Sehol se vagy biztonságba !!!

"Na de nem ez a lényeg, hanem az, hogy szeghalmi rendőrünk is ezt a játékot játszotta (gondolom, ma is játssza, addiktív ám a dolog) szabadidejében, aztán... de erről idézzük be őt, ahogyan a Békés Megyei Online-nek mondta: „Heti két-három alkalommal, munka után szoktam játszani a World of Warcraft internetes játékkal, s így az ország bármely pontján élő játékostársakkal kapcsolatot tudok teremteni. Természetesen eközben egyfajta kommunikáció is kialakul, s ebből eredően a játékostársak is egyre többet megtudnak egymásról. Így játékostársammal is egyfajta virtuális kapcsolat született, s bizalmába fogadván érdekes információkra hívta fel a figyelmem.”

Na, ez a kedves virtuális, de amúgy nagyon is létező játékostárs történetesen egy több éve szökésben levő, az ORFK körözési toplistáján is szereplő férfi volt. Gondolom, ismerkedtek, együtt mentek küldetésre, ilyenek, aztán a rendőrkolléga szólt egy társának a Bűnügyi Osztályon, hogy van itt valami, lényeg a lényeg: a bűnös lebukott, a játékban megosztott információk alapján.

Nem tudom, hogy ez a történet vidám vagy szomorú (illetve tudom: kinek ilyen, kinek meg olyan, a rendőröknek vidám, a bűnösnek meg nemannyira), ami érdekes benne az az, hogy mi humanoidok a 21. században nem elégszünk meg a valós világunkkal, hanem (menekülésképpen? agressziókiélésképpen? stb?) kreálunk magunknak másik világokat. Lehet ezt bulizással, partizással, alkohollal-drogokkal, spiritualitással, kényszeres hobbikkal vagy éppen World of Warcraft-tal.

Ha maradunk esetünknél, az az figyelemreméltó, hogy a kreált fantáziavilágban is a szereplők valójában saját maguk voltak-maradtak, ez vezetett a boldog/szomorú végkifejlethez. Bár nyilván a játék szabályai szerint vették fel virtuális személyiségüket, mégis megmaradtak azoknak, aki igazából. A rendőr rendőrnek, a bűnöző meg bűnözőnek. Aztán a való világ szereposztása szerint fejezték be a színdarabot.

Igen, kreálunk mindig világokat magunknak meg másokat is behívunk ezekbe a világokba. Van, amikor virtuálisban lenni jobb, mint a valódiban, csak hát akkor is csak azok maradunk, akik valójában vagyunk. Ez akár lehet tanulság is, de a fenti történet nem mese, tehát nem is kell, hogy tanulsága legyen feltétlenül. De talán mégis van."

Tipikus eset arra, hogy mindig a bűnöző leplezi le magát:)