Nem hittem volna, hogy még ebben az évezredben kimondhatom ...
... végeztem az Alone in the Dark-kal. Az igazat megvallva előbb számítottam egy jó kis agyvérzésre, minthogy ennek egyszer vége lesz. Szenvedés, anyázás és idegeskedés - kábé így nézett ki az a durván tíz óra, amit a játékkal töltöttem.
A helyzet persze nem annyira rossz, mint amit az első néhány mondatból le lehet szűrni - ez bizony egy egész jó játék LENNE, ha legalább minimális szinten figyeltek volna a kezelhetőségre. Nem hiszem el, hogy EZT egyáltalán ki merték adni ebben a formában; nem IGAZ, hogy a készítők és tesztelők elégedettek voltak az irányítással (vagy inkább irányíthatatlansággal) és zöld utat adtak annak, hogy a boltok polcaira kerüljön. Kész káosz, egyszerűen botrány! Hihetetlen, hogy egy ötletes - közepestől valamivel jobb - játékot ennyire képes elrontani egyetlen dolog. Sokan mondták nekem is hogy béna a játék, de a halál gondolta volna, hogy ennyire játszhatatlan.
Az ötletek piros pontot érdemelnek, valamint a hangulata is kiváló - nagyon magával tud ragadni és vannak jó pillanatai. Grafikai szempotból egy közepesre lőném be - valahol nagyon szép viszont akadnak helyek, ahol undorítóan fest. Zenék.. egy szám megy végig az izglamas jeleneteknél (igen, az ami az előzetesekben), ami ugyan elsőre nagyot üt, de huszadjára már azért könyörgünk, hogy mielőbb kuss legyen.
Kevés ez ahhoz, hogy az Alone in the Dark a gyűjteményem része legyen. Ma délután, amint végigtoltam egyből passzoltam is tovább (sry Zoli), szerencsére visszakapom azt a pénz, amit belefektettem. Egyszer talán megérte végigjátszani, de soha az életben nem akarok még csak hallani sem róla.
A "könnyes" (phöö) búcsú előtt azért kivégeztem maximumra, már itt is befigyel az 1000G(amerscore)-t. Nem volt nehéz, csak agybaj. :)