Generációs Fogadalmak

1.) 1 asztali és 1 handheld konzol per generáció. Korábban szinte minden konzolt megvettem, így pontosan tudom, hogy egy újabb gép nem is annyira a fantasztikus exkluzív játékok özönét hozza, hanem sokkal inkább a játékokra szánt egyébként is kevés időt aprózza tovább. Lehet, hogy életciklusuk végén rászánok egy tizest egy Wii -re, vagy harmincezret egy PS3 -ra, hiánypótlás végett, de hacsak valamilyen nagy földindulás nem következik be a konzolos gaming területén (nem fog), akkor a következő 3-4 évre a Picipuha 360 marad a szórakozás fő formája asztalon, a PSP pedig kézben.

2.) 1 játék egyszerre. Hányszor, de hányszor lett megvéve akciósan vagy hirtelen felindulásból egy-egy cím, csak hogy elkezdetlenül vagy befejezetlenül porosodjon a polcon vagy legyen bedobva cserébe, eladásba. Ablakon kidobott pénz, elég volt. Kivéve az XBLA címeket, melyekből mindig tartok párat aktívan, villámszórakozás végett.

3.) Játékot csak nagyboltból vagy magánszemélytől, és csak 10e forint alatt. A jó játék jövőre is jó játék, amikor kijön budget kiadásban vagy eladják azok, akik megvették megjelenéskor. És személy szerint nem kedvelem azokat a használtjáték boltokat sem, akik semmilyen értéket nem adnak a termékhez, csak olcsón vesznek és drágán adnak. Az Apronet, a Vatera és az eBay korában nincs szükség rájuk.