Batman: Arkham KnightTeszt

2009-ben a Rocksteady bebizonyította, hogy igenis lehetséges minőségi és kiemelkedő képregény adaptációt készíteni, ezzel pedig kisebbfajta csodát vittek végbe. Az Arkham Asylum meglepő sikere után kötelezően abszolválandó feladat volt a csapat számára, hogy a következő rész is legalább annyira élvezetes legyen. Szerencsére az Arkham City pontosan azt nyújtotta, amit elvártunk tőle, a már ismert jó tulajdonságok mellett szolgált annyi újítással, hogy igazi folytatás lehessen. Ezek után érkeztünk el a csapat trilógiájának befejező részéhez, melynél nem kevesebb a tét, minthogy a két elődre ismét rálicitálva méltón búcsúztassa el az Arkham-szériát.

Az események felütése ezúttal (sem) hősünknek kedvez: nem elég, hogy Scarecrow fenyegetésének hála az egész várost evakuálni kell, még egy titokzatos új ellenfél is belép a képbe, akinek egyetlen célja Batman likvidálása. A történetet érintő első nagyobb kérdőjel már a legelején az volt, miképp lesz képes elfogadható sztorit összekalapálni a Rocksteady Batman legnagyobb riválisa nélkül. Vajon Scarecrow képes-e méltó utódként fellépni? Nos, a helyzet az, hogy nem igazán kellett neki. Az emberek szívébe félelmet hozó csuklyás nemezis a kampány majd teljes egészében háttérbe vonul, néhány kulcsfontosságú jelenetnél tűnik csak fel, az igazi reflektorfényt az új belépő, az Arkham Knight kapja. Ez a váratlan lépés azonban mindenképpen örvendetes, a két lovag csatája az utóbbi évek egyik legjobb videójátékos sztoriját nyújtja. Az Arkham játékokra korábban is a csavarokkal megtámogatott, fokozatosan grandiózusabbá váló narratíva volt a jellemző, ezt pedig most sem kell hiányolnunk. Az elképesztően látványos, drámai fordulatokkal és kényszerű szövetségekkel teli kampány során egy pillanatra sincs üresjárat, maximális sebességgel száguldunk.

És ha már szóba került a sebesség: a kötelezően megnövelt játéktér bebarangolásához jó szolgálatot tesz a Batmobile, ami legalább akkora figyelmet kap, mint maga a sofőrje. Saját képességfával és fejlesztésekkel rendelkezik, valamint a legtöbb mellékes tevékenység során is jó hasznát vehetjük. Valószínűleg senkit nem ér meglepetésként, hogy az Arkham Knight örökölte elődei összes jó tulajdonságát, így a fő csapásirány mellett ezúttal is bőven akadnak mellékes tennivalóink. Riddler ezúttal is visszatér, ám az egyszerű fejtörők és trófeagyűjtések mellett most egy saját küldetéssorozatot is kap, ahol még a Batmobile-ra is szükség lesz a nyakatekert akadálypályák teljesítéséhez. Ha mindez nem lenne elég, a logikai feladványok is jóval nagyobb szerephez jutnak, többségükben ráadásul segítségünk is akad, ahol kamatoztathatjuk a Dual Play nyújtotta előnyöket. A fejlesztők korábbi nyilatkozatait kiegészítendő ugyanis ez a lehetőség nem csak a harcok során alkalmazható, hanem bizony a nyugodtabb tempójú feladványoknál is. De persze itt nem merül ki a lehetséges küldetések tárháza, most is lehetőségünk lesz bajbajutottakon segíteni, bűntényeket megoldani, bűnözőket elkapni, valamint ezeket megfejelendő fokozatosan foglalhatjuk vissza Gothamet az Arkham Knight hadseregétől.

A Rocksteady szokatlan receptet alkalmazott, kimondva-kimondatlanul ugyanis gyakorlatilag sulykolják nekünk, hogy időről-időre szakítsunk a fő küldetésünkkel és erőinket az egyéb elfoglaltságokra is összpontosítsuk. Ez már csak azért is elengedhetetlen, mert ezekkel jóval könnyebben és gyorsabban tudunk fejlődni, mint a történeti szálon haladva. A mellékes teendők részfeladatait abszolválva két-három képességpontot is kaphatunk, csakúgy mint a challenge-eket teljesítve, ezekre pedig szükségünk is lesz, hiszen minden eddiginél összetettebb és szerteágazóbb karakterfejlesztéshez van szerencsénk. A hatágú skillfán külön szekciót kapott Batman, a kütyük és a Batmobile két-két ággal, rajtuk tucatnyi lehetséges upgrade-del. Aki tehát a végletekig ki akarja kipofozni köpenyes igazságosztóját, arra bizony akár 50 órányi tennivaló is vár. Akkor sem ússzuk meg, ha csak a végkifejletet szeretnénk látni, az ugyanis csak akkor válik elérhetővé, ha mind a 14 mellékküldetéssel végeztünk. Aki az esetleges speedrunban reménykedne, el kell keserítenem, a Riddler feladatok ezúttal sem tudhatóak le néhány pillanat alatt, továbbá bizonyos mellékküldetéseknél csak az első szinteket mutatja a térképünk, a továbbiakban már magunknak kell megtalálnunk a következő lépés helyszínét.

Most sem kerülünk ki az események közül harc nélkül, szerencsére a sorozat védjegyének számító free-flow rendszer ismét teljes pompájában áll rendelkezésünkre, kiegészítve néhány új mozdulattal, valamint nem hiányozhatnak a harcban bevethető kütyük quickfire használatai sem. Az újdonságok közül mindenképpen ki kell emelni a multi-takedownt, mellyel akár fél tucat ellenfelet is kiüthetünk pillanatok alatt, ha jól időzítünk. Természetesen legalább annyiszor lesz lehetőségünk észrevétlenül végezni ellenfeleinkkel, mint nyílt összecsapásban, ilyenkor pedig a sötét lovag eszközarzenáljára bátran támaszkodhatunk, melybe most is befért néhány új ketyere, többek között a Batmobile távirányítása. A pusztakezes harcok mellett több ízben is valóságos háborús övezetbe csöppenhetünk, ilyenkor pedig a járgány Battle Mode-ját hívhatjuk segítségül, amivel nagyobb létszámú harckocsik között is könnyű szerrel végezhetünk leépítést.

A játékélményhez Gotham városa komoly mértékben asszisztál, teszi ezt akár egy Batmobile-os üldözés során az összeomló tereptárgyak fizikájával, akár a történet során folyamatosan változó helyszínekkel, melyek a későbbiekben változatlanul megmaradnak, emlékeztetve minket az események láncolatára. A korábban említett küldetéskapcsolat a párbeszédekben is jelen van, ami még tovább fokozza a hangulatot. Bizonyos dialógusok másképp alakulnak, ha a küldetés felbukkanása után azonnal odasietünk vagy ha várunk vele a történet befejezése utánig. Ez a fajta aprólékos rendezés bizonyítja, mennyire odafigyeltek ezekre a nüanszokra a készítők, a foghegyről odavetett utalások a korábbi részekre (akár még az Arkham Origins-re is) pedig csak tetőzik mindezt. A színészi gárda is minden tőle telhetőt bevet, ezúttal sem hiányozhat Kevin Conroy, Tara Strong, Troy Baker, Nolan North vagy más régi ismerős orgánum.

Grandiózussága ellenére az Arkham Knight nem hibátlan, ám szerencsére a PS4-es verzió közel sem vérzik annyi sebből, mint a PC-s társa. Tereptárgyakba beakadó ellenfelek, összeakadó animációk a harc közben, jellemzően ezekbe futhatunk bele, aminek oka könnyen lehet, hogy talán most kerülünk össze a legtöbb ellenféllel egységnyi területen adott idő alatt. Gamebreaking buggal mindössze egyszer akadtam össze, amikor is sikeresen beestem a Batmobile-lal Gotham alá. Az egyetlen komoly probléma, ami gyakori jelleggel előkerülhet, az a jármű irányításához kapcsolható, nagy sebességnél könnyen válhat nehézkessé a navigálás a szűk utcák és a drabális méret párosának köszönhetően. Emellett meg kell említeni, hogy a történet egy bizonyos pontján a készítők durva tréfát űznek velünk, korábbi állításuk szerint az Arkham Knight maszkja mögött bújó karakter teljesen új szereplő, de... de ezt majd tapasztald meg inkább magad.

Az Arkham Knight talán legnagyobb "hibája," hogy egy trilógia záróakkordja, így pedig bármennyire is monumentális, illetve remekül összetett, mégis ott motoszkál bennünk a tudat, hogy valaminek vége lesz, ha elérünk a stáblistához. Szerencsére addig változatos küldetések és feladatok egymásutánján vezet az utunk, így mindenképpen elégedetten dőlhetünk hátra, ha a végére érünk a Rocksteady harmadik Batman kalandjának.