Sonic X Shadow GenerationsTeszt

A show sztárja viszont egyértelműen Shadow, aki modern felfogással felvértezett pályákon tér vissza. Egy új hub-világban indul a friss kaland, ahol ismét a Doom-genyák ellen veszi fel Shadow a kesztyűt, a korábbi események (és tragédiák) árnyékában. Közben persze nem veszi észre, hogy a gonoszok játszmája szerint történik minden, viszont nekünk, játékosoknak a Doom-hatás csak jó dolgokat hoz, Shadow ugyanis így tanul új dolgokat. Megjelenik az időlassítás, a Doom-Spear, amellyel Shadow lőni tud (például ellenfeleket béníthat, vagy kapcsolókat aktiválhat). De később árnyékráját kasztolhatunk magunk alá a víz feletti suhanáshoz, meg hasonló mókákkal bővítjük repertoárunkat, amiről nekem a Mega Man sorozat ugrott be több szempontból is. (Emlékeztek még Rush-ra, a robotkutyára?) Pályák tekintetében eszméletlen, hogy mit ki nem hoztak a fejlesztők a koncepcióból. Shadow szinte ugyanúgy mozog, mint Sonic (bár más az animációja). A Boost bekapcsolásával szuper hardcore sebességre tudunk kapcsolni, amihez a reakcióidőm néha már-már kevés is volt, annyira durva a száguldás. A fő különbség a Doom-skillek kapcsán jön be a képbe, na meg a pályák is teljesen új, eredeti tartalmak lettek. Lesz lehetőségünk ismét lovagvilágban száguldozni, sínekkel felvértezett kanyonokban suhanni, vagy egy Velencéhez hasonló városon végigrongyolni. A pályák csúcspontján pedig jön a lovecrafti rém, aki felforgatja Shadow érzékelését, és ilyenkor pulzáló, formálódó, absztrakt, már-már Rez-re emlékeztető jeleneteken kell tovasuhannunk.

A Shadow-kampány rövidebb kicsit, mint Sonic-é, viszont kötelezőek a challenge szintek, és van egy központi hub is, amely a Frontiers nyitott világára emlékeztet. Ne az első óra után ítéljetek a hub-kapcsán, ugyanis a feltárt (legyőzött) világok után folyamatosan bővül-változik a tér. Bár a motor valószínű a korábbi Hedgehog-engine továbbfejlesztett változata, a tempó itt-ott megakad. A 60-as képfrissítés Xbox Series X-en is hajlamos érezhetően beesni. Ez főleg a pályák szkriptelt részein jön elő, tehát nem akasztja meg a gameplay mechanikákat. Sajnos azonban most is vannak olyan részek, ahol a száguldás és egy balul sült kanyar kiveti Shadow-t a pályáról. Arra jöttem rá, hogy a modern Sonic játékokat továbbra is inkább árkád reflexjátéknak és nem felfedezős platformernek kell tekinteni. Egyszerűen az alternatív járatok és titkok is a reflexekre apellálnak. Észreveszed-e a tizedmásodpercre felbukkanó lehetőséget, hogy a nyomvonalat elhagyva alternatív utat nyiss meg?! Elfogadod-e, hogy a száguldás megtörésével sokszorosára nő a hibázás lehetősége? Szerencsére nincs élet-számláló, így a frusztráció is minimális. Ellenben tényleg akkor működik jól a modern pályadesign, ha nem akarsz megállni. (Sajnos a bossharcok ezért nem tudnak jól működni ebben az új történetben sem.) Életben maradsz, ha a száguldás közben csak arra figyelsz, hogy a boost megmaradjon. Figyelned kell, hogy, ha a célzó-befogó támadás célpontot jelöl ki, akkor azonnal nyomd az X-et, mert az lesz a továbbjutás kulcsa. Ha ez bekattan a fejedben, jól fogsz szórakozni a Sonic x Shadow kalandjain.

Nem igazán olvastam, hogy a sajtó mit gondol erről az újrakiadásról, nem akartam magam megvezetni. A Sonic játékok amúgy is kicsit polarizálják a játékosokat. Nem csak nosztalgiából, de feelingre is szeretem, vágyom a Sonic-kalandokat, és mint a Generations epizód kedvelőjének, nekem abszolút pozitívként csapódott le az új kiadvány. Az eredeti játék a mai napig jól működik, Shadow kalandja pedig egy keményvonalas újdonság, amely úgy pörgeti előtted a lapokat, mint egy modern anime. Nekem tetszett, de tudjátok, menthetetlen vagyok, ha a SEGA sünijeiről van szó.

PLATFORM PC, Xbox (tesztelt), PlayStation, Switch | KIADÓ | FEJLESZTŐ SEGA, Sonic Team | MEGJELENÉS 2024. október 25. ÁR 50 EUR