Nemrég Sickness írt egy emberről, akit sokra tartott, és erről nekem is eszembe jutott valaki, elnézést, hogy lenyúlom az ötletet. :D
Költségvetési hiányból kifolyólag annak idején bejártam Székesfehérvárról Veszprémbe főiskolára, ez kb 1-1,5 órás út. Hát nagyon sok minden történhet, sőt, történt is ezek alatt az utak alatt, jó része baromság, de most nem ezekről fogok írni. Egyszer leült mellém egy kisöreg. Ellentétben a legtöbb emberrel, megszólított, csak dőlt a szó belőle, de ezúttal valahogy nem untam mint álltalában az ilyesmit szoktam. Misi bácsi nagy világutazó volt, bár szerintem a csavargó helyesebb kifejezés, körbejárta egész európát, beszél legalább öt nyelvet, és egyiket se könyvből tanulta. Többször előfordult hogy láttam a buszon, és mindig igyekeztem utitársául szegődni, hallgatni a történeteket, egy élmény volt. Sosem ismert meg, ami nem csoda, túl volt már a 90-en. De mindig örömmel mesélt kalandos életéről, én meg még annál is szívesebben hallgattam a történeteket. Velünk élő történelem az öreg, hogy csak egy példát mondjak, hányan büszkélkedhetünk azzal, hogy ismerünk olyat, aki látta Hitlert élőben beszélni? Nagyon feldobta az utat mindig a jelenléte. Nagyon kellett figyelni mindig mit mond, az évek azért nem kímélték szegényt, nehéz volt érteni a beszédét, de megérte figyelni. Tolmácsként tevékenykedett egyébként, azért járt veszprémbe. Azóta sohasem láttam az öreget, remélem él még, és sokaknak szerez örömet a történeteivel.