat képezzen a mély, hardcore megközelítés és a könnyed játékmenet között. Abbahagyhatatlan, egészen biztosan akarsz majd még egy hetet menni vele. Aztán még egyet.

Szinte minden tökéletesen működik, amíg nem merészkedsz az online játékmódok közelébe, vagy nem pc-n játszol. Előbbiben bizonyos játékmódok szinte játszhatatlanok, rengeteg probléma van a játékosok által készített tartalmakkal. A játék szinte rengeteg helyzetben képes fagyni, sokszor már a lobbyn sem lehet túljutni. Ez azért különösen fájó, mert az alkotás és az utána következő showoff régen szerves részét képezi a sorozatnak, akkor van értelme órákat tökölni mindenféle beállítással, ha utána meg is tudja mutatni az ember a közösségnek a végeredményt. Ha már itt tartunk, sok a panasz a közösségre is, nagyon sok a türelmetlen játékos, aki nem várja meg a mérkőzés végét, hanem idő előtt kilép, mert büntetlenül megteheti. A bugok szerencsére nem olyanok, mint a 2020-as verzióban, ami talán a mélypont volt, de különösen pc-n jeleznek nagyon sok problémát a játékosok beakadó animációkkal és a bonyolultabb meccstípusokban rosszul működő AI-val kapcsolatban. A megjelenés után ráadásul volt egy központi save törlés is, ami után sokan elvesztették a teljes progressüket, ami szintén nem volt túl népszerű... Szóval a bogarak úgy tűnik továbbra is állandó szereplői maradnak a szériának.

A fent leírt pozitívumok - bármennyire is elkapott a lelkesedés - csak a jéghegy csúcsát jelentik. Több hete játszom vele, és még mindig rendszeresen találok olyan dolgokat benne, amivel addig nem találkoztam. Ha rosszat akarnék mondani róla, az is a komplexitásából eredne, ugyanis millió kis tutorial állítja meg a játékot időről időre, mert mindig van valami új, aminek a működését el kell magyarázni. Ha nem olvasod el, rosszul jársz. Ha elolvasod, kiesel a ritmusból. De ez tényleg abból adódik, hogy rengeteget vállal a játék, nagyrészt sikeresen. A hatalmassága azért is szerencsés, mert az is egy teljes értékű produktumot kap, akinek csak bizonyos részei tetszenek, én például napokon keresztül képtelen voltam leszállni a MyGM módról, annyival jobb volt bárminél, amivel valaha hasonló zsánerben találkoztam. Simán el tudom képzelni, hogy mások pedig a körítést figyelmen kívül hagyva a sima meccsekre kattannak rá ugyanennyire. Eltekintve a bugoktól és az online problémáktól, amelyeket remélhetőleg hamar orvosolnak, ez a játék a nagybetűs Fanservice.

PLATFORM PlayStation 5 (tesztelt), PlayStation 4, Xbox One, Xbox Series X|S, Windows
KIADÓ 2K Games FEJLESZTŐ Visual Concepts
MEGJELENÉS 2024. március 8. ÁR 60 EUR