2008-at írunk. Tombol a hetedik konzolgeneráció, az MMO-k aranykorukat élik. Ancaria világa pedig új történettel gazdagodik, de nem időben folytatólagosan. A Sacred 2-ben ugyanis ezer évvel az első epizód előtt járunk. A második rész már a maga idejében sem futott sima uton, a most megérkezett remastered pedig úgy tűnik pár kátyút befoltozott, párat viszont a nosztalgia kedvéért meghagyott.
A Sacred 2 már az alapverzióban is próbált friss dolgokat bedobni. Elhagyták a 2D-s vizualitást, helyette a három dimenziós megoldások lettek dominánsak, a kameranézet izometrikus helyett TPS -szerűvé vált, viszont a hangulat maradt. A bohókás, komolytalan történetvezetés próbált elszakadni a Diablo komorabb stílusától, humorával pedig oldotta a játékélményt. Ez sokszor szükségesnek is bozonyult, hiszen az MMORPG-kből ismert “fetch questek” tobzódtak a kampányban, így a játék önmagában nagyon hamar monotonná tudott válni. Végigjátszásunk során előre generált karakterekkel nyomulhattunk, akikkel Ancaria nyílt világát bejárhattuk PC-n és konzolokon is.
A remaster igazából nem sok újítást hoz, inkább a régi bohókás élményeket próbálja új közönség elé tárni. Szerintem ez alapból nem lenne baj, viszont a remaster ígéretéhez képest jóval kevesebb minőségi újítással érkezett. Így a nosztalgia nem csak a játék történetében, hanem a janky mivoltában is előjön. A remastered bevallása szerint a UI és a textúrák mellett a harcot is kikupálták, utóbbiban azonban vannak kétségeim. Nem tagadom, a kezelőfelület tényleg áramvonalasodott. A kétezres évek eleji kavalkád helyett egy letisztultabb kezelőfelület fogad minket, a tárgyakat is könnyebb menedzselni, a hősökhöz tartozó spellek is könnyebben mozgathatóak, fejleszthetőek. Azonban a harcon egyáltalán nem éreztem hogy bármi változott volna, nemhogy javulást mutatna. A Sacred 2-ben a támadásokat háttérben dobja a játék, ami azt jelenti hogy 3 ütésből 2 is mellé mehet. Ez az early game szakaszban nagyon idegesítő tud lenni, amikor pár goblinnak szeretnék csak nekifutni, de már az is életveszélyes ütközetté fajulhat, mert valahogy egyik vágás sem sikeres. Ilyenkor, ha nem mozgok odébb bele is halhattam volna. Sokszor a kattintások is megakasztják egymást, az ütésváltásokban megáll az animáció, így sebzést sem tudtam bevinni.
Ebből a részből is láthatjuk, hogy a Sacred 2 nem jól öregedett. Bár látszik, hogy milyen sok MMORPG elemet próbált átvenni (nagy világ teleszórva küldetésekkel, mountok stb.), viszont a zsáner gyerekbetegségeit is ugyanúgy hozta magával. A Sacred 2 Remaster inkább egy vizuális ráncfellvarás, mintsem egy egy modern köntösben újragombolt alkotás.
A Sacred 2 Remastered ugyanazokkal a tompaságokkal ugrott bele 2025-be, mint amivel anno is próbálkozott. Aki teljes áron megávsárolta régebben, és úgy érzi, hogy a mostani nyomott áron megéri újraélni az emlékeket, az ebben a verzióban csalódni fog. Viszont az összes kiegészítőt beletették, így ha valami régen kimaradt, akkor most itt a lehetőség bepótolni. És ha újonnan akarnánk a franchiseba belevágni, akkor érdemes a Diablo és más ARPG-k szülte elvárásokat levetkőzni, ebben az esetben, és ha a darabosságán felülemelkedünk, egy humoros és tartalmas élményt kapunk a pénzünkért.
PLATFORM PlayStation 5, Xbox Series X|S, Switch, PC (tesztelt)
KIADÓ THQ Nordic FEJLESZTŐ Ascaron, SparklingBit, Studio 2 Software GmbH, Funatics Software GmbH, Nukklear
MEGJELENÉS 2025. október 23. ÁR kb 7.700 Ft
