Strange Antiquities - régiségek kicsiny boltjaTeszt

Szerkesztőként nagy szívfájdalmam volt, hogy a Strange Horticulture annak idején kimaradt a Gamer365 tartalmi felhozatalából, pedig egy igazi különlegességnek számított, sőt, azóta bizonyos berkekben kultcímmé is vált. A folytatásról egyszerűen már nem lehetett lemaradni: a Strange Antiquities pedig az idei év egyik legkellemesebb logikai játéka lett, méregerős hangulattal, izgalmas játékmenettel.

Tudjátok mi az a cozy-játék? Amit paplan alá bebugyolálva, forró mézes teát szlopálva illik kiélvezni. Aminek a hangulata pillanatok alatt más helyre repíti az akcióban megfáradt játékost. Amely lassú, megfontolt tempója a mindennapi rohanásból kiszakítva is ellazít. A Strange Antiquities ilyen, pedig maga az alapötlet eléggé bizarr, már-már lovecrafti árnyakkal és gonoszsággal van beborítva. Egy viktoriánius városka régiségkereskedőjének gyakornokát alakítjuk. Pontosabban egy csodatevő tárgyakkal binzniszelő mágus inasát, aki a mester távollétében a városka problémáira megoldást kereső lakosok igényeit próbálja kiszolgálni. Mindezt a teljesen egyedi, deduktív elemeket alkalmazó "Strange"-játékmenet formájában.

A gyakorlat során ez azt jelenti, hogy egy pult mögött állva diskurálunk az érkező vendégekkel, az elhangzó igények alapján pedig megpróbáljuk kideríteni, hogy melyik kegytárgy oldhatja meg a pórnép képviselőinek ügyes-bajos dolgait. Szerelmi bánat? Hideg szikráktól lángoló nyirokrendszer? Nagyitól örökölt átkozott dísztárgy a hálószobában? Elő a lexikonnal! Az egyetemes mágus-tudás könyveiből nem csak a tárgyak mibenléte, de az okkult jelképek, a drágakövek túlvilági ereje, és a különböző rontások jellegzetességei is kiderülnek. És ha nem lenne elég a bolt raktárkészlete, időnként embereink is beadogatnak gyanús tárgyakat. Máskor pedig a térképes minijátékokon (tájékozódási feladványok kíséretében) kell friss leletek után kutatnunk.

De mi újság akkor, ha inasként félrenyúlunk? Ember legyen a talpán, aki bírja a sötét erők által csodákkal felruházott totemek és medálok közötti válogatást. Ha a detektívmunkát vad találgatásra cseréljük, pár próbatétel után ránk tör az őrület. Ilyenkor kockajátékon kell visszanyernünk a józanságunkat. A játékot nem nehéz megnyerni, de ha elbukunk sincs nagy bünti; igazából az egész kockázós időhúzás azért került bele a programba, hogy ne akarjuk a dolgok könnyebbik végét megfogni.

Külön öröm, hogy a bolt is több szakaszban tárja fel rejtett titkait. Hiányzik egy csempe a munkaasztal mintázatából? Hát a fiókokba benéztél-e már? A készítőknek sikerült a dedukciós feladványokon túl olyanokkal is előrukkolni, mint a tárgyak által keltett rezgésmezők vizsgálata, a súlymérés, a sötét-világos, a hangos-hangtalan és hasonló ellentétek játéka. Olykor nem egy könyvből érkezik a megoldás, hanem több lépésben jutunk el a konkrétumokig, saját érzékeink kihasználásával és a tárgyak alaposabb megvizsgálásával. Máskor pedig szinte egyből ráérzünk a dolgokra. Vannak szívatósabb feladványok is, a játékmenet során többször is lehetett nehézségi falba ütközni - szerencsére ilyenkor vannak "hintek", de ezek használatát az acsivadászoknak nem ajánlom.

A program grafikája funkcionális. Korrekt látvánnyal bír, de semmi különlegeset nem kínál. Az első rész után viszont elmondható, hogy művészi jellegzetességnek sincs híján, messziről felismerhető, hogy melyik játékuniverzumban (és melyik városkában is) járunk. A hangok viszont annál csodásabbak. Ülünk a pult mögött, odakint kopog az eső, purrog a macska, lágyan koccannak egymáshoz a pultra tett cuccok... Igen, a cozy játékok alapvetése, hogy azonnal körülölel minket az atmoszféra, többek között az ASMR szintű hangoknak is köszönhetően.

Állítólag a Strange Horticulture folytatása rengeteget fejlődött az amúgy is agyondícsért elődhöz képest, szóval a felhasználói felületre, a mechanikák ívére, szervezettségére sem lehet panaszunk. (Nem tudtam sajnos direkte összevetéssel élni a tesztidőszak során.) Egy dologra nem tudtam még rákapni, az pedig a sztori. A vásárlók elmondásai és a feltárt levelek, feljegyzések alapján le lehet követni egy háttérben futó cselekményszálat, de számomra ez teljesen érdektelen volt; jobban lekötött a fejtörés, a hangulat és az amúgy dolgosnak tűnő, mégsem fárasztó, sőt nehéz munkanap után is kikapcsoló gameplay.