Nyolc éve emlékezünk meg minden év szeptember 26.-án az Outbreak Day-ről, a The Last of Us rajongók napjáról. A játék története szerint 2013-ban ezen a napon érte el a cordyceps gomba a kritikus tömeget, ezen a napon kezdődött az addig ismert világ vége.
Nem hiszem, hogy valakinek is be kellene mutatni ezt a játékot, azt szokták mondani, hogy kétféle ember létezik:
- az egyik szerint a The Last of Us túlértékelt
- a másik pedig már játszott is vele.
Készült a játék fejlesztéséről egy rendkívül izgalmas werkfilm, amelyből rengeteg érdekességet és kulisszatitkot megtudhatunk, miközben totálisan átélhetjük, milyen érzés a világ egyik legnívósabb fejlesztőcsapatánál dolgozni. Kezdetben a Season Pass részeként volt elérhető, majd később ingyenesen közzétették a YouTube-on is.
A filmben felbukkannak az ismertebb arcok is, de betekintést nyerhetünk a játékfejlesztés majd minden mozzanatába az adott szakterület kiválóságaival. Természetesen a két rendező, Bruce Strailey és Neil Druckmann is megosztja velünk gondolatait, de a Joel-t és Ellie-t alakító két színész - Troy Baker és Ashley Johnson - is megmutatja, mennyire fontos a színészi játék egy ennyire érzelmekkel teli játékban. Azt hiszem egyértelműen kijelenthetem, hogy Gustavo Santaolalla-t tartom jelenleg a legzseniálisabb (játék) zeneszerzőnek, természetesen a játék zenéjének születése is a fontos témák egyike.
Hogyan jutottak el a klasszikus zombiktól a cordyceps gomba fertőzöttekig a grafikusok? Honnan ered a clicker-ek hátborzongató hangja? Milyen kutatásokat végeztek, hogy minél valósághűbb legyen a környezet? Hogyan sikerült kisajtolni az utolsó megahertz-et is a 2006-os PlayStation 3 hardveréből? Mennyire élvezték vagy szenvedtek a színészek a motion capture felvételek alatt? Mennyi munkával jár egy egyszerű, de intuitív kezelőfelület megvalósítása? Miért lesz egy játék fejlesztésnek mindig crunch a vége?
Ha érdekelnek a válaszok, ajánlom a figyelmedbe a "Grounded - Making The Last of Us" című filmet, amelyhez bátorkodtam tavaly egy magyar feliratot is készíteni. Bár feltételezem, hogy az olvasók közül sokan beszélnek (minden bizonnyal nálam jobban) angolul, de hátha van néhány olyan kíváncsi érdelődő, akinek ez hiányzik, hogy megnézze ezt a tényleg klassz werkfilmet.