Elmélkedés arról, hogy 24 óra semmire sem elég...
Vajon a videójátékos életforma mennyire befolyásolja azt, hogy sohasem alszunk? Így szigorlatok előtt elég "tartalmas" napjaim vannak, de a péntek estémet akkor sem vagyok hajlandó a tanulásnak szentelni, ha agyon lőnek. Az ember fel kell reggel 9-kor, átgondolja a napi teendőit, esetlegesen elbőgi magát, hogy már megint mennyi sz@r vár rá, megint mennyire durva hideg van a paplanon kívül, és úgy zusammen mindenki lesz**6. Majd nagy nehezen fel tápászkodik, ki mossa a csipáit, és amikor bele néz a tükörbe, meglepődve konstatálja, hogy éjjel fél 1 van és már megint el ment egy teljes nap, amit remélhetőleg tartalmasan töltött el. Megint 11kor tudtam neki állni a Rainbow six vegasnak, hulla fáradtan, aminek köszönhetően, miután sokadszor is agyon lőtt valamelyik scriptelt kis mocsok terrorista, be kellett látnom, hogy felesleges tovább szenvednem, ezt a kaszinót holnap takarítom ki. Viasaton bámulok valami huszadrangú soft erotikus szutykót, várom a helyszínelők ismétlését, hátha lesz, és közben azon jár az agyam, hogy már régen aludnom kéne, mert 8kor kelés van és indul a tanulás roppant fárasztó, és eléggé frusztráló taposómalma. Most frankón, 24 óra semmire sem elég...