Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád!

Úgy tűnik nekem mindig a TESCO-ba kell menni érdekes emberi történetekért. Ismét arra jártam fejtömés céljából, végül beugrottam az üzletbe is venni valamit inni. Beálltam egy sorba, persze jó szokásomhoz híven kifogtam a legmacerásabbat. Ráadásul egy diáklány volt az eladó, az előttem állók, meg akadékoskodó mameszok, hitelkártyások, macerás terméket vásárlók, stb. Két óra felé járt, gondolom a délelőttös műszak vége felé, szegény lány elég elgyötörtnek tűnt már. Diákként én is dolgoztam rengeteg helyen, tudom milyen ez. Lassan sorrakerültem, ránéztem, és mosolyogva köszöntem, erre felnézett, és ő is mosolyogni kezdett, amitől az én képem tovább szélesedett. "Végre egy kedves mosoly!" -mondta miközben szabályosan felugrott a székről, rendesen meglepett azért, fizettem, és még mindig vigyorogva elköszöntem szépen. Mikor kiértem még visszanéztem, még akkor is jó kedve volt, nekem is. Azután gondolkodtam kicsit, az utóbbi időben eléggé felgyorsult az életem, sokszor rágódok úton útfélen mindenféle hülyeségen, bizony jóval kevesebbet mosolygok mint kéne. Ti ne kövessétek el ezt a hibát, mosolyogjatok mindig, higgyétek el, megéri! Sokszor ennyi is elég, hogy valakinek kicsit jobb napja legyen, és ettől te is jobban érzed magad! :D