Inbox - New (1)

*To: GAME OVER

From: All-nextgen-consoles (PS3, XBOX 360, NWii)

Subject: advanced*

Kedves GAME OVER!

Levelemet elsősorban azért írom, hogy információkat gyűjtsek a régmúlt játékaival kapcsolatosan. Érdekelne, hogy régebben hogyan működött a konzolozás. Sajnos én még nem éltem a játéktörténelem hajnalán, de nagyon sok sztorit hallottam a szüleimtől és nagyszüleimtől.

Feltennék néhány fontos kérdést - Régen tényleg más volt minden? Tényleg a játék értéke érdekelte az embereket és nem csupán a poligonok száma? Tényleg megszenvedtek a játékosok egy játékkal és nem egy délután alatt fogyasztották el a több éves fejlesztés gyümölcsét?

Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm.

*To: All-nextgen-consoles (PS3, XBOX 360, NWii)

From: GAME OVER

Subject: RE: advanced*

Tudjátok, kedves nextgen konzolok régen minden más volt. Akkoriban még a nyomtatott sajtó is szent volt és az volt az egyetlen forma, amiből a játékosok értesültek az újdonságokról. Na, de most nem is erről szeretnék mesélni, hanem a rendkívül rossz irányba elmozdult videojátékiparról.

Emlékszem még a megboldogult SNES-es időkre. Amikor a kis lurkó kapott egy játékot és nem érdekelte, hogy milyen - csak játszott. Játszott és élvezte. Természetesen ezt nem úgy kell érteni, hogy átrohant a pályákon, hanem csak játszott... és ha ügyesen csinálta egyszercsak véget ért a játék. Tudjátok, akkoriban még az ügyesség is egy lényeges tényező volt. Szó szerint tanulni kellett a játékokat és a pályákat. Nem volt káromkodás, csak tanulás és a különböző szintek memorizálása. Öröm volt látni a TV előtt a gyerekeket, ahogyan tátott szájjal bámultak egy-egy újonnan felfedezett szakaszt. Új területeket ismertek meg - minél ügyesebbek voltak, annál tovább jutottak egy élettel. EGYETLEN ÉLETTEL. Mire végeztek a játékkal addigra fejből tudták az egészet és várták a karácsonyt, hogy belemerülhessenek egy újabb címbe - mindegy milyenbe, csak az számított, hogy játszhassanak.

Éppen a napokban olvastam, hogy ma már az is gondot jelent egy gamernek (vagy hogyan mondják… azt hiszem ez menő kifejezés manapság), ha kimarad a félpercenkénti checkpoint. Nálunk ez elképzelhetetlen volt... nem tudtad megcsinálni a pályát, akkor addig gyakoroltad amíg csukott szemmel végig nem verekedted magad azon. Akkor még én is elég sok szerepet kaptam a játékokban.

Tudjátok, kedves nextgen konzolok.. igaz, hogy ma már meglehetősen szép teljesítményt tudtok elérni a grafika terén, de sajnos azzal nem juttok előbbre, ha még egy véznaujjú majom is nevetve ballag végig a játékon. A teljesítményetek jelentős része a grafikai megjelenítésre összpontosul, mikor ki lehetne hozni egy rendkívül fejlett mesterséges intelligenciát. És nem azzal nehezítenék a játékok nagy részét, hogy bénábbra szabják az irányítást és felpumpálják az ellenfelek életerejét (azt hiszem ezt hívjátok Ti manapság hardcore-nak - bocsánat, de ez mindig megmosolyogtat; ez nem egyenlő az én hardcore kifejezésemmel..). Most feltenném a kérdést - Ez kinek a hibája? Úgy gondolom elsősorban a játkosoké. Igaz, nem ők csinálják a játékokat, de 2008-ban erre van igény. És mint tudjuk ez ma már kőkemény üzlet, értsd. amire van igény azzal kell foglalkozni. Minden az eladásokra összpontosul és nem egy jó játék fejlesztése a végső cél (szerencsére ideírhatom, hogy tisztelet a kivételnek). Hiába is dolgoznának a játékgyárosok egy új ötleten - egy nehéz, klasszikus játékmenetű játékon - ha a mai “játékosok” számára elfogadhatatlannak bizonyulna. Nem a mindenhol hangoztatott innovációtól kell várni a megváltást. Ami régen bevállt az jó lehet ma is.

Most előjönnék egy nagyon jó példával. Az elmúlt időszakban az én kedvenc játékom a Lost Planet volt. Lehet azért, mert ez áll a legközelebb az én akkori szerepeimhez. Mikor először láttam, nagyon örültem, hogy nem felejtették el milyen egy jó játék (ezért tisztelem a CAPCOM-ot). Látjátok, így is lehet csinálni - klasszikus játékmenet 3D-ben, 2007/2008-as színvonalon. Szép lett volna, emlékezetes mindenki számára, ha az alap nehézségi fokozat a HARD lett volna. Megtanulni, fejlődni és végül nevetve ölni ez ellenfeleket.

Levelem végén megemlíteném, hogy ugyan manapság kivitelezhető lenne a játékok nehezítése a korábban már említett MI fejlődésével, viszont félő, hogy ez a mesterséges intelligencia okosabbnak bizonyulna a játékosoknál.

Összefoglalásként elmondanám, hogy nagyon sajnálom, hogy engem - azaz GAME OVER-t - hanyagoltok a játékokból. Szivesen visszatérnék megmutatni a mai játékosoknak, hogy mit jelent a kihívás. Még mindig várok a Nagy Visszatérésre.

Üdvözlettel GAME OVER