![[Teszt] The Last Case of John Morley](/~thumbnail/last_case_of_john_morley_key_art_artwork_leadart_nologo.jpg.cvsak.k.article-00-1b-wz.1ue2tf3.jpg)
Láttam már elég detektíves kalandjátékot, de mégis gyorsan rátekerdtem a The Last Case of John Morley-ra, aminek az első bemutatójától Sherlock Holmes, Chtulhu és Bloober viszketésem lett egyszerre. A játék végigpörgetése után már nem vagyok ennyire lelkes, de ne szaladjunk így előre. A bűntény és annak megoldása ugyanis megvár.
Az 1940-es években járunk. John Morley magándetektív épp hogy felépül az előző ügye utáni traumáiból, na meg a fizikai felépülését segítő kórházi kezelésből, máris egy új eset közepén találja magát. Egy asszony bérel fel minket, hogy lánya gyilkosát kerítsük elő, azonban rövid idő után kiderül, hogy az évekkel ezelőtt bekövetkezett esetben semmi sem úgy van, ahogy az először látszik.
A játékmenet sétaszim-nyomozósdi, amely azért mégiscsak több a stílustársaktól, a sztoriban előforduló zárként funkcionáló puzzle feladványok, valamint a tárgykutakodás miatt. A nyomozás kulcshelyzeteiben sincs ugyan több dolgunk, mint hogy rámutassunk a fontos tárgyakra (ezzel általában fel is tárjuk a régmúltban történt események bizonyos mozzanatait), mégis többnek érezzük a dolgot az átlag walking-sim játékmenetnél, ezt pedig a helyszíneken ide-oda cikáztató ajtónyitós feladványok és a szekvencialitás fokozza.
A játék két fő helyszínén (régi kúria és elmegyógyintézet) ugyanis nem lineáris a felderítés, és tényleg szinte mindent körbe kell járnunk, hogy a kb. három órás kaland során minden ajtót kinyissunk és a rejtély végére jussunk. Mindezt kellemes, bár nem kiemelkedő látvány kíséretében, hangulatos noir-szinkronnal és háttérzenékkel. Mozgó karaktereket ugyan csak kulcsjelenetekben fogunk látni, alapvetően a John Morley is a múltból kivetülő, időben kimerevített pillanatokban meséli el a történetét. Nem árulunk el nagy titkot, hogy a történetben főleg a pszicho-thriller elemek játszanak az elménkkel, de csak látjosan. Van ugyan pár jumpscare, de a játék nem a horror irányából közelít, és valójában sosem vagyunk veszélyben, csak szkriptelt jelenetek keltik a feszkót. (Így nem is kellett pl. menekülős szakaszokkal, vagy bújkálós mechanikákkal vesződnie a készítőknek.)
És a pozitívumok és egyéb sajátosságok után sajnos rá kell térni a komolyabb negatívumokra is. Sajnos a sztori a játék felénél nálam egy elég erős sejtés árnyékával ment tovább, ez a gondolat pedig beigazolódott, így elmaradt a nagy fordulat. Sőt, az utolsó magyarázat kifejezetten döcögősre sikerült, ellentmondva az addigi karakteríveknek.
Bár a program technikailag jól elfut Steam Decken (ezen teszteltem John Morley Utolsó Ügyét), de minimum medium-high beállítások kellenek ahhoz, hogy ne csak jól fusson, de jól is kinézzen. Ez pedig az esetek mondjuk 60-70%-ában 30 FPS körüli képfrissítést hoz, a maradék időben viszont (főleg az Asylum fejezetben) a tágabb tereken, sűrűbb szobákban darabossá válik a móka. Érdekes, hogy pl. a gépigényes "shadows" opciót minimum high-ra kell tenni, hogy ne kiüresedett "doboztérben" érezzük magunkat; mintha csak az árnyékok lehetőségével együtt állítódna a bevilágítás is, ami talán fontosabb is az összképben. AI art is van a játékban, néhány flyer, fali poszter egyértelmű slop cucc. Ha zavar az ilyesmi, erről jobb képben lenned.
Sem technikailag, sem történetileg, sem másképpen nem kiemelkedő a John Morley. Három órára azonban lekötött, még úgy is, hogy alapvetően sekély az egész, a felderítést és történetet csak alapszinten kisegítő játékelemek színesítik. Természetfeletti sincs benne (Csáó Ktulu-, és cső, blúber-benyomások!). A várt logikai megfejtések is hiányoznak, de van benne valami, ami miatt a műfaj kedvelői számára egy rövidebb nyomozás erejéig vonzó lehet a detektívkalap magunkra öltése.
PLATFORM PC, Xbox, PlayStation | KIADÓ Jandusoft | FEJLESZTŐ Indigo Studios | MEGJELENÉS 2025. november 27. ÁR Ismeretlen
A játékot a game.press oldalról kaptuk tesztelésre. #keymailer #thelastcaseofjohnmorley