A PS3 sztori folytatódik...

Meglepő módon nem kellett túl sokat keresgélni, nem egy emberke árult teljesen új fehér PS3-mat az angliai e-bay en, kinéztem talán a legolcsóbbat, az eladónak nagyon jó értékelései voltak, nem lehet itt gond gondoltam, az ár kb megegyezett azzal, amennyiért itthon tudtam volna venni egy 40 GB változatot. Kicsit azért tartottam a dologtól, nagyon vártam, hogy érjen már ide a dolog. Az eladó nem volt túl kommunikatív, ami nem nyugtatott meg. Végül nem is soká egyik nap mikor hazaértem a melóból egy levél fogadott az asztalomon, mely szerint vámáru érkezett a nevemre. Gyorsan föl a netre, láttam, hogy ezúttal én voltam a hülye, az item location mezőben Tokyo szerepel, nem csoda, hogy megfogták. Hát nem voltam valami jó kedvemben, egy telefon után kiderült, hogy a termék értékének kb 20%-a lesz a fizetendő. Na ennyit nekem nagyon nem ért meg a fehér változat, ráadásul meg kell várni a következő havi fizetést hogy egyáltalán fölvehessem. Végül kiderült, hogy valahol származtak jó dolgok is ebből, például letoltam Sly Cooper második kalandját, ami hatalmas élmény volt, és valószínű nem került volna sor rá, ha ott az új jövevény. Meg a nap mikor végül érte mentünk szintén nagyon jól sikerült, jót dumáltunk meg röhögcséltünk egész úton, kár lett volna kihagyni. Mikor végül hazaért megmondom őszintén a vártnál kevesebb lelkesedést mutattam iránta, de később megjött az érdeklődés, a rá következő hét aktív nyüstöléssel, demózással, meg játékkal telt, ez még ma is tart. Legközelebb kitérek az első tapasztalatokra, különös tekintettel a HD-SD mizériára, mert azért vannak ott furcsaságok...

Egy apró logikai játék: Az eladó minden egyes leveléhez mellékelte ezt a kis szerkezetet: kusunam saepam. Sokadjára jöttem rá mi is lehet. (kis segítség, próbáld hangosan kimondani :D)