Finding Paradisebacklog

A Finding Paradise egy 2017-ben megjelent PC játék, az indie körökben nagy sikert arató To the Moon folytatása. Akik ismerik a Freebird Games előbb említett programját, azok tudják, mire számíthatnak.

Elődjéhez hasonlóan itt is a haldoklók utolsó kívánságait teljesítő Sigmund Corp. két kelekótya asszisztensét, Neil Watts-ot és Eve Rosalene-t irányíthatjuk felváltva a történet meghatározott pontjain. A páciensük ezúttal egy Colin nevű ex-pilóta, akinek a kérése viszont teljesen szokatlan: ne nagyon változtassanak semmit. Ám ez még hagyján, mert ahogy hőseink a férfi fejében és életében barangolnak (és időnként nem túl tapintatos megjegyzéseket tesznek az eseményekre), úgy szembesülniük kell valami teljesen szokatlannal. Olyan dologgal, ami még a To The Moon ismerőit is meghökkenti.

A fő játékmenet persze itt is az emléktárgyak keresése egy RPG Maker stílusú világban, de a vége felé pár minijáték (pl. shmup) is színesíti a kínálatot. Apropó: az emlékek összerakása itt egy tili-toli match-3 játék képezi, ami a bonyolultabb szinteken hosszasabb töprengésre is kényszerít az egyébként nem sok kihívást rejtő programban. Kihagyott ziccernek érezem ugyanakkor, hogy amíg az elején felajánl választási lehetőségeket, erre a későbbiek során nem nagyon kerül sor, beleértve (enyhe spoiler) a karakterek kinézetének testreszabhatóságát is. A zenét itt is Laura Shigihara szerezte, és a fő motívum szintén végigvonul magán a játékon.

Emiatt a Finding Paradise tűnhet egyfajta kicsivel többet ígérő folytatásnak, ám aki szerette a To the Moon világát és érzelmes hangulatát, az ebben sem fog csalódni. (Note: A Bird Story kimaradt.)

Pro:

• a zene;

• a sztori és a karakterek;

• az RPG Maker pixelgrafika;

• a kirakós minijáték;

• kellően hosszú;

Kontra:

• alkalmanként fárasztó humor;

• a választások illúziója az elején;

Kiknek ajánlható?

Azoknak a jó történetekért rajongó játékosoknak, akiket nem zavar a kihívás hiánya meg a pixelgrafika.