A videójátékok kulturális jelentőségéről meglehetősen kevés szó esik, pedig a többi művészeti ághoz hasonlóan itt is megvan ez az aspektus – még ha jóval ritkábban is kerül előtérbe. A konzolokra most befutó Two Falls a kivételek egyike, mely a kanadai őslakosok történelméből merítve hoz el nekünk egy fiktív, de annál tanulságosabb sztorit.
Ahogyan arra a címe is utal, a Two Falls cselekményét két, egyaránt játszható szemszögből követhetjük végig: az egyik a Franciaországból érkező Jeanne, aki hajótörést szenved, és egyetlen túlélőként próbál boldogulni a kanadai vadonban, a másik pedig az inuit őslakos, Maikan, aki egy prémvadász nyomába ered, miközben az otthonát is megváltoztató különös, természetfeletti jelenség eredetére próbál rájönni. Először úgy tűnhet, hogy két igencsak távoli nézőpontról van szó minden tekintetben, a szálak azonban pillanatok alatt összegabalyodnak, hogy aztán egy több héten át húzódó, izgalmaktól és fordulatoktól sem mentes utazás kerekedjen ki az egészből, melynek során hőseinknek testi-lelki megpróbáltatások egész sorát kell kiállniuk.

Mielőtt bárki többet látna bele: a Two Falls egy közönséges narratív kalandjáték - sétaszimulátor, ha úgy jobban tetszik. Nagyrészt erdőkben játszódik, de ez csupán a szabadság illúzióját adja meg – a végigjátszás teljesen lineáris, és mentes mindenféle kihívástól vagy nehézségtől. Nincs más dolgunk tehát, mint sodródni a történettel, az interakció pedig kimerül a párbeszédek kezdeményezésében, illetve az itt-ott fellelhető tárgyak szemügyre vételében. Kevés? Sokaknak az lesz, de ez már műfaji sajátosság – aki nem kedveli az ilyesmit, az nem most fog beleszeretni a zsánerbe. A fejlesztők két elemmel próbálták kissé videójátékossá tenni az egészet. Az egyik a kódex, melyben a kutakodás során folyamatosan új bejegyzések nyílnak meg, így kiokosítva bennünket mind a történelmi korszakból, mind pedig a helyi élővilágból. A másik pedig, hogy a párbeszédek során számos ponton választhatunk, hogyan reagálunk, ezek pedig hőseink hozzáállását is módosítják – Jeanne például vallásával küzd, Maikan pedig az idegenekkel szembeni bizalmatlanságával. A történet utolsó harmadában aztán néhány komolyabb döntési szituációval is szembetaláljuk magunkat, melyek némileg a sztori alakulására is kihatással vannak.

Nem titok, hogy a Two Falls főként az őslakosokról szól: az ő eszméiket és kihívásaikat szeretné elsősorban bemutatni. Ami viszont nagyon tetszett benne, hogy nem prédikál, és a történetben sem univerzális rosszként bukkannak fel a fehér emberek, hanem mindkét oldalról igyekszik árnyalni a képet, így aztán a végkifejlethez érkezvén bőségesen ellát minket értékes gondolatokkal, méghozzá anélkül, hogy bármit is a szánkba rágna. Mindemellett pedig a két szálon futó cselekmény dinamikája is remek: hol közelednek, hol távolodnak a szereplők, így pedig a karakterdráma, illetve a természeti, kulturális és vallási filozofálgatás között is jó érzékkel tud egyensúlyozni a játék.

Ami a teszt apropójául szolgáló konzolos verziókat illeti: a látvány cseppet sem kiemelkedő vagy részletes, az összkép azonban – köszönhető a tipikusan franciás vizuális stílusnak, illetve a jó érzékkel használt színeknek – egészen kedves a szemnek. Nagy kár, hogy a sajnos egyre tipikusabbnak mondható Unreal Engine 5 optimalizálatlanság itt is rendre felüti a fejét, előszeretettel beröccenő framerate-tel és zavaró textúra pop-upokkal, így technikai értelemben sajnos távol áll a játék attól, hogy hibátlannak nevezhessük.

A Two Falls a legkevésbé sem próbálja meg túllépni a sétaszimulátor műfaj limitációit, azon belül viszont maradéktalanul megállja a helyét. Érződik rajta, hogy szívből készült, (részben) őslakosoktól, őslakosokról, mindeközben azonban nem esik a saját csapdájába – egy olyan tanmese, amely nem hibáztat senkit, csupán az emberi természet nehézségeit járja körül, méghozzá két merőben eltérő kultúra találkozásán keresztül.
PLATFORM PS5 (tesztelt), Xbox Series | korábban megjelent: PC
KIADÓ Unreliable Narrators FEJLESZTŐ Unreliable Narrators
MEGJELENÉS 2025. május 2. ÁR €19,99