Dread Delusion - a konzolos változatTeszt

A DreadXP kiadó nagy meglepetése volt 2022-ben a Dread Delusion, amely az Early Access hozzáférésből 2024-ben mászott ki. Ekkor teszteltük is a játékot, Kharex-nek pedig kellemes emlékként maradt meg a szerepjáték az emlékezetében. Nos, én másodjára kezdem el (tesztektől függetlenül) a Dread-et, amely nálam Steam Decken is kiválóan érezte magát. Most az Xbox Series változatot raktam ki nagyképernyőre, és bár szkeptikusan indult az ismerkedés, abszolút lenyűgözve éreztem magam rövid idő elteltével.

A Dread Delusion retro-esztétikája ugyanis kiválóan működik nagyképernyőn is. Azaz majdnem. Én lekapcsoltam a "wobbly 3D" effektust, sőt a röcögő textúrákat is, felnyomtam a felbontást "high resolution" állapotba, és az 55-ös képernyőn a pszichedélikus nirvána játszódott le a szemem előtt. Mégpedig egy szuper sima játékmenettel megáldott, felfedezési mechanikákban nagyon erős, "vezetett", de nyitott világú RPG formájában.

Igen, a Dread Delusion nem csak pécén, vagy kézikonzolon, de "nappaliban játszott" egész esti programként is kiválóan működik. Az interfész nincs túlbonyolítva, bár menü nélkül nem ússzuk meg: az inventory-quest-fejlesztés ablakokba gyakran lépegettem ki-be, elvégre mégiscsak egy szerepjátékról beszélünk. A játékmenet le van egyszerűsítve, mégpedig konzolos szinten is befogadhatóvá, ezt támogatja egy fluid irányítással bíró karakter és egy sokszor érdekes küldetéseket kínáló sztori és világ. Hiába a zagyvának tűnő képi miliő, a készítőknek sikerült olyan vizuális nyelvezetet alkotni, hogy a szemed azonnal rááll a lényegre, így a befogadhatóság nagyképernyőn sem csorbul. Nekem itt felsejlett, hogy amúgy egy bilinear-szűrős "3DFX-filter" még nagy dobás lett volna a tévés kiadáshoz, de nem akarok telhetetlen lenni. A teljesítményre sincs panasz, de miért is lenne: a lowrez látványvilág olyan, mintha a Quake 1-2 korszakban akartak volna, szoftveres rendererrel egy masszív, gombamámorban úszó fantasy világot alkotni, amelyben egyszerre van jelen az Elder Scrolls és a Warhammer, de még a Castlevania meg a Jamie és a Csodalámpa is. Imádom.

Nem különben a játékmenetet. Nekem a Morrowind már kicsit száraz, az Oblivion/Skyrim méreteiben meg elveszek, így kifejezetten jól esik a felmérhető, átlátható, mégis masszív játéktér, ami minden sarkában várja, hogy beletúrj, és megnézd, hogy merre hány lépés. A harcokban főleg a stamina, az RPG lehetőségek és a lopakodás hoz változatosságot, nehézségi szint tekintetében is könnyedre van hangolva a gameplay. (Szerencsére ott a Hard mode, ha valakinek túl könnyű lenne a játék.) De szerintem pont ez kell sokunknak, pláne ha valami különleges hangulatra, ugyanakkor szórakoztató, kikapcsoló játékmenetre vágyunk, ami nem nehezedik ránk 150 órányi nyílt világgal. Elég 20-25 óra is az ilyesmiből, nem?

Hogy lehetne-e több, jobb, másabb? Igen, a Dread Delusion sem tökéletes, és van egy olyan érzésem, hogy kicsit megkésett is. Ez a csomag 5-10 évvel ezelőtt óriásit durrant volna, ma a Dread Delusion nem más, mint egy cím a hóbortos indie-csodák között. Persze ha már kiszagoltuk, hogy ezek közül is kinőtte magát, mint a gomba, akkor jöhet az aratás.

Darkos pszichedéliája, sötét tónusai ellenére van a Dread Delusionben valami üdítő, valami felvillanyozó ... Talán az egyedisége, talán a könnyed, jól csúszó játékmenete, vagy már-már paródiaszerű világalkotása? Nem tudom pontoan, de most, hogy konzolon is megjelent, a műfaj, vagy a vizuális stílus rajongójaként muszáj leszel ránézni, megnyalni a tévé képernyőjét, és hagyni, hogy vigyen magával a trip.

PLATFORM PC (korábban), Xbox Series, PS5, Nintendo Switch 2 | KIADÓ DreadXP FEJLESZTŐ Lovely Hellplace | MEGJELENÉS 2026. március 17. (konzolon) | ÁR 20 EUR / 6900 Ft