[Mozi365] Super Mario Bros.: A film - kritika

Super Mario Bros.: A film - kritika

mcmackoGéczy Attila2023.04.06. 00:30

A Nintendo alaposan megvárakoztatta a rajongókat a definitív Super Mario Bros moziélménnyel. Az 1993-as filmbaleset után harminc évvel egy olyan újraértelmezéssel rukkolt elő az Illumination és a Nintendo párosa, amely végre valóban az eredeti alapanyagra emlékezteti az embert, ráadásul a kor minden elvárásának megfelel, legyen szó látványról, akcióról, vagy a hű rajongók szívből történő kiszolgálásáról.

Mert a friss Mario sztori tényleg azt próbálja meg mesefilmes formában értelmezni, amiről a játékok mindig is szóltak. A film mögött álló kreatívok pontosan érezték, hogy a játék dinamikáját hogyan lehet mozgalmas animációvá varázsolni. Hogy melyik karakter mégis miféle jellemvonásokkal bontakozhat ki a történetben. Láthatóan ismerték, szerették és tisztelték is a Mario univerzumot. Emellett a korszellem közönségsikerre-hangoló algoritmusait is ügyesen alkalmazták.

TESTVÉREK KÖZT

Ha játszottál Mario játékkal, akkor pontosan tudod, hogy a sztori miről fog szólni, és ennek tulajdonképp örülni is kell, mert kevés adalékkal sikerült fogyaszthatóvá tenni az egyébként csőkulcs egyszerűségű narratívát. Mario és Luigi két New York-i vízvezeték szerelő, akik önerőből próbálnak boldogulni, és egymást segíteni. Aztán jön egy mesebeli fordulat, egy gyors utazás, a testvérpár pedig akarva-akaratlanul részévé válik Bowser ármánykodásainak. Ennek végállomása természetesen mi más lehet, mint a Mushroom Kingdom, ahol Peach a szívek királykisasszonya.

A forgatókönyvnek egyszerre kell tehát eredettörténetként működnie, és egyszerre kell egy univerzumnyi lényt, motivációt és franchise-jellegzetességet összecsiszolni. Jelentjük, az íróknak sikerült szórakoztató formában egyben tartani az a sokaságot, amit Shigeru Miyamoto-ék kínálnak a világnak évtizedek óta.

BEGOMBÁZVA

A Super Mario Bros.: A film emellett szenzációsan néz ki. Nem volt olyan rég az Avatar 2, de azért a 3D hatások és az IMAX-élmény együttese még így is hatalmas majompofonokat sóz az ember fejére. A messzi földeket átfogó tájképek, a közelről mutatott részletek, anyagok, bajszok (!), karaktermodellek és azok finom, karikatúraszerű animációi első osztályúak – ebben az Illumination nem ismert alkut. Azok az elemek is érdekesek, amelyek eddig az univerzumból hiányoztak, és amelyeket a filmhez kellett kitalálni kötőanyagként. A Mario univerzum integritása ilyen szempontból egy kicsit sem törik meg. Természetesen a játékmenetet tükröző akciójelenetek is páratlanul jól értelmezik a Mario-érzést. Szenzációs például az a mozzanat, ahol Luigi és Mario a lerobbanó kocsi miatt gyalog vágtat át teszveszvároson. Vagy említhetném a Donkey-val közös akciót Gomba Királyság platformjain, de a Mario Kartos hajkurászás is szájtátós pillanatokat hoz. És miközben nézed ezeket a szinte tökéletesen koreografált jeleneteket, mindig találsz valami Nintendo-utalást, a NES-korszaktól a SNES-es kedvenceken át, keresztül az ÖSSZES konzolgeneráció Mario játékán egészen az Odüsszeiáig.

Az utalások nem csak a képi világban húzódnak meg. Koji Kondo dallamaira például művészet lett volna elrontani a filmzenét, és szerencsére nem is történt így, még akkor sem, ha Grant Kirkhope (Donkey Kong Country) kétszer is felszisszenhetett a film során. Csípjetek meg, de a szinkront is vigyorgó arccal hallgattam – végig az volt az érzésem, hogy nagyon finom érzékkel találták meg a magyar színészek a karakterekhez vezető utat. A „show sztárja” amúgy a szereplők szempontjából nem is a testvérpár, sokkal inkább Donkey és Bowser. Az ő jellemük mer többet mutatni az egyszerű mesehős sztereotípiáktól. Nálam az animációjuk és a karakterük köré felhúzott poénok ütöttek a legnagyobbat, Bowser zenei betéteit nagyon várom már Jack Black tolmácsolásában is megszólalni.

Foglaljuk össze gyorsan az eddigieket: a Super Mario Bros.: A film egy szórakoztató látványmozi, amely meseszerűségével végre igazságot tesz az animált-megfilmesített bajuszmesternek. Ha szereted korunk mesefilmjeit és szuperhősös akcióit, akkor ezt is imádni fogod.

De itt jön az a bizonyos ”De”. Ha mégiscsak többet várnál egy ilyen feldolgozástól, akkor bizony a film nem fog maradéktalanul tetszeni, és minél jobban figyelsz majd a részletekre, annál jobban előjönnek az egyenetlenségek.

REPEDEZŐ VÍZVEZETÉK

Ha látnátok a szerkesztőség belső csatornáját, akkor tudnátok, hogy én vagyok a csapat megkeseredett, öklét felhők felé rázó Abe Simpsonja, aki egyre kevésbé érti a modern halivúdot. Ha egy egyszerű, látványos, ünnepi mesét vártál a filmről, ismét mondom, megkapod, menj el, nézd meg, és a cikkről is elkattinthatsz, hogy ne is bosszantsalak tovább. Ha viszont te is szeretsz beleugrani a nagy zöld vízvezetékbe, akkor folytasd bátran az olvasást. Hátha egyet is értünk majd pár dologban.

Engem például kifejezetten fárasztott a film tempója. Az Illumination nem bízta a véletlenre az ingerek bombázását, a Mario-mozi szerintem a LEGO-filmektől is magasabb fordulatszámon pörög. Talán egy-két jelenetnél enged szusszanni, amúgy végig tart a fékevesztett iram. Ez aztán kicsit úgy csapódik le bennem, mint a hangosra maszterelt zene a Spotify-on. Nincs tér dinamikára, vagy klasszikus filmes értelemben vett lélegzetvételre, súlyozásra, ezek elvesznek a nagy hajszában. A kilencven perc körüli játékidő pont jó, és ilyen szempontból el lehet nézni azt is a filmnek, hogy nincs minden részlete kidolgozva. De álljunk csak meg? Elnézzük a játékidő optimalizálási törekvéseinek és a szerkesztőknek a sztori kisebb-nagyobb hiányosságait is?

Tudjátok, nem nagy dolgokat várok, csak legalább azt, hogy az általános mese-logika mentén legyen következetes a sztori, melyben jelenleg olyan lyukak vannak, mint a zöld cső közepe. Egy óriási kérdés például, hogy mi a francért van összeköttetés a való világ és a Gomba Királyság között? Valami meta-értelmezést, pszichedelikus üzenetet kell keresni Mario kiruccanása meg a földi helyszín között? Vagy New York csak azért kellett, hogy … nem spoilerezek, tudjátok úgyis, hogy a nagy fináléra gondolok. A direkt sötétben hagyott részleteket a franchise későbbi filmjei felfedhetik, de muszáj azonnal erre a folytatásos modellre alapozni az első Super Mario filmet?

Amúgy elismerem, hogy nem lehetett könnyű dolga a kreatívoknak, mert a Mario-világ egy szerteágazó, hatalmas méretekkel bíró örökség, aminek a távoli pontjait összeszegecselni szinte lehetetlen. A Sonic filmnél alig pár témához kellett igazodni, nagyobb lehetett az alkotói szabadság. Itt minden jelenet mögött videojátékos emlékek sora, évtizedek egybemosódó pillanatai jelennek meg az ember fejében. Talán nem is lehet egy ekkora terhet botlások nélkül a célig cipelni…

DARK MARIO, TE VAGY AZ?

Már az első, 1983-as Mario Bros. is fekete hátterű csatornákban játszódott, és a NES-en világhírűvé váló Super Mario Bros. 1-2-es pályája is a föld alá vitte a játékost, így nem csoda, ha most a film is próbálkozik darkosabb-sötétebb vizekre evezni. A Super Mario Bros.: A film nem egyszer villant rémisztő képeket, ijesztő szörnyekké fokozott lényeket. A film mindjárt a pingvinbirodalom ledarálásával kezdődik, ahol Bowser kíméletlen támadásának részleteit Kamek komikus mivolta sem ellensúlyozza. A trailerből is ismert jelenet, amikor Luigi megérkezik a „Mansion” birodalomhoz hasonlító szellemvilágba – itt is kapunk aztán a libabőrből, mert Dry Bones-ék, meg a gázmaszkos Shy Guy még szerintem soha ennyire nem voltak rémisztőek, mint ebben az adaptációban. Apró részlet a szülőknek, hogy a filmben ötször hangzik el a „halál” szó a konkrét jelentésében, és Lumalee, a kerekded csillag is kapott egy értelmezhetetlen, morbid fordulatot. A cuki csillag gyermekhangon, mosolygó delíriumban dobálja a nihilista poénokat, amelyek között konkrét szuicid-jellegű sorok is elhangzanak. Bevallom töredelmesen, sokszor lemaradok a kor társadalomtudományi irányvonalairól, ennek ellenére értelmezhettem ezt a vonalat úgy is, mint érzékeny kitekintést, együttérzést azon fiatalokkal, akik esetleg titkon ilyesfajta szorongással küzdenek. De szerintem egy ilyen témát viccből, viccre véve nem volna szabad bepiszkálni egy mainstream mesefilmbe. És ahogy nézem a kommenteket netszerte, az emberek Lumalee-t tartják a film vicckirályának, amely tény előtt döbbenten állok. A bunyós jelenetek is elég hevesek és meglepően sok is van belőlük. Feleségemet ez kicsit zavarta, szerinte ez sem feltétlen a Mario univerzum sajátja, én viszont úgy vagyok vele, hogy animékben jóval korábban is láttunk már cifrább dolgokat, másrészről meg ott a tizenkettes karika, ebbe ez belefér. Tizenkettes? Talán ez kicsit túlzás (Lumalee karakterét leszámítva), de a sajtóvetítésen még totyogókat is láttunk, és a plakát alapján bizonyára sok ovis korú gyereket visznek majd el a szülők a filmre. Szerintem a Super Mario Bros. nem az ő korosztályuknak készült.

A cikk végéhez közeledve remélem érzitek, hogy miért lehettem kicsit elégedetlen a Super Mario Bros.: A film kapcsán. A Mario játékok régóta nem a technikai élenjáróságot hirdetik, nem a „jó grafikában”, a mindent elsöprő látványban érdekeltek, hanem a kreatív videojátékok csúcsára tűzik ki a zászlót. Egy Super Mario játék megjelenése általában „tízpontos ünnep”, fricska a mindenkori korszellemnek és az elkényelmesedő játékfejlesztői mentalitásnak. A Super Mario franchise a videojátékok iparágának a szent tehene, és lassan negyven éve következetesen, önazonos módon az!

Ha így nézem, mindenképp kevés az Illumination alkotása, amely a forrás feldolgozását és a közönség kiszolgálását elvégzi, de nem akar annál okosabb lenni. A szórakoztatást kiváló látvánnyal, erőtől duzzadó akcióval, valamint sok-sok kikacsintással, de komolyabb ész nélkül vállalja. Ezt pedig, ha nem is a Simpsons, de Rontó Ralph és Sonic már valamelyest megcsinálta. A Super Mario Bros.: A film nem akar felülkerekedni a korszellemen, és így Super Mario esszenciát csak a formájában hordozza, szellemiségében nem igazán.

Lead kép forrása: Katt!

Ha tetszett a cikk, és megteheted, akkor támogass minket patreonon!

Heti megjelenések

5 órája
4

Blue Prince - Kell egy ház!

A játékipar egyik igen gyakran hangoztatott mondása szerint a kreatív ötleteket napjainkban a független fejlesztőknél érdemes keresni, az AAA kategóriás kiadók ugyanis már csak a biztosra mennek. És mennyire igaz ez a Blue Prince esetében is. Teszt!

1 napja
10

Apróságok zárásként - ez történt pénteken

Benne: Light of Motiram, Star Wars Outlaws, Indiana Jones and the Great Circle.

2 napja

The Last of Us Part 2 Remastered - lássuk a PC változatot!

A sorozat második szezonja miatt nagyot pörgő The Last of Us brand most ismét felszín felett van, lássuk hát, a Nixxes/Iron Galaxy párosa mit hozott a tető alá a második rész PC portjával! Teszt!

2 napja
13

Mario Kart World ismertető és portok mindenhol - ez történt csütörtökön

Továbbá: World of Goo 2, Painkiller, Ready or Not, SPINE, Lords of the Fallen, FBC: Firebreak, Unbeatable, Covenant.

3 napja
1

Mozgásban a Cronos, Mandragora megjelenés – ez történt szerdán

Továbbá: Ninja Gaiden: Ragebound, MOUSE: P.I. For Hire fegyverei.

4 napja
11

Szivárog az Oblivion Remastered, csúszik a Dune: Awakening – ez történt kedden

Továbbá: Dreadmoor, Baldur's Gate III, Yes, Your Grace: Snowfall, Warhammer 40,000: Space Marine II, Palia, Deck of Haunts.

5 napja
4

Capcom Fighting Collection 2

Vannak pillanatok, amelyek örökre belénk égnek. A strand árnyékában álló árkádgép villódzó képei, az első Shoryuken sikerélménye, vagy amikor egy zsetonon múlt, hogy legyőzzük-e a főellenséget. A '90-es évek verekedős játékai sokunk számára nem csupán játékok voltak, hanem életre szóló emlékek.

5 napja
1

Game Pass: mozgolódás április második felében

Clair Obscur: Expedition 33. Towerborne. Dredge. Többek között ezek a játékok várják a szolgáltatás előfizetőit.

5 napja

PS5 árnövelés, Star Wars Zero Company leleplezés – ez történt hétfőn

Továbbá: Forgive Me Father 2, Bendy and the Ink Machine, Eternal Strands, American Arcadia.

6 napja
17

South of Midnight

A South of Midnight ritka, mint a fehér holló. Vagy a délibáb, ha már ennyire mélyre érkezünk a déli kultúrában, tudjátok, ahol a nagyinak sokkal több babája van, mint az unokájának, ahol a blues gitár húrjai között ott sírnak az elfeledett legendák, és minden sarkon találunk egy nyugtalanító árnyékot.

7 napja
18

Heti megjelenések

7 napja
5

Ian Livingstone - A Hóboszorkány barlangjai

Folytatjuk a magyar nyelven megjelenő lapozgatós könyveket bemutató sorozatunkat egy korai darabbal, "A Hóboszorkány barlangjaival" Ian Livingstone-tól.

7 napja
7

Mafia: The Old Country megjelenés - ez történt pénteken

Továbbá: Street Fighter 6, Casual Loop, Zenless Zone Zero.

9 napja

A Triple-i Initiative-en túl - ez történt csütörtökön

Benne: The Last of Us Complete, Date Everything!, Where Winds Meet, Frostrail, FragPunk, SpeedRunners 2: King of Speed, Clair Obscur: Expedition 33, IKUMA: The Frozen Compass, Into the Fire, The Alters, Age of Empires II: Definitive Edition.

2025.04.11.
2

Új Xbox Showcase adás és apró bejelentések - ez történt szerdán

Továbbá: Disney Illusion Island Starring Mickey & Friends, Chasing Kaleidorider, Welcome to Brightville, GrimKeep.

2025.04.10.

Promise Mascot Agency - Nem azok a Pokémonok, akiket kerestek

Hetek óta játszom a Promise Mascot Agency-vel, és minden furasága ellenére már most az idei év kedvencei közé sorolom. A Kaizen Game Works mágusai ismét váratlannal rukkoltak elő, és ahogyan a Paradise Killer is egy megosztó darab volt, a mostani játékuk sem fekszik majd mindenkinek.

2025.04.09.
9

PlayStation Game Catalog: áprilisi érkezők

Hogwarts Legacy. Lost Records: Bloom & Rage – Tape 2. Blue Prince. Többek között ezekkel a címekkel bővül a PlayStation játékkatalógusa.

2025.04.09.
1

Devil Jam bejelentés, Sonic Rumble megjelenési dátum – ez történt kedden

Továbbá: Mistfall Hunter, EcoGnomix, Hades II, Many Nights a Whisper.

2025.04.09.
5

Nagyot frissül az Another Crab's Treasure, közelít a La Quimera – ez történt hétfőn

Továbbá: Space Adventure Cobra: The Awakening, Marathon, MythicOwl x PocketPair.

2025.04.08.
3