Incepció pixelart stílusban
Tudtátok, hogy a To the Moonnak van egy második folytatása? Impostor Factory a játék címe, és 2021 szeptemberében jelent meg PC-re.
Főhősünk egy Quincy nevű fiatalember, aki egy elegáns kastélyban rendezett partira kapott meghívást. Rövidesen furcsa, horrorisztikus jeleneteknek lesz szemtanúja, ráadásul ezek újra meg újra megtörténnek. A játékos is eleinte csak néz, hogy hogyan-miként kapcsolódik ez a már említett játék mellett a Finding Paradise-hoz, viszont idővel, a történet alakulásával egyre több ismerős dologgal szembesül, és válaszokat kap a legtöbb kérdésre. Sajnos spoilerek nélkül nehéz erről beszélni, de egyet elárulok: érdemes megvárni a stáblistát!
Az irányítás megmaradt a szokásos minimális megoldásnál, újdonság viszont, hogy most már végre (VÉGRE!) lehet futni is. Itt is lesznek gyűjtendő mementók és megelevenedő visszaemlékezések, viszont ez a rész sokkal egyszerűbb lett a korábbi részekhez képest. Sőt, itt gyakran nem egy virtuális térben látjuk az emlékeket, hanem csupán elsétálunk egy kép mellett, emiatt több momentumot is láthatunk az életből. Természetesen a humoros pop kulturális referenciák sem maradhattak ki, pl. a James Bond téma fölcsendülése abban a bizonyos helyzetben nevetésre is késztetett.
Persze a viccelődés mellett az Impostor Factory, elődeihez hasonlóan, szintén komoly morális kérdésekkel is foglalkozik, akad nem egy szívszorító jelenet is benne. Kihívás persze nulla, de ez a játéksorozat nem is erről szól: pixelart sétaszim az emberi lélek mélyére.
Pro:
fülbemászó zene;
igényes pixelart;
humoros referenciák;
csavaros, néhol horrorisztikus történet;
végre lehet rohanni!
post credit scene;
meglepetés a Steam könyvtárban;
Kontra:
nulla kihívás;
egyszer kijátszandó;
ismerni kell az előzményeket;
Kiknek ajánlható?
Ha megvolt a To the Moon és a Finding Paradise is, akkor tegyél csak vele próbát. Ha nem, akkor előbb pótold ezeket!