Már sokszor hangoztattam itt a Gamer365 fórumon (és egyéb játékos fórumokon), hogy szerintem a jó játékhangulat alapja a zene, mely feledhetetlenné tehet akár egy közepes játékot is. Amióta videó játékokkal játszom sok olyan játékkal találkoztam, melynek a zenéje megmaradt bennem.
Haladjunk talán időrendi sorrendben, kezdve a sort egy olyan platformmal, mely örök marad míg világ a világ. Természetesen a C64-re gondolok.
Bubble Bobble
A kis sárkányos játékra biztosan emlékszik mindenki. Rengeteg pálya és jó zene jellemezte ezt a játékot, ami több platformot is meghódított.
Miután a játékot betöltöttük és elindítottuk, a következő zene fogadott bennünket:
Commando
Szintén nem kell bemutatnom e remekművet. Jómagam sosem kedveltem ezt a játékot annyira, de a zene miatt rengetegszer betöltöttem és csak hallgattam. Íme:
Golden Axe
Szintén ismert játék, melyet én több platformon is végigjátszottam, de a zene igazán C64-en fogott meg. Jól kidolgozott és dallamos, mely nyomban meghozta a játékos kedvünket:
The Last Ninja
Joystick és néha idegtépő játék volt, szintén egyedi zenével, amely az idegeinkre tudott menni, amikor 25 alkalommal is a mocsárban kötöttünk ki. Hogy miért? Hallgasd meg és megtudod:
Rengeteg zenét fel lehetne még sorolni, de engem legjobban ezek a zenék fogtak meg C64-en. A következő konzolom egy 8 bites gép volt. Volt eredeti NES-em és sárgakazettás csodám is. A 8 bites gépeken is volt két zene, ami nagyon megfogott.
Double Dragon
Hangulatos verekedős játék volt. Miután betoltuk a gépbe a sárgakazettát és bekapcsoltuk (ha szerencsénk volt, még el is indult) a következő zene fogadott minket:
Bionic Commando
A régi rókák bizonyára már ismerik, az ifjú titánok, pedig hamarosan megismerkedhetnek vele. Az egyik legjobb, legnehezebb játék volt szerintem NES-re. A zenéje azóta is a fülemben cseng, de a szemfülesebbek talán megfigyelték, hogy ezek a dallamok bizony ismét felcsendültek a nexgen Bionic Commando trailer-ében.
Íme:
A 8 bites gépeket hamar lecseréltem és elkezdődött a 16 bites korszakom. Volt Sega Megadrive-om és SNES-em is. Szintén találkoztam jó dallamú gyöngyszemekkel.
Phantasy Star III
A régi Megadrive tulajok előtt bizonyára nem ismeretlen e cím. Amíg a SNES tábor Final Fantasy-val játszott, addig a Megadrive tábor Phantasy Star-al. Zene szempontjából azonban csak a harmadik részt emelnémki, mert az nagyon megmaradt bennem:
Mortal Combat
Erről a játékról nem írok semmit. Aki játékosnak mondja magát és nem ismeri az szégyelje magát, és vonuljon a sarokba és maradjon ott, amíg azt nem mondom, hogy kijöhet :D
Mindkét 16 bites gépen végigjátszottam, de a Megadrive-os zene jobban bejött, mint a SNES-es:
Water World
A Kevin Costner-el készült filmet bizonyára ismerik néhányan. A film nem volt nagy siker, és a belőle készült játék sem nagy szám. Hogy akkor miért említem meg? Természetesen a zene miatt. A játék gyönyörű 45 másodperces dallamokkal indul:
Hamarosan engem is elért a 3D láz, és megkaptam életem első Playstation konzolját, ami megpecsételte a sorsomat. Hogy miért? Mert neki köszönhetem, hogy Resident Evil rajongó lettem, és sok barátot szereztem a rajongó táborból. A sort mégsem a Resident Evil-el kezdeném, hanem egy másik gyöngyszemmel:
Silent Hill
A kicsit Twin Peaks-re emlékeztető főcím muzsika nagyon megtetszett. Reméltem, hogy visszaköszön a filmben is, de sajnos csak az első néhány másodpercet sikerült a rendezőnek a filmbe adaptálnia:
Resident Evil 2
A legelső resi rész amivel találkoztam. Hogy mikor szerettem bele? Amikor átjárt a Resident Evil hangulat. És az mikor volt? Amikor felcsendültek a következő dallamok:
A játék végig izgalmas és tartalmas. Csak ezeknél a dallamoknál tudtam először szusszanni:
Resident Evil 3
A nagysikerű sorozat következő epizódja mely egyesek szerint nem annyira hangulatos, mint elődei. Akkor elárulom, hogy egy túróst nem. Nagyon jó zenékkel sikerült felvértezni ezt az epizódot is. A legnagyobb katarzist akkor éreztem át, amikor a narrátor Raccon City pusztulásáról beszél. Az érzést nem csak a szöveg, hanem a szöveg és zene együttesen váltották ki belőlem. Íme a zene:
Resident Evil Survivor
Egy régi mozi helységbe érkeztél. A dohos, szürke faszékek, és az édeskés vér illata járja át a szobát. A székek felborítva hevernek a padlón. Úgy látszik meglehetősen sietve távoztak. Felmész az emeletre a gépterembe. A filmek szanaszét hevernek, ám mégis sikerült egy jobb állapotban levő példányt találnod. Lassan befűzöd a gépbe és elindítod. Mikor az ujjad az indító gombhoz ér, halk bőgést hallasz lentről. A hang valaha emberé volt, de már nem tűnik annak. Nehezen veszed rá magad, hogy megnézd mi folyik odalent, de végül csak rászánod magad. Mielőtt lemész, még elindítod a filmet. A mozi helységben a filmvásznon egy egysejtűt pillantasz meg, mely jobbra ballra úszkál.
Most hallgasd meg azt a zenét:
Ez az igazi Resident Evil hangulat.
Remélem ezek a zenék nektek is olyan élményt nyújtottak, mint nekem…