Sokminden változik az univerzumban, de egy dologban biztosak lehetünk: Kojima mindig tartogat meglepetéseket. A Death Stranding első része is egy váratlan húzás volt, tele nemkonvencionális elemekkel, és a Kojima-védjegynek számító újító szándékkal, filmszerűséggel... na meg egy kiváló PC átirattal, amely hat (Gyerekek, hat!!!) esztendeje lepte meg a PS-portokkal akkor még csak ritkásan találkozó gamereket. A második rész persze minden téren emelte a tétet, Csaba kollégám szépen körbe is járta az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Most pedig itt az idő, hogy az "On the Beach" pécés kiadásának körmére nézzünk!
Tudjátok, ilyenkor következik a feature-felsorolás. Ha láttál már mostanában PS5-portot számítógépen, pontosan tudod, hogy mire számíthatsz. A port egyből tudja a DLSS, FSR és XeSS generációs technikákat, amihez csatlakozik a PS5 generációban bemutatkozott PICO képjavító eljárás is. A dolgokat kombinálhatod is, tehát DLSS upscaling mellé választhatsz FSR frame generációt. (Kell is, de erről majd később...). Ha erős vasad és speckó monitorod van, akár 32:9-ig szélesítheted látóhatárt, és kikapcsolhatod a frame-zárat is. Van haptikus visszajelzés (pláne DualSense kapcsolódással), tehát gyakorlatilag megkapod a boosted-PS5 változatot, ha van megfelelő PC-d a futtatáshoz.
Mi a helyzet az optimalizációval? Nos, a Death Stranding 2 idő közben generációt lépett konzolon is, ez pedig érződik a PC kódon is. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy nem skálázódna jobban a játék, mint konzolon. Hogy miről beszélek? Nézzétek, a Death Stranding első részénél érkezett meg az RTX 2060-as laptopom, amin a DS 4K DLSS-ben gyönyörűen, szájtátósan futott. Nos, amíg az valójában egy felpimpelt PS4 változat volt, addig itt az On the Beach egy ízig-vérig PS5 kódból lett származtatva. Ennek ellenére a mobil RTX 2060-as laptopom viszi, mi több, játszhatóan viszi a címet, míg ugyanez az eredeti PS4-ről már nem mondható el, hiszen erre meg sem jelent a játék. A régi vason való futtatáshoz persze le kellett vennem mindent low-ra, 1080p + DLSS üzemmódban, FSR frame gennel játszottam, de így megvolt simán az átlag 40 FPS, és a játék jól is néz ki. Ami mégsem annyira frankó, hogy stutter-hatások vannak, ha jön a hirtelen cutscene, vagy valami területi betöltögetés történik a háttérben. Az átvezetők sem tökéletesek, döcögés szempontjából. A sokat hangoztatott CPU-limitáció valószínű közrejátszik ebben, de ami a lényeg, hogy egy hat éves laptopon is elfut a cím, még ha kompromisszumosan is.
A CPU limitáció másik oldala viszont, hogy pl. Steam Decken már SOKKAL rosszabb a helyzet. Tökmindegy, hogy mit csinálsz, hogyan állítod be a játékot, 20-25 FPS értéktől jobbat NEM FOGSZ kikaparni a programból Dekken. És ehhez a minimum az FSR alkalmazása, amitől meg jó kásás is lesz a kép. Ennek ellenére (vagy épp ezért, hehe), egy bő órát nyomtam így a játékot TV-re kidokkolva, és a brutális önsanyargatás ellenére sem mondhatom, hogy ne élveztem volna a dolgot. A DS megfontolt játékmenete, és az átvezetők általános nyugissága miatt nem mondom, hogy játszhatatlan a Deck változat, mindenesetre én a zöld pipát már nem tenném ki a "Deck Verified" felirattal, még akkor sem, ha vannak "portable" (azaz "ultra-low") beállítási lehetőségek is az opciótengerben.
Persze a Death Stranding 2 igazán jól egy kurrens vason érzi magát. Nos, a DS2 érkezésére laptopot is váltottam, így Ultra 9 procival, 32 giga RAM + mobil 5070-es kártyával mennybe menne a cím, gondolhatnánk. Nos, úgy mindent very high/high beállításokra felcsutkázva, csak 1080p, DLSS Quality és 1-2 fényhatás "high"-ra való visszaállításával tudtam stabil 60 FPS-t kicsikarni a játékból, és ennek ellenére a program nem nézett ki generációs szinten jobban. Szóval kell a cuccnak az erő, ha minden tekintetben ki akarjuk használni a PC-s port nyújtotta lehetőségeket.
Ahogy Csaba kollégám zárta az eredeti kritikáját: "Akárcsak az első rész, a Death Stranding 2: On the Beach is többrétű entitás, ebből kifolyólag számos ponton nyerheti el a szimpátiádat, vagy éppen vívhatja ki az ellenérzésedet." Ez a megállapítás a tartalmat tekintve megállja a helyét, a PC port kapcsán pedig azért inkább jó, mint vegyes élményekkel gazdagodtunk. Sajnálatosan a játék handheld gépeken szinte esélytelenül indul versenybe, vagy inkább fordítva: a Deck kiesik, a Rog Ally X még csak-csak elfuttatja, de borzasztó kompromisszumokkal. A régebbi vasakra való skálázódása rendben találtatik (ha FSR, vagy még inkább DLSS birtokában vagy), de a játék igazán modern hardveren érzi jól magát, ahol a PS5 Pró feje fölé tud érni. Ehhez viszont kell a vas. Irányítása kellemes egér+billentyűzet módban is, menüi, opciótengere inkább pécés, mint konzolos szemléletet tükröznek. Higgyjétek el, lesz mivel vacakolni, ha rámentek a teljes optimalizálásra.
A kérdés az, hogy Kojimával mennyire vagy jóba?! Ha semennyire, akkor nem az On the Beach lesz az, ami meggyőz majd a mester munkásságáról. Ha viszont kedvelted az előző részt is PC-ről tolni, akkor mire vársz? Irány a rengeteg!
