DS vs PS(P)

Miből lesz a cserebogár? (jelen esetben a DS tulaj)

A UPC legújabb akciója révén nekem is kijutott a jóból. Hogy hogy éri ez meg nekik arról fogalmam sincs, de DS Lite-ot osztanak az előfizetések mellé. Poén, hogy még játékot is adnak hozzá. Így került nevezett gép olyan kezébe, akinek nincs igazán szüksége rá, ennek egyenes következményeként meg nálam landolt. Féláron nem tudtam nem megvenni, gamer volnék vagy mi a szösz... Amúgy a hátam közepére sem hiányzott, van PSP-m, minek két handheld, meg pénzem se nagyon lett volna ilyesmire most, de mindegy, így alakult.

A vas

DS: Aránylag kis motyó, meg van tömve rendesen. A gép maga egy gagyi piaci tolltartó benyomását kelti, nem tűnik high tech cuccnak, de nem is baj. aránylag masszívnak látszik, nem mozog, nem lötyög semmi, jól összerakott cucc. Az oldalában található a stylus, ami gyakorlatilag egy gumivégű műanyag pálcika, ezzel lehet virgonckodni az érintőképernyőn. A hagyományos kezelőszervekkel van egy kis bajom, a D-pad korrekt, és jó, szerencsére nem a GC-n fellelhető rettenettel szembesülünk, a négy akciógomb viszont kicsi és közel van egymáshoz, gondolom gyermeki kezekhez lettek megálmodva. Mivel főleg a stylust kell használni nem akadtam nagyon ki ezen. Összességében egy elég masszív, és nem feltűnő vas első ránézésre.

PSP: Nagy a doboz, és nagy a gép is, csodálatos elsőre, fényes és elegáns, nagyon high tech feeling. A D-pad, és a gombok egyaránt viszonylag jól vannak elhelyezve, szerintem kényelmesen használható, kicsit nehéz, de nem vészes.

A szoftver

DS: A Nintendo-nál sose mentek a szomszédba logikátlan megoldásokért, és nincs ez másképp itt se. Az első ami zavart, hogy az opciókból csak a gép kikapcsolásán kersztül van kiút. Aztán fényerőt csak a főmenüben lehet állítani, ergo pl ha hirtelen kimész a szabadba és följebb szeretnéd állítani, ki kell lépni a játékból. Vannak viszont érdekes dolgok is. Egy légtérben lévő DS-ek tudnak beszélni egymással, sőt még rajzolgatni is lehet, érdekes funkció :D A menü végülis alapvetően logikus, és nem rossz, de nekem kissé hiányosnak tűnik.

PSP: Jóval idegenebbnek tűnik elsőre, viszont temérdek funkció van. Internetböngésző, kép film, zene, jöhet minden, csak győzzük memóriakártyával. Tény hogy elsőre nehezebb kezelni, de a számtalan opció kárpótol. Nagy logikátlanságra itt nem bukkantam.

A játékok

DS: Na itt jön a fura rész, erre vannak nagyon ötletes dolgok. A gép elég gyenge, de mégis nagy élmény játtszani vele, a stylus meg a mikrofon nagyon jó lehetőségeket rejt, amit a leleményes fejlesztők nem restek ki is használni. Játékélmény az az ami erősen jelen van itt, a grafika viszont fel lett áldozva. Igazából nem kéne erőltetni szerintem a 3d cuccokat, azok illúziórombolók. Viszont 2d-ben nagyon jó ötletek vannak, újszerű élmény. Ráadásul van rá pár kalandjáték, és úgy néz ki sikeresek is, szóval esély van rá hogy feltámad ezen a gépen a műfaj, ez nálam pozitív. És a kínálatra sem lehet panasz.

PSP: Itt az erő az ami dominál, az előző konzolgeneráció tudását vihetjük az utcára vele, és ez nagy élmény. Szintén rengeteg a játék, és akadnak nagyon emlékezetes darabok, viszont újszerűt nem várhatunk, ez hordozható PS2 nem több, és nem kevesebb.

Handheld

DS: Az akumlátor jelesre vizsgázik, jó eséllyel kibír két napot, még sokat használva is, ez nem rossz. Ami viszont gond lehet, az a stylus. Ez bizony könnyen elhagyható. Egy kis vacak, nem tűnik fel, de a hiánya elég kellemetlen, alapból jár 2 hozzá, meg lehet külön is kapni hármasával. A játékok egy része jól figyelembe veszi, hogy hordozható vasra készült, ezt érdemes előkapni a buszon, utcán, stb, és annyira talán nem is feltünő. Ezen túl viszonylag kicsi, elfér a zsebben, és mivel összecsukható védve is van valamennyire a külső hatásoktól.

PSP: Az aksi kihúzza a legtöbb átlagos napot, de volt már rá példa, hogy kevésnek bizonyult. A legtöbb játék nem veszi figyelembe a hordozhatóságot, ezt kompenzálja a rendkívül energiatakarékos standby mód. Roppant mód feltűnő, nyilvános helyen előkapva gazdája kíváncsi tekintetek célpontjává válik. Nagy, és van némi súlya is, játék közben ez inkább előny, viszont zsebrevágni kicsit kényelmetlen. A védelme alapból egyenlő a nullával, rászorul egy méretét és súlyát tovább növelő védőtokra. Ezentúl, bár alapból gyönyörű, minden apró maszat virít rajta, pár perc alatt csúnyán mocskos tud lenni.

Végszó

DS: Nagyon jó vas, és sok szempontból nagyon rámentek a hordozhatóságra. A stylus viszont nagyon könnyen elhagyható. Sajnos alapból tényleg szinte csak játékra jó. Van számos ötletes, újszerű élményt kínáló játék, a többi viszont kiábrándító, azokkal nem érdemes foglalkozni.

PSP: Iszonyatosan erős, de néhol kevésbé vették figyelembe a hordozhatóságot. Rengeteg funkciója, és hatalmas, gyönyörű kijelzője a legfőbb erőssége. A játékok hihetetlen grafikával bírnak.

Konklúzió: Sok értelemben kellemesen csalódtam a DS-ben, nagyon szimpatikus gép. Ha választani kell, továbbra is PSP párti vagyok, de el kell ismernem, hogy nincs miért szégyenkeznie ennek sem, csak épp "másképp" jó. Végülis nem bánom hogy megvettem, rajongóikkal ellentétben ők szépen megférnek egymás mellett :D