Blue Prince - Kell egy ház!Teszt

A fenti jegyzetfüzetre ráadásul a történet lekövetése mellett azért is szükségünk lesz, mert a Blue Prince tele van rejtett részletekkel és eldugott utalásokkal, melyeket nem árt leírni, mert lehet, hogy később majd jól jönnek valamelyik fejtörő megoldásához. Maga a játék alapjait tekintve meglehetősen egyszerű: minden nap elején kapunk egy kilencszer ötös, két mezőt leszámítva teljesen üres mátrixot, a feladatunk pedig az, hogy ezt feltöltsük különféle szobákkal, melyek közül mindig három véletlenszerűen kiválasztott opciót ajánl fel a gép.

Az így megnyitott helyiségekben nyersanyagokat, boltokat, feladványokat, zárt ládákat és dokumentumokat találhatunk, de olyan is van, aminek a hatása vagy nem teljesen egyértelmű, vagy egyenesen szívat minket. Minden egyes nap addig próbálkozhatunk az udvarház bejárásával, amíg el nem fogynak a lépéseink, vagy amíg körbe nem falazzuk magunkat (utóbbit egyébként jóval könnyebb összehozni, mint az előbbit), a következő hajnalon pedig ismét a nulláról kell kezdenünk, kivéve persze, ha sikerült feloldanunk a kevés permanens fejlesztés valamelyikét.

Mindez egy nagyon kellemes és addiktív játékmenetet eredményez, legalábbis az első pár nekifutás alkalmából. Amikor még csak ismerkedünk a programmal, akkor minden szoba újnak hat, minden döntésünket áthatja a felfedezés öröme. Akármerre nézünk, mindenhol valami érdekességbe, netán egyszerűbb vagy összetettebb logikai feladványokba botlunk, utóbbiak megfejtése során ráadásul a készítők egyáltalán nem fogják a kezünket, így abszolút a sajátunknak érezhetünk minden sikert.

Erre a pozitív első benyomásra pedig az is rátesz egy lapáttal, hogy a Blue Prince egy kifejezetten stílusos alkotás lett. A grafika a maga cel-shaded valójában nagyszerű, ahogy a diszkrét, de fülbemászó zenére, és az egyes szobák kidolgozottságára, részletességére sem lehet panaszunk. Emellett a Dogubomb alkotása technikai szempontból is megállja a helyét, avagy a tesztelés során bugokkal vagy más kellemetlenségekkel nem találkoztunk, és az fps szám is végig stabilnak bizonyult. A program Steam Decken is röccenés nélkül fut, viszont itt érdemes lehet észben tartani, hogy egyes szövegek elég kicsiben jelennek meg a képernyőn, ami azért kellemetlen, mert a fejtörők kibogozásához általában olvasnunk kell, nem is keveset.

Abban a pillanatban azonban, amikor az első pár nap varázsa elmúlik, szembesülni fogunk a ténnyel, miszerint a Blue Prince roguelike mechanikái és logikai elemei sok esetben nem kiegészítik, hanem épp ellenkezőleg, rombolják és hátráltatják egymást. A kezdeti feladványoknál ez még nem feltétlen ütközik ki, de onnantól kezdve, hogy előkerülnek a combosabb puzzle-k, amiknek a megoldásához több specifikus helyiségre, netán egy nagyon ritkán előkerülő tárgyra vagy szobatípusra lenne szükségünk, egyből szemet szúrnak majd a koncepció hátulütői.

A naponta nullára visszakerülő pálya és a véletlenszerűen kiosztott termek miatt ugyanis könnyen előfordulhat olyan szituáció, hogy hiába tudjuk elméletben egyik vagy másik fejtörő nyitját, a gyakorlatban esélyünk sincs megoldani azt, amíg a megfelelő szobát be nem dobja a gép. Épp ezért az első pár játékbeli nap után óhatatlanul is lesznek olyan szakaszok, amikor úgy érezzük majd, hogy önhibánkon kívül egyhelyben toporgunk, és felfedezés öröme ide, ügyesen összerakott sztori oda, a Dogubomb alkotása ilyenkor igencsak frusztráló tud lenni.

mcmacko

Blueprints from the Blue Prince