![[Teszt] Blue Prince - Kell egy ház!](/~thumbnail/Blue-Prince-key-art.jpg.cvsak.k.article-00-1b-je.3eolihp.jpg)
A játékipar egyik igen gyakran hangoztatott mondása szerint a kreatív ötleteket napjainkban a független fejlesztőknél érdemes keresni, az AAA kategóriás kiadók ugyanis már csak a biztosra mennek. És bár ez a kijelentés elég elcsépeltnek számít, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne benne igazság, hiszen az indie szegmens valóban képes időről-időre a legmeglepőbb koncepciókkal előállni. Hogy mást ne mondjunk, a Dogubomb csapata nemrég gondolt egyet, és a Raw Fury embereivel összeállva leszállított nekünk egy roguelike sétaszimulátort, ami a zsánermix szokatlansága ellenére is tökéletesen működik. Legalábbis az esetek hetven-nyolcvan százalékában.
A Blue Prince néven futó játék története egy Simon P. Jones nevű fiatalemberre fókuszál, aki a kampány kezdetén megörököli jómódú nagybátyja hatalmas udvarházát és minden ingóságát. Igen ám, csakhogy a tehetős rokonnak van egy kikötése is: ha Simon meg akarja tartani a rátestált kúriát és a vele járó vagyont, meg kell találnia a negyvenöt szobás épület negyvenhatodik helyiségét. Ez már önmagában is szép feladat lenne, azonban érdemes hozzátenni, hogy a birtok minden egyes éjszaka átrendezi magát, így azok a termek, melyeket egyik nap felderít az ember, egyáltalán nem biztos, hogy legközelebb is ugyanott lesznek. És akkor arról a rengeteg megmagyarázhatatlan rejtélyről és komor titokról, amit Simon családjának a múltja vagy az udvarház maga tartogat számunkra, még nem is beszéltünk…
Ennél jobban nem mennénk bele a játék történetébe, mert azt a legjobb első kézből megtapasztalni, ezért maradjunk annyiban, hogy a Blue Prince narratív fronton roppant erős, és bőven tartogat meglepetéseket azoknak, akik szeretnek különféle levelek, naplórészletek és újságkivágások olvasásával szöszölni. A roguelike jellegből kifolyólag a sztori persze egyáltalán nem lineáris, hanem mindig épp azt a szeletét ismerhetjük meg, ami szembejön az általunk megnyitott szobákban, így egy jegyzetfüzetet érdemes lehet a kezünk ügyében tartani, ha követni akarjuk a véletlenszerű sorrendben felbukkanó nevek és események halmazát.
A fenti jegyzetfüzetre ráadásul a történet lekövetése mellett azért is szükségünk lesz, mert a Blue Prince tele van rejtett részletekkel és eldugott utalásokkal, melyeket nem árt leírni, mert lehet, hogy később majd jól jönnek valamelyik fejtörő megoldásához. Maga a játék alapjait tekintve meglehetősen egyszerű: minden nap elején kapunk egy kilencszer ötös, két mezőt leszámítva teljesen üres mátrixot, a feladatunk pedig az, hogy ezt feltöltsük különféle szobákkal, melyek közül mindig három véletlenszerűen kiválasztott opciót ajánl fel a gép.
Az így megnyitott helyiségekben nyersanyagokat, boltokat, feladványokat, zárt ládákat és dokumentumokat találhatunk, de olyan is van, aminek a hatása vagy nem teljesen egyértelmű, vagy egyenesen szívat minket. Minden egyes nap addig próbálkozhatunk az udvarház bejárásával, amíg el nem fogynak a lépéseink, vagy amíg körbe nem falazzuk magunkat (utóbbit egyébként jóval könnyebb összehozni, mint az előbbit), a következő hajnalon pedig ismét a nulláról kell kezdenünk, kivéve persze, ha sikerült feloldanunk a kevés permanens fejlesztés valamelyikét.
Mindez egy nagyon kellemes és addiktív játékmenetet eredményez, legalábbis az első pár nekifutás alkalmából. Amikor még csak ismerkedünk a programmal, akkor minden szoba újnak hat, minden döntésünket áthatja a felfedezés öröme. Akármerre nézünk, mindenhol valami érdekességbe, netán egyszerűbb vagy összetettebb logikai feladványokba botlunk, utóbbiak megfejtése során ráadásul a készítők egyáltalán nem fogják a kezünket, így abszolút a sajátunknak érezhetünk minden sikert.
Erre a pozitív első benyomásra pedig az is rátesz egy lapáttal, hogy a Blue Prince egy kifejezetten stílusos alkotás lett. A grafika a maga cel-shaded valójában nagyszerű, ahogy a diszkrét, de fülbemászó zenére, és az egyes szobák kidolgozottságára, részletességére sem lehet panaszunk. Emellett a Dogubomb alkotása technikai szempontból is megállja a helyét, avagy a tesztelés során bugokkal vagy más kellemetlenségekkel nem találkoztunk, és az fps szám is végig stabilnak bizonyult. A program Steam Decken is röccenés nélkül fut, viszont itt érdemes lehet észben tartani, hogy egyes szövegek elég kicsiben jelennek meg a képernyőn, ami azért kellemetlen, mert a fejtörők kibogozásához általában olvasnunk kell, nem is keveset.
Abban a pillanatban azonban, amikor az első pár nap varázsa elmúlik, szembesülni fogunk a ténnyel, miszerint a Blue Prince roguelike mechanikái és logikai elemei sok esetben nem kiegészítik, hanem épp ellenkezőleg, rombolják és hátráltatják egymást. A kezdeti feladványoknál ez még nem feltétlen ütközik ki, de onnantól kezdve, hogy előkerülnek a combosabb puzzle-k, amiknek a megoldásához több specifikus helyiségre, netán egy nagyon ritkán előkerülő tárgyra vagy szobatípusra lenne szükségünk, egyből szemet szúrnak majd a koncepció hátulütői.
A naponta nullára visszakerülő pálya és a véletlenszerűen kiosztott termek miatt ugyanis könnyen előfordulhat olyan szituáció, hogy hiába tudjuk elméletben egyik vagy másik fejtörő nyitját, a gyakorlatban esélyünk sincs megoldani azt, amíg a megfelelő szobát be nem dobja a gép. Épp ezért az első pár játékbeli nap után óhatatlanul is lesznek olyan szakaszok, amikor úgy érezzük majd, hogy önhibánkon kívül egyhelyben toporgunk, és felfedezés öröme ide, ügyesen összerakott sztori oda, a Dogubomb alkotása ilyenkor igencsak frusztráló tud lenni.
mcmackoBlueprints from the Blue Prince
A Blue Prince tipikusan olyan játék, amit a videojátékos kultúrában magát nyitottnak, érdeklődőnek beállító játékosnak látnia, próbálnia, éreznie kell. A játékmenete számomra meglepően jól hozta a roguelike alapokat, szinte minden aköré van felfűzve, hogy az újabb körökben mindig csak egy picivel többet tudj meg a játék világáról és a rejtély megoldásáról. Ennek megfelelően türelem is kell hozzá, de ha rákapsz, simán hozza a "csak még egy kört" érzést. Ráadásul amikor már azt hinnéd, hogy kezdesz nyeregben lenni, bedob valami újat, egy mélyebb réteget, vagy egy addig nem látott, de végig az orrod előtt lebegő részletet. Imádom az ilyesmit, te se hagyd ki, ha fogékony vagy a hasonló különlegességekre!
Röviden és tömören a Blue Prince a kampány java során egy lebilincselő alkotás, néhol azonban olyan érzés vele játszani, mintha egy jó könyvet olvasnánk, de lapozni csak úgy lapozhatnánk, hogy addig verjük a fejünket a falba, amíg az így keletkező szellő át nem billenti az adott oldalt. Épp ezért a Dogubomb alkotása azoknak ajánlható igazán nyugodt szívvel, akik szeretik a roguelike címeket, vagy legalábbis nem ódzkodnak a zsáner mechanikáitól. Végső soron a sztoriközpontú programok szerelmeseinek is megérheti vetni rá egy pillantást, nekik viszont első körben a Game Pass vagy a PS Plus keretein belül lehet érdemes próbálkozni a biztonság kedvéért, ha már a játék a megjelenése napjától elérhető ezeken a helyeken is.
PLATFORM PC, PS5, XSX KIADÓ RAW FURY FEJLESZTŐ DOGUBOMB MEGJELENÉS 2025. április 10. ÁR 30 EUR