Ki mivel játszott? Ki mivel játszik? Ki mivel akar játszani? Röpke gondolkodások, élménybeszámoló következik.
Battlefield: Bad Company. Újra nekiestem pár napja a demónak, és veszettül hangulatos volt. A multiból a teljesre vagyok kíváncsi, de már a single üzemmód is tele volt izgalmas, tényleg WTF jelenetekkel. Amikor belapultam a ház mögé, és az a rohadt tank szénnébombázott engem is, és a házat is: akkor azt mondtam, hogy ez a játék kell. És iszonyat könnyű a célzás, a Halo3 óta rászoktam a jobb célkeresztre.
Milyen érzés egy dínó bőrébe bújva, c64-re emlékeztető grafikával megáldott játékban ROHANNI a meteor robbanása, a kipusztulás elől? Hatalmas érzés, le a kalappal a játék fejlesztője előtt: modern nosztalgia, tökéletes kivitelben. Játsszátok végig ti is.
http://www.kongregate.com/games/pixeljamgames/dino-run
World of Warcraft. Rövid leszek és tömör: a játék újra és újra le tudja kötni az embert, két hosszú év után is. Viszont százezer százalékosan átlátom a mögötte rejtőző filozófiát, és azt is látom, ahogy ez a levágott szárnyú pillangó (csúnya, beteg és erős hasonlat, de mindjárt látjátok, miért volt rá szükség) hamarosan teljesen kibontja szárnyait. Miért? Mert lesz konkurenciája. Lesz itt minden, ami szem-szájnak ingere: minden kasztnál 3 működő talentbuild, elfoglalható városok (és nem csak ennek halvány utánzata, lásd: Haala), járműves harc, 10 fős raidcontent ugyanott, ahol 25 fővel is vagyunk, többszemélyes lovak, gyors szintezés, ingyen 55-ös karakter... a Lich King lesz a csúcs.
Dead or Alive Ultimate. A DOA2 nálam régi és nagy szerelem, ezért is sajnáltam, hogy az Xbox-os részt teljesen hanyagoltam (elég volt dc-n és ps2-n haveroknál, megvenni sosem volt kedvem): nemrég úgy éreztem, hogy a tisztesség miatt érdemes megvenni. Amit a Dreamcast időkben nem találtam meg soha eredetiben (vidéken, 2000 után? Vicceltek?), azokat már szinte mind pótoltam. Itt fekszik a polcon a Shenmue 2 (Xbox), a DOA 2 (Xbox), a Rez (PS2, japán) - már csak az XBLA-s Ikaruga és a Soul Calibur, nomeg a GC-s RE:CV hiányzik. Alig várom, már csak a tisztesség kedvéért is.
Go. Igo, Weigi, Baduk. A táblás játékot egy hónapja hagytam abba (igen, akkor kezdtem újra a WoW-ot), mert nem éreztem azt a fejlődést, amit magamtól elvártam volna. Nem tudtam játékomba bevinni azokat a lépéseket, amiket elvileg tudtam, és nem voltam képes megfelelően előreolvasni a tábla állását. Abbahagytam, majd négy hét szünet után újrakezdtem. Most jónak érzem magam, végre 7k-s vagyok, és az ellenfelek nagy részét könyörtelenül elintézem.
Hibáznak ugyanis, és meglátom a hibát - amit rendszerint meg is büntetek. Ez a góban roppant nehéz: ha az ellenfél ész nélkül játszik, és te ész nélkül folytatod, te buksz el. Ha egy üldözést nem csinálsz tökéletesen végig, nem kapod el a végén: te buksz el. Ez a játék üvölt a tökéletes koncentrációért, az előre megfontolt lépésekért és a hibátlan végrehajtásért. Az agy shoot'em'up-ja. Csodás.