![[Teszt] Generációs ugrás? Ennyit tesz a Zeldákhoz a Nintendo Switch 2](/~thumbnail/zelda_breath_switch_2_totk_botw.jpg.cvsak.k.article-00-1b-mb.3scggrf.jpg)
Zeldával indítani egy új Nintendo gépet sosem bizonyult szerencsétlen dolognak. Kettővel meg aztán pláne nem. Bugyuta gasztronómiai hasonlattal fogok élni, előre is elnézést érte, de az szerintem passzolnak a párhuzamosok. Az újramelegített ételeknek is megvannak a maguk pro és kontra érveik: hátrányuk, hogy nem frissek, és mivel már gyaníthatóan ettél belőlük, az égető vágy hogy megízleld ezeket, már nem tombol olyan erősen, mint mikor először lekaptad a tűzről a sercegő falatokat. Viszont előnyük, hogy az ízek ilyenkorra jobban összeérnek, és ha jó alapanyagokból valami még jobb dolgot alkottál, akkor másodszorra is kielégítő gasztro-élményben lesz részed. A Breath of the Kingdom vagy a Tears of the Wild (...) ikreknél pedig ez a jelenség teljes mértékben tetten érhető.
És ha már alapanyag és főzet: a két sandbox Zelda mindkét szempont alapján premium minőséget képvisel, de talán ennél is többet. Elnézve, hogy a mai napig is számtalan felhasználói tartalom (őrült építmények, elképesztő manőverek, gegek, etc) kerül fel a videómegosztókra, nyugodtan elmondható, hogy ezek a játékok a videojátékos popkultúra részévé váltak. A Switch 2 érkezésével pedig eljött az ideje, hogy KönnyesBöfi (bocsi) transzgenerációs hatást gyakoroljon a játékos társadalomra.
Olvasgatva azonban a fórumokat (a Gamer365-öt és másokat is) és gyakran belefutok olyan véleményekbe, hogy jók ezek a Zeldák az eredeti vason is, mert minimális ráncfelvarrás és egy kis framerate turbó nem ad sokat hozzá az élményhez és ugyanolyan élmény játszani velük mint a Switch 2 Edition-el.
Hát a paci illatozó bojtos, kanyarban lakó diplomapálcáját, azt.
Egyfelől a vizuál: a nagyfelbontású texturák mellett a renderfelbontás is felhízott 4K-ra, meg azért amikor egy HDR10 játszik a fények és árnyékok dinamikájával, az jóval látványosabb, mint amikor nem. Ez az amire született az a cseppet sem demagóg mém, hogy “generációváltás gyerekkorunkban / generációváltás most” - biztos találkoztál vele. Az hogy egy mobilon megnézed a két állóképet és nem látsz közte kardinális különbséget, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs is. De a legmeghökkentőbb különbség, ahogy a stabil 60 fps-nek köszönhetően száguld a program. Igen, lehet az mondani, hogy ennek így kellett volna már alapból megjelennie és persze nem akarom magam sem retrospektíve megcáfolni, hogy ezek a játékok eredeti formájukban is korszakos alkotások… De valahogy a fenti opciókkal olyan pluszt kap a játék, hogy senkinek nem ajánlom ezek után, hogy ne így játszon velük. (A megfelezett töltési időkről nem is beszélve.)
Mindemellett Nintendoék egy-két plusz aprósággal próbálják még indokolni a borzasztó/rettenetes/irreális 10 dolláros upgrade díjat: mégpedig a drága jó Wii U szellemét őrizve egy második képernyőn kínálják különféle apróságok menedzsmenti lehetőségét. Ez a gyakorlatban a következőképp néz ki: lerántod a telefonodra a Switch app-ot, bejelentkezel a Nintendo ID-dal és máris képes leszel a következőkre:
Saját vélemény: bár kétségtelen, hogy van pár érdekes featúra a Zelda Notes-ban, ettől függetlenül nem látom magam, hogy ezeket a funkciókat valaha is használnám.
ELFÚJTA A SZÉL?FRÁSZT!
És jöjjön egy elbűvölő ráadás, mert mint a cikk elején említettem, hogy két Zeldával indítani egy gépet menő, hárommal meg még menőbb. Ugyanis a Switch 2-vel induló Gamecube Classics (Expansion előfizetéssel elérhető) egyik nyitócíme a Wind Waker. Mint az közismert, tizenpár éve már megjelent egy igen impozáns remake a fent említett játékból, ez sajnos nem az, de nincs ok a bánatra. A játék egy emulációs környezetben fut, ami alkalmaz jópár javító eljárást, felskálázást, szóval nem a 480p-s, CRT tévékre álmodott minőségben élvezheted a klasszikussá érett kalandot. Valamint ami külön öröm: az emulátorban minden paraméter testre szabható. Engem anno nagyon zavart, hogy a kamera “fordítva volt bekötve” - tehát ha balra nyomtam, jobbra meg és vica versa. Persze az eredetiben ezt sajnos nem lehet állítani, viszont az emulátor menüjében igen, így végre a saját orcám íze szerint játszhatom a Wind Wakert. És azoknak akiknek még nem volt hozzá szerencséje, nagyon röviden a játékról: kortalan szépségű, a cell shaded stílus egyik nagy úttörője - a maga idejében komolyan megosztotta a Zelda kedvelők táborát, de utólag már csak a szépre emlékezünk.
A hatalmas behajózható tenger és a számtalan kis sziget anno óriási dolog volt, manapság viszont gyakran érződik egyfajta unalmas fillernek. A játék végefelé (az alkotók bevallása szerint is időhiány miatt két kivágott dungeon helyére érkező) Triforce hunt továbbra is a játék nagy gyenge pontja - a mérleg másik serpenyőjében pedig a kiváló dungeon-ök, a végtelenül cuki szereplők és az erős történetet tenném első körben. Összességeben azt mondanám: ha eddig valami oknál fogva kimaradt, és nem tudod hirtelen mivel etesd a szép új gépedet, én a helyedben ráhajóznék.
(És hopp, most esik le, hogy a Wind Waker érkezésével minden fővonalas Zelda játék játszhatóvá vált Switch 2-n. Egyet leszámítva. Na, szerinted melyik a kedvencem? ...)
DIORÁMÁK NAGYFELBONTÁSBANECHOES OF WISDOM ÉS A LINK'S AWAKENING
A két "chibi-Zelda" epizód hozta a nagy meglepetést, ugyanis egyik első back-compat próbám a csuhás hercegnő kalandjaival történt: az Echoes indítása után már kézikonzolos módban is látszott, hogy a Switch 2 bepumpálja a modzsót a játék véráramába. A játék nagyobb felbontást kapott, ez jelentősen megdobja a látványt, kézi módban is. A framerate stabil, valamint a HDR-effekt is dob egy kicsit az egész diorámán. Emellett a Wisdom kapott egy foltozást is; a legutóbbi patch például elhozta a "kedvencek" lehetőséget, hogy a manifesztációs varázslatok között ne kelljen bogarászni, és tényleg ki tudd emelni a leggyakrabban használt idézéseket (persze ez sima Switchen is működik). A fenti technikai jóságok érvényesek az Ébredő Zöldász epizódra is, szóval ha félbemaradtak ezek a címek, esetleg most néznéd meg, mit is tudnak, keresve sem találsz majd jobb alkalmat. - mcmacko
Summázzunk: az előző két fővonalas Zelda kaland továbbra is a sandbox játékok legmagasabb szintjén tanyáznak - a Switch 2 kiadások pedig olyan formában tálalják a két anyagot, amiről mindig is álmodtunk. A telefonos extrák jópofák, de lehet nélkülük élni, a Wind Waker pedig bár sajnos nem a Wii U-s remake, azért jól tud jönni a táskában ha az öledbe pottyan hirtelen néhány 10 óra szabadidő.