Eljött a nyár

Talán éppen itt volt az ideje egy utolsó szög beverésének a képzeletbeli koporsómba: mostantól azoknak is "hülye kocka" leszek, akik amúgy életben még sosem találkoztak velem : )

Miért? Mondjuk ki szépen: a nyár nem jó móka. Régebben talán az volt, nem tudom - bár kissrác koromban még én is élveztem a szabadban eltöltött, leégéssel járó órákat. Ma már nem.

Mert mi jött el a nyárral? Az undorító meleg, az érzés, hogy friss zuhanyzás után már tapad rád az ing, a melegben még inkább idegesítő legyek az utcán, a mellékutakon, az ablakodon, a sötétítő nélküliek számára kínzó napsütés, amely inkább idegesítő, mint hasznos - és a napozás következményeiről még ne is beszéljünk.

Mi a jó a nyárban? Hát, hogy igazán őszinte legyek, nem sok minden. A hétvégi sörözések (inkább vidéken, a szabadban, annak jó hangulata van) ebben a tikkasztó melegben, a hajnali négy és reggel hét közötti időszak, amikor még a "majdnem hűvös" szó illik a hőmérsékletre... meg persze aki teheti, annak baromi jó lehet koktélt kortyolgatni egy gumimatracon, naplemente mellett, valamelyik tóban (Balaton, anyone?)

Úgyhogy a magam részéről jön a sötétítő, az outside tevékenységek minimálisra csökkentése - úgyis megújítottam a World of Warcraft előfizetésemet, és a Halo 3 is csábítóan néz rám dobozából -, az ásványvíz literszámra való fogyasztása... és a reménykedés abban, hogy hamarosan ősz lesz. Az ősz és a tavasz... na az már valami. Kár, hogy egyre kevesebbet látni őket : )