A magyar cukrászat kialakulása

A magyar cukrászat kialakulása:

István korában csak a mézet ismerték, mint édesítőszert. A méheket lassacskán elkezdték tartani, méz és viasz termesztés céljából. A mézeskalácsosoké lett ez a feladat.

Erdélyben és a felvidéken alakultak ki a mézeskalácsos céhek. Ezek már helyhez kötöttek voltak, nyugattal kereskedtek, édeskészítményeikkel. A tatárjárás után betelepítések Német alföldről (Hollandia) jöttek új édesipari ágak. Megjelent a cukor.

A drazsét gyógyszerkészítők találták fel, a töménycukrokat pedig a patikusok.

14.-15. Században, a vásárokon már lehetett kapni cukrot és cukorlisztet.

Mátyás korában Olaszországból jöttek újdonságok. 16. Században egzotikus helyekről jött a cukornád, ami nagyon drága volt.

Török megszálláskor megint egy új irányzat jelent meg. Megjelent a törökméz, szultánkenyér és a magvasgej édesség. A keleti áramlat új technológiát hozott. A 18. Századig egyirányú kézművesek készítettek édességet.

A 19. Századtól kétirányú fejlődés kezdődött. Létrejöttek cukrászdák, kávéházak. Egy ága gyáriparrá fejlődött. Az első cukorgyárat Stüme Frigyes nevéhez fűződik. Első csokigyár 1846-ban Dremmel Mátyás hozta létre. Kiegyezés után fellendül a csokoládé gyártás és az ostya készítés.

A teasüteményeket lehetetlen volt gépiesíteni.

A kávéház cukrászdák voltak ekkor a legjellemzőbbek. Az első magyar cukrászdát Hossmann Károly alapította.

Széchenyi már a Hitel című könyvében a cukrászatról, mint külön iparágról beszél.

Az első cukrászda a Kugler, a mai Gerbeaud volt. Gyorsan fejlődtek a cukrászdák.

A 19. Században fényűző, pompás dekorációjú kávéházak nyílnak. Ilyenek például a Korona, Fehér hajó és a Kávé forrás.

Az I. világháborúban visszaesett az édesség iránti érdeklődés. A II. világháborúban eltűntek a kávéházak és létrejöttek az Eszpresszók.