Torchlight IITeszt

A volt Blizzard North alkalmazottakból felépült Runic Games csapata 2009-ben igencsak meglepte a világot a Torchlighttal: nagyjából egy évnyi fejlesztés után sikerült a piacra dobni egy alacsony árú, feszes játékmenettel és szolíd tartalommal bíró akció-rpgt, ami egy teljesen új széria alapjául szolgált. Az időközben a Perfect World tulajdonába került csapat a második résznek világos és egyszerű tervekkel ugrott neki: még több tartalom, online/offline multiplayer, és ami még ezzel jár... aztán persze, ahogy az lenni szokott, a tervek valamiért alaposan elcsúsztak, a folytatás megérkezésére pedig erős három évet kellett várnunk. Megérte? A válasz nem is olyan egyszerű. Rosszul semmiképp nem jártunk, azt már most leszögezhetem.

A Torchlight II az elődje alapjaira építve továbbra is egy akció-rpg, méghozzá a loot-orientált fajtából. Ez mit is jelent? Azt, hogy a folyamatos csatározásokban a fejlődő karakterünk mellett igen nagy szerepe van annak, hogy az egyes szörnyek milyen tárgyakat dobálnak, és hogy ezek közül mit tudunk majd hasznosítani. Az első Torchlight több limitációval rendelkezett,amelyek a rövid fejlesztési időnek voltak köszönhetők - ezek közül sokat sikerült a fejlesztőknek a folytatásra kiküszöbölni.

Ilyen például a játéktér. Ha az első rész végére klausztrofóbiássá váltál a bezárt terek láttán, akkor most örülhetsz, hiszen a fő történet immáron teljesen a felszínen játszódik, nyílt tereken (és változatos környezetben). Az idillt csak az töri meg egy picit, hogy a motor érezhetően nem ezekre a nagy nyílt terekre lett kitalálva, hiszen az ellenfelek csak akkor kelnek életre, ha közelebb megyünk hozzájuk - az extrém nagy felbontással rendelkező játékosok ezt a trükköt a kelleténél talán többször is észrevehetik majd. Ez azonban elfogadható, ha magát a fejlődést nézzük: a játék érezhetően szabadabbá vált a külső tereknek köszönhetően, a koncepciót tekintve pedig teljesen jól adja magát, hogy a játékban az összes labirintus a felszínről nyílik a mélybe.

A felfedezés örömére ráerősít az új tárgyak halmaza is - bizony, az ördögi itemizációról van szó. Ha önmagában csak a loot rendszert nézzük, akkor bizony a piacon lévő legjobb megoldást alkalmazták a Runic fejlesztői: a fellelhető tárgyak száma felfoghatatlanul magas, és végre sikerült valóban egyedinek nevezhető Unique tárgyakat a játékba pakolni. Emiatt előfordulhat , hogy egy-egy jobb tulajdonságokkal bíró egyedi fegyver vagy páncél 15-20 szinten át velünk marad majd. A változatos tárgyakat ráadásul az alaposan gatyába rázott enchant rendszer kiséri, amivel viszonylag kiszámítható módon tuningolhatjuk majd dolgainkat, illetve egyre erősebb gemeket is pakolhatunk beléjük, hogy tényleg ne maradjon ki semmilyen lehetőség a buliból.

Ha játszottál az első résszel, akkor nagyjából tudod, hogy mire kell számítani a folytatásban: a Torclight II megőrizte a jól játszható, gyors tempójú harcrendszert, amiben valóban súlyos ütésváltásoknak lehetünk résztvevői, néhol egészen elképesztő effektparádé mellett. Teljesen lecserélődött azonban a játszható kasztok felhozatala - az új négyest ezúttal az Engineer, Embermage, Outlander, Berserker képviseli. Sajnos ezek a kasztok továbbra sem birizgálják meg az ember fantáziáját túlzottan: gyakorlatilag mindhárman a harcos-íjász-mágus alapokból merítenek, különösebb merészség nélkül. Persze ha ezen túltettük magunkat, a konkrét játékban azért ezzel nem lesz probléma, és kasztonként legalább 2-3 eltérő stílus mellett kötelezhetjük el magunkat az új talentrendszernek köszönhetően. És ugye rengeteget dob az élményen az is, hogy immáron multiplayer is van a játékban, tehát végre kisebb csapatok is kipróbálhatják magukat offline és online egyaránt. Ez utóbbit leginkább az elite nehézségen tudjuk ajánlani, korábban ugyanis szinte csak a legkeményebb szörnyek okozhatnak az ideiglenesnél picit is erőteljesebb fennakadást.

A Runic Games nem áll be a sorba a Diablo III mögé, és továbbra is erős karakter-identitást szerepeltet a játékban: a Torchlight II-ben szintlépésenként magunk oszthatjuk majd ki a képességpontokat, illetve a skillekeinket is fejleszthetjük, vagy újakat tanulhatunk meg. Az új rendszerben két csavar van. Egy: a talentfák megszűntek, így bármelyik skillt is választjuk, nincsenek előfeltételek. Kettő: az egyes képességek annak függvényében lesznek egyre erőteljesebbek, minél több pontot rakunk beléjük. Nem csak a szokásos "plusz egy pont, plusz három százalék sebzés" rendszerre gondolok itt, hanem arra is, hogy minden, egy adott támadásba befektetett öt pont még ezeken felül is erősít a skilleken. A rendszer jól működik, bár nem tökéletes - de a hibáiról majd a következő oldalon beszélek, mert a Torchlight II felépítéséhez köthető dolgokról van szó.

A játékmenet is fejlődött az elődhöz képest. A legnagyobb különbséget az Elite és a Veteran nehézségi fokozat jelenti. Ugye a New Game+-nak köszönhetően valóban megannyi lehetőségünk lesz megtalálni a nekünk megfelelő kihívást. Az eredeti Torchlightban a legnehezebb fokozat volt az egyetlen, úgy-ahogy izgalmas mód, itt azonban már veteránon is oda kell figyelni, ha pedig egyből a legmagasabb fokon kezdesz, akkor szokj hozzá, hogy minden potionre, minden utadba akadó dungeon lootjára és szörnyikéjére, minden ügyességre is kitartásodra szükséged lesz. Az Elite móddal kicsit talán túl is lőttek a célon, mert egy ponton túl nem feltétlenül izgalmas egy tíz perces csatát lenyomni egy kisebb arénában úgy, hogy minden támadásodnak találnia kell, az egyébként optimális esetben soha utól nem érő ellenfél két ütésből képes lenne megölni a legjobb páncéljaid ellenére is, és az egyetlen akadály a győzelem útjában az a szörnyre pakolt párszázezer hp...

De fejlődő játékmenetről beszéltem, ugye? Igen: az egymástól jobban eltérő nehézségek és a jóval változatosabb szörnyfajták miatt dinamikusabb, pörgősebb, szórakoztatóbb játékmenetet kapunk, ami csak egy-két elemében marad alul a Diablo III harcrendszerével szemben (ilyen például a tempó, és meglepő módon az irányítás folyékonysága).

Persze a sok fejlődés mellett erősen kérdéses, hogy néhány elemhez miért nem nyúltak alaposabban hozzá. Ilyen például a fishing, amire egy MMO esetében még érthető, hogy szükség van, na de itt? Továbbra is annyi szerepe van a pet-módosító halacskék horgászatának, hogy megállítja a hentelést és az előrehaladást - és ennyi. A Petek esetében minimum ötször annyi testreszabhatóságot, adott esetben akár talentfához hasonlító valamit vártam volna - de nem történt semmi, továbbra is az állatnak odaadott spellek és tárgyak (illetve a hal módosítói) befolyásolják a harci képességeket. Nem nagy problémáról van szó, de nagyon kíváncsi leszek arra, hogy a modderek hogyan bővítik ki a játék eme aspektusát.

A Torchlight II egyetlen komolyabb problémája, hogy erős identitászavartól szenved. Az egyik oldalról hirdeti a nyiltságát (igen, valóban DRM-mentes, offline is, LAN multiban is játszható játékról van szó, amit szabadon moddolhatunk össze-vissza), a másik oldalról viszont rendre olyan elemekre épít (komolyabb nehézségi szintek, New Game+/+/+, valóban értékesebb, érdekesebb megszerezhető tárgyak, a respec lehetőségének teljes hiánya), amelyek valódi értékkel csak egy zárt rendszerben bírnának. Itt pedig csalódottan kellett konstatálnom, hogy a Runic Games meg sem próbálta a Diablo II-ben látott Battle.Net ladderét (oké, felejtsük most el a teszt erejéig az egyéb okokból elharapódzott csalókat és a tárgymásolást), vagy a D3-as Bnet megoldását alkalmazni. A végjáték kimerül abban, hogy farmolsz, aztán vagy olyan játékosokkal kerülsz össze, akik hasonlóan tisztán játszottak, vagy nem. Ilyen módon veszti értékét a karakter identitása is: nagyon elszánt vándornak kell lenned, hogy ne használj egy két pillanat alatt használható "respec modot" (illetve: átírj egy sort a játék configjában), és inkább új karaktert húzz fel, hogy kipróbáld az adott, általad kitalált build erejét. Az elhúzódó fejlesztés alatt sokan hittek abban, hogy a Torchlight II az újrajátszás és a loot hajkurászása mellett valami érdemi keretet is ad a játékosoknak, ahová csalások és modok nélkül lehet csak bejutni - erre azonban nem igazán került sor. Baj ez? Ez az a kérdés, amire nem könnyű választ adni. Attól függ, hogy mit vársz a játéktól. Ha valódi végjátékot, akkor nem kapod majd meg tőle - a játék többi érdeme ettől azonban még elvitathatatlan marad.

*

A Torchlight II egy igazán minőségi akció-rpg, ami olcsó árszabásának, sok-sok újdonságának köszönhetően simán leköthet majd néhány hétre, adott esetben akár tovább is. A rengeteg fejlődés mellett azonban óhatatlanul látszik, hogy hol hiányzott teljesen a komolyabb ambició a csapatból - ilyen például az érdemi végjáték hiánya, vagy éppen a nem túl egyedi kaszt-felhozatal. Másodjára, ilyen áron azonban nem ez fogja megbuktatni a csapatot, hiszen a végeredmény így is szórakoztató, élvezetes és tartalmas játék lett. A Runic a második résszel megmutatta, hogy még mindig értenek a műfajhoz - remélhetőleg a harmadik részre nem kell majd ennyit várnunk. *