1. Démonvadászat modernebb kivitelben

Mivel nem teljes értékű remake-ről, “csak” egy újrahangszerelésről beszélünk, ezért az eredeti assetek adták a kiindulási pontot a Capcom számára, ez azonban nem jelenti azt, hogy az új verzió ne érződne modernebbnek az eredetinél. A nagy felbontásúra felhúzott előre renderelt hátterek kifejezetten pofásak és hangulatosak még több mint 20 év távlatából is, és a grafikai megvalósítás jellegéből adódóan, a karaktermodellek is jóval részletesebbek, mint a legtöbb korbeli cím esetében, így mind az emberi figurák, mind pedig a démoni szörnyetegek túlmutatnak a PS2-éra átlagos színvonalán, már ami a látványt illeti. Emellett az irányítást is átszabták a modern trendekhez: aki sikítva rohan a kijárat felé a tank-control hallatán, az megnyugodhat, immáron 3D-ben terelgethetjük ugyanis a Jubeit és a többi szereplőt. Már ha nem akarunk mindenképpen nosztalgiázni, hiszen természetesen ez a lehetőség megmaradt.

2. Új kényelmi funkciók

Szerencsére a játékmenet tekintetében sem marad változatlan a játék: magára a balanszra, illetve a nehézségre persze nincsenek kihatással ezek a változtatások, de mégis olyan dolgokról beszélünk, amik mai szemmel teljesen természetesek, de ilyen-olyan okokból anno mégsem így implementálták őket. Ilyen például a fegyverváltás lehetősége, ami több mint praktikus, csak éppen régen minden egyes alkalommal be kellett hozzá lépnünk a menübe, és kiválasztani a kívánt harceszközt. Most már ehhez elegendő bevinni a megfelelő gombkombinációt. De nagyot dob a harcok élvezhetőségén és tervezhetőségén az is, hogy az Onimusha-átváltozást most már manuálisan aktiválhatjuk, és nem automatikusan kapcsol be, amikor begyűjtjük az ötödik lila orbot. Határozottan örömteli mindemellett az is, hogy immáron van lehetőség az átvezetők (amikből akad jócskán) átugrására.

3. Pokoli kihívás

A széria soha nem a nehézségéről volt híres, inkább egy szórakoztató átmenetet próbált képezni a klasszikus, rögzített kamerás túlélő-horrorok és a pörgős hack-and-slash akciójátékok között, ugyanakkor aki a kihívást keresi, az most megkapja. Bekerült ugyanis a remaster-verzióba az ún. Hell mód, aminek nagyon egyszerű a szabályrendszere: ha bármilyen módon sebződsz, azonnal meghalsz. Alaposan ki kell tehát ismerni az ellenfeleket – beleértve az Issen technikát, ami igencsak kockázatos (pláne ilyen szabályok mellett), de ha jól időzítjük a támadást, akkor egyetlen suhintással végezhetünk a legerősebb ellenségekkel is. Ha más nem, marad a legutolsó mentési pont – vagy az auto-save, mert most már ilyen is van szerencsére.

4. A móka sem marad el

Az eredeti játék tartalmazott néhány minijátékot, melyeket annak idején meg kellett nyitni, ezúttal viszont már rögtön elérhetőek. Ezek a The Man in Black, egy minikampány, melyben öt percünk van összeszedni a helyszíneken elszórt filmtekercseket, méghozzá meglehetősen egyenlőtlen erőviszonyok mellett; a Team Oni, amiben folyamatosan csökkenő életerő mellett kell legyőznünk 20 csokor ellenfelet; valamint a Puzzle Phantom Realm, ahol a sztori módban is megtalálható tologatós fejtörőkből kapunk egy adagot.

5. Múzeum a rajongóknak

Az ehhez hasonló remastered-kiadások elengedhetetlen bemutatóterme itt sem marad el: a vadonatúj Gallery módban több mint 100 nagy felbontású látványtervet nézegethetünk a játék karakterdizájnerétől, Keita Amemiyától. Emellett az egészen remek zenék is kaptak egy külön szekciót: mind a 43 dalt meghallgathatjuk a digitális soundtracknek köszönhetően.

Az Onimusha 2: Samurai’s Destiny május 23-án érkezik PC, PS4, Xbox One és Switch platformokra – a megjelenés előtt természetesen tesztet is olvashattok majd róla.