Fázok....

Akkor kezdjük vasárnaptól. Vasárnap délután 4:30kor leindultam barátnőmtől, gondolván hűvösebb lesz, meg majd a vonaton (cca 3 órás út) kilóbálom a fejem, és hűtöm az agyam. Hát nem. Rossz előjel volt, hogy már 15:30 előtt megérkeztünk az állomásra, és elértem volna azt a vonatot is, de látván mennyien menekülnek Debrecenből Szolnok felé, és a tömeg nagyrésze nem a nap miatt lett barna. Köhöm.. Naszóval 16:30, a szitu ugyanaz, későbbivel nem mehettem, csatlakozás stb miatt. Első pofon. Állni kell (sebaj, ott az ablak), igenám, de a szegény barátaink, az egész népes kis családdal körülvették az utazótáskám, a kicsit kisebb aranyos gyerkőcök pedig igencsak láthatóan kémlelték a fülkéket, előre kitalálható szándékkal. Okés, csak túlélem. Kb 12szer raktam arréb a pakkom, 25ször hesegettem el a nemdohányzó kocsiban a barátaink által keltett füstöt, mire végre lett egy üres ülőhely. Szépen elhelyezkedtem, de valami nem stimmelt. Az ablak... Megkérdeztem udvariasan a nénit, nem zavarná-e, ha az ablakot 20centinél lejjebb húznám. Nem zavarta - volna, megmozdult volna az a rohadék. Na mindegy, elszenvedtem így Szolnokig, az úton 20 perc alatt a frissen vett jéghideg üdítőm forró löttyre emlékeztetett, de élt bennem a tudat, na majd Szolnoktól hűűűűvös. Megérkezek, átszállok. Hely megint alig, de legalább van. De hol is... Bizonyára ismeritek ezeket a biztonsági üveges, lehúzhatatlan ablakokat, amiket gondolom vész esetén kell kiütni. Én nagyon gondolkoztam rajta, ez most vész-e vagy sem... Ráadásul a vonat 30 percig főtt egy helyben. Na mindegy, hazaérek, amire vártam egész héten. Copa döntő. Szót sem érdemel, elpicsázták az argentinokat. Tévé kikapcs, könnycsepp feltöröl.Munka ott vár a szobában, d enem bírom magam rávenni, majd holnap... Hétfőn felkelek, kibírhatatlan hőség, becappogok a városban vennem kell egy ventillátort. Egy fajta van csak, 10ért. Megveszem. Otthon próbálnám bekapcsolni, nem működik. Mostmár okosabban, vissza kocsival a boltba, csere, próba, okés :) Hazaérek, ideje dolgozni. Kapcsolnám be a gépet, amin 3 havi munkám van, több ezer számviteli tétellel. Kapcsolnám... Arcon dagadt erek, notebookot megsimogat "Ne tedd velem ezt baby". De megtette...Kocsiba megint be, haverhoz bedob, átnéz, elszállt benne a memória. Oksa, csere, megint egy köteg ezrestől megvállás. És egyre melegebb... Hétfőn hajnal 6ig melóztam. Ma reggel 10kor keltenek, miért alszok, mindjárt ebéd. Jippi. Ha már felkeltetnek, kiaszaladok a strandra, hallottam átépítették, meglesem. Átépítették = elkú..elrontották, kedvem elmegy, haza. Mi a szart csináljak? Elkezdtem filmet nézni. Egyhuzamban meglestem3 filmet, Norbiton kifolyt az agyam, 28 héttel később felidegesített, megint egy befejezés nélküli cucc, A tengerészgyalogoson meg halálra röhögtem magam, igazi agyatlan cuccos.

És azután jött a mai nap csúcspontja. A vízhűtéses 360 behalása... Mi jöhet még? Holnap 50 fok?