Revenge of the Sith

Hétvégén került a kezem közé a Star Wars saga harmadik epizódjához kapcsolódó játék PS2 változata. Nem fűztem túl nagy reményeket hozzá, letoltam anno az első részhez kapcsolódó hasonló produktumot, hát ő, izé... kár volt, inkább csak illúziórombolásnak volt jó, meg idegtépésnek, ha volt még olyan elvetemült aki végigszenvedte tudja, hogy a végén van két ugrás ami aztán az élettől is elveszi az ember kedvét. Visszatérve a mostanihoz, lássuk mit tud! A szokásos DVD szerű menü, filmbetét hegyek bla, bla ismerős téma. Aztán átmegy engine be a dolog, első sokk, hát ez nem ronda. Nem az hogy a gép élvonala, de egy átlag játék színvonalát hozza. Első esetlen fénykardcsapások, látványos, de erre azért számítottam, majd elkezdem próbálgatni a kombókat, egész látványos dolgokat lehet itt produkálni, ha ügyeskedünk. Első két szint teljesítve, Doku gróf van soron. Ez volt a végső döfés, ez egy filmadaptáció??? Pörgős, látványos jól kidolgozott rendszer, iszonyatosan átjön a hangulat, és hosszú, nagyon hosszú, ebben a játékban egy efféle bossfight 20-30 perc, és rengeteg van. Ráadásul valamilyen szinten elég intuitív a dolog, és ez nagyon izgalmassá teszi. Ha ráérzel a ritmusra az ellenfél szinte mozdulni se tud, máskor viszont a legjobb terv is kudarcba fullad sorozatosan. Nagyon sok HP van, tényleg hosszúak a csaták, de nem fulladnak unalomba, jó a rendszer akárhogy is nézem. Szépen végigzongorázza a cuccot az ember, a végén még egy meglepetés is van, elérhető egy alternatív befejezés is, a végén pedig megnyílik a lehetőség egy nagy jelentőségű párviadal lebonyolítására az eredeti trilógiából, nem nagy szám valójában, de elsőre a hangulat fenomenális. Vannak extra küldetések is, ezeknek a lényege, hogy egy karakterrel kell rengeteg hullámokban ránk szabaduló ellenfelet legyűrni, ezekben lehetőség van például Grevius tábornok egyik droidtestőrének bőrébe bújni, sőt maga Yoda mester is irányíthatóvá válik. Tetszik még, hogy a történet több ponton eltér a filmtől, olyan dolgokat is átélhetünk amit ott nem, mint Anakin mészárlása a Jedi könyvtárban, vagy a kedvencem az egész játékban, a párbaj Mace Windu mesterrel. A multiplayer rész két érdekességet tartalmaz, Co-op, és VS. Co-op nál előre meghatározott párokkal kell együtt leverni egy raklap ellent mint a bonusz küldetéseknél, nem nagy szám, a VS viszont megér egy misét. Egy bunyós játék végülis, SW köntösben, és a játék rendszere itt sem vall kudarcot. Gyakorlatilag minden van ami a nagyoknál, kisütés, nagyütés, speckók, kombók, védekezés, fogás, counter ami kell, plusz az erő képességek. Nem fog lerugdalni a trónról semmit de ha egy hangulatos fénykardpárbajra vágyik a nép a legjobb helyen keresgél. Úgy tűnhet hogy le vagyok nyűgözve a játéktól, ami igaz is, mert nagyon negatívan álltam hozzá, pedig ez egy jó játék, de azért nem tudja levetkőzni az effélék számos betegségét, először is bitang rövid, nem tudnám megmondani hány óra letolni, de nagyon kevés. Aztán a kapkodás nyomai is fellelhetők, a legtöbb szereplő aránylag jól néz ki, de a szeparatisták Mustafar-on valami szánalmasak, egy PS1 játékban is szégyen lett volna túlzás nélkül. Meg vannak itt MI beli hiányosságok is bőven, mikor a császárt kéne kimenteni a hajóról, lövik össze vissza, Obi Van meg csak áll ott mint egy rakás szerencsétlenség, nem védi se magát se a császárt, meg 2x ki is fagyott a PS2 ami más játékoknál nem jellemző. Mindent összevetve ha mint játékot nézzük, annyira nem nagy szám az egész, mondjuk egy jó 6-os, de ha mint filmadaptációt, akkor fantasztikus, tökéletesen ellátja a feladatát, visszadja a hangulatot. Ez egy önmagában is élvezhető játék, ami akár nagyon jó is lehetett volna, ha több időt szánnak rá, egy SW rajongónak kötelező darab!