Valamikor a kilencvenes évek legvégén, Rehynn mester Nintendo Power újságait lapozgatva csodálkozunk rá a Shadow Man-re. Annak méreteire. A brutális művészeti designra és a papíron is összetettnek tűnő térértelmezésre. Aztán a PC változatot kipróbálva a tini fejem visszapattant a játékról. Túl sok volt a tudatomnak, bizonyos szempontból pedig túl kevés. Aztán Pista cimborámtól azóta is hallgatom, hogy ez mekkora egy nagybetűs zsenialitás, de még sose jutottam el a részletes pótlásig. Hát így álltam most, 2022-ben is a Shadow Man Remastered elé, de azért valamivel jobb volt a helyzetem, mint az ezredfordulón.
Mert hogy annak idején megszokott volt, ha egy játék kőkemény kihívást kínált, manapság meg inkább nosztalgikusan nézünk vissza azokra a címekre, amelyek a korlátokból fakadóan büntettek minket. Mert a Shadow Man több volt, mint a korának címei, sokkal több - de sajnos nem állt rendelkezésre annyi eszköz és kifinomult megoldás, amivel az ambícióit meg tudta volna szívatás nélkül valósítani.

A játék olyan sok mindent próbált bezsúfolni egy búra alá, hogy az még mai szemmel nézve is szédületes - értsük ezt a szó jó és rossz értelmében is. A program alapját egyfajta 3D akció-platformer irányítás jelenti, mintha csak a Tomb Raidert gondolták volna tovább. A pályadesign óriási térképekkel és masszív szekvencialitással operál, mintha csak a Metroid Prime előszelével lenne dolgunk, megtoldva némi Zeldás kalandozással. Mindez pedig hatalmas méretekkel, organikus tereprendezéssel, olykor pedig pont ellenkezőleg, mechanikus labirintusokkal van cifrázva. És akkor nem beszéltünk a collect-a-thon jellegű gyűjtögetésről, a TPS-jellegű akciókról, ami pl. az N64-es akciójátékok szintjét anno lazán lepipálta. A Shadow Man minden akart lenni egyszerre, de mai szemmel láthatjuk, hogy 1999-ben mindennek lenni nem volt magától értetődő.

Ez leginkább azon látszódik, hogy marhára kevés a signposting, azaz az Acclaim játéka kevés ponton fogja meg a kezed, ritkán mutatja meg, hogy mit kell tenned a továbbjutásért. Fejben kell a kissé egysíkú pályákat, kapukat memorizálnod. Nagyjából el kell rendezned, hogy merre voltál már, merre nem. A szekvencialitás sem olyan következtes, mint manapság - a nagy zavarosban magadtól kellett megtalálni az előre vezető utat, és sokszor hosszas kóválygásba torkollik a nézelődés. A producerek ezt annak idején valószínű inkább erénynek gondolták, mintsem hátránynak - manapság meg ellustultunk a sok csőjáték mellett. Beszélhetünk korszerű kihívásról, meg Soulslike szadizmusról, de a Shadowman másképpen adagolja a nehézséget. Az irányítási trükkök, a fegyverekben rejlő lehetőségek csak sok-sok halálozás, azaz "trial end error" próbálkozás után jönnek elő. A dungeon-ök/templomok feltárása közben szinte szobáról-szobára küzdjük magunkat előre. Ha bénázunk, vagy menet közben beleharapunk a padkába, a Shadow Man (pardon my French), mint macskát szarni, úgy rak ki minket a dungeon bejárata elé. Főnökharcok? Olykor izgalmasak, máskor csak cheesinggel lehet őket hatékonyan lehozni. Az már csak hab a tortán, hogy amúgy "dark soul"-okat gyűjtögetünk a sztoriban. A játék egyébként abban a korban jött ki, amikor a magazinok végigjátszást közöltek a játékhoz, és divat volt térképet csomagolni a lemez mellé, esetleg részletesebb leírást kínálni a manualban az egyes tárgyakhoz. A korabeli "multimédia" implementálása kicsit hiányzik az új kiadás mellől.

Szerencsére a remaster azért sok mindent elegyenget, úgy, hogy meg is tartja a játék eredeti koncepcióját. A legfontosabb az irányítás. Shadow Man eredetileg TANK (!!!) mozgatással szaladgált, amit ma szerintem egy jóérzésű ember sem képes morgás nélkül befogadni - ezen változtattak is a készítők. Aztán a vizualitás egy fokkal élesebb képet ad. A Voodoo 3DFX korszak gyöngyszeme ugyanis eléggé mosott képet kínált annak idején - az élesebb, teljesen újrarajzolt textúrák jobban elkülönítik a tereptárgyakat, és segítik a tájékozódást. Szépek a fények, az árnyékok. A hangok is sokat javultak, na meg Series X-en a töltésekkel se volt gondom. Mindent egybevetve a játék nem lesz sokkal szebb, mint kortársai - inkább úgy néz ki, ahogy emlékezni szeretnénk rá, és ahogy ezt a grafikát egy 4K-s kijelzőn 2022-ben el tudjuk viselni. Nem pedig úgy, mint egy N64 emulátor, vagy egy Glide wrapper szűrőin keresztül...

És hogy mik a hiányosságok? Nincs még mindig térkép. Hiányzik egy dinamikusabb lock on, vagy egy quicksave opció. Lehetett volna logba menteni az amúgy meglepően király lore-t felvázoló dialógusokat, és a kissé darabos karaktermodellekre is ráfért volna egy kis gyurmázás még. A korábban kivágott részek játékba masszírozása is üdvös, de sajnos ezek a szekciók kevésbé kidolgozottak, legyen szó a Temple of Life főnökéről, vagy az alvidék eddig nem látott szegleteiről.
SHADOWRETRO

A teszt előtt bepattintottam az Anbernic kézikonzolomba játék PSX változatát, és hát, hogy mondjam, üvöltöttem a buta irányítástól, az ordenáré frame értékektől, valamint az organikus textúramunkát megerőszakoló, darabos PS textúráktól. A játék Nintendo 64 változatát elő sem mertem venni a dobozból (annyira szép, angol, komplett CIB kiadásom van belőle, hogy a műanyag burkot se merem megmozdítani rajta), a két Dreamcast kópiám viszont szépen bootolt - nagyjából úgy emlékszem a 3DFX korszakban látványosnak gondolt játékra, ahogy azt DC-n tapasztaltam a minap... Ha retró gépen akarsz játszani a Shadow Mannel, akkor N64, de inkább a Dreamcast legyen a választásod tárgya...
A Shadow Man kultjáték, és mikor egy kultjátékot felújítanak, akkor ezer szem szegül a munkát végző iparosokra. Night Dive-éknál azonban nem csak dolgozók, hanem rajongók melóznak, a Remastered kiadás pedig minden fan számára örömet fog okozni. Azt is el tudom képzelni, hogy ha évtizedek óta backlogban tartottad a játékot, akkor most fogsz majd nekiesni. A Shadow Man megismerhető, leküzdhető, leigázható! De erőt és figyelmet követel, úgy ahogy lehet évek óta nem követelt meg tőled semmi más. A jutalomérzet viszont ott figyel a túlvilági alagút végén, csak kérdés, hogy hagyod-e megégetni a kezed a vudu-mágia tüzében...
Platform: PC, PS4, Xbox One, Nintendo Switch Kiadó: Night Dive, Acclaim | Fejlesztő: Night Dive, Acclaim Megjelenés: 2022. január 13. | Ár: 20 EUR