Profizmus??

Az egész történet ismét a NeoGaf-el és azzal a ténnyel kezdődött, hogy mostanában megint elővettem a Soul Calibur IV-et. Azon a fórumon és a Soul Calibur hivatalos fórumán is gyakran olvastam, hogy sokan nem tartják profinak, képzettnek, de egyáltalán: minimálisan sem hozzáértőnek a verekedős játékokat tesztelő újságírókat.

Értettem én persze a problémájukat - de nem értettem velük teljesen egyet. Ennek oka abban keresendő, hogy az újságírónak nem a hardcore rajongó maszkját kell magára ölteni, amikor egy verekedős játék x+1-edik részéről szeretne sokat megtudni: sokkal inkább prezentálnia kell a játékot Átlag Józsinak (nem, nem feltétlenül Kezsüöl Pistinek) és x verekedős szériában tapasztalt Hardcore Petinek egyaránt. Hardcore Petinek pedig, ha felkeltette az érdeklődését a játék, egy fokkal jobban utánajár a dolognak, a rajongói, "szakértői" fórumokon: olyan arcok vannak itt, amelyekhez egy művelt, írni és olvasni - ne adj isten játszani tudó "újságíró" nem is fogható: összehasonlítják a játékat a mozgások száma, eloszlása, időzítések, karakter tierek, hibás mozdulatok, unsafe vs safe, és hasonló kategóriák segítségével - és persze kaphatunk egy közösségi megegyezést arról, hogy ez a játék-e a "real deal" a verekedős fanok számára.

Eddig okés, az újságíró elhelyezi a játékot a videójátékok palettáján, a hardcore játékosok közössége pedig idővel saját ízlése szerint finomhangol - mozgatja a csúszkát, ha úgy tetszik. Ami azonban gyanús, és tényleg megengedhetetlen szerintem is, az a felületesség ezeknél a játékoknál. A Soul Calibur IV kapcsán mi is történt ugyanis? Sok külföldi tesztet olvastam el, és nem egy, nem kettő esetben említette meg a kedves teszter, hogy az "Apprentice" névre hallgató vendégkarakter túlságosan erősre sikeredett. Amikor most újrajátszottam az arcade módot, és ahogy olvasgattam néhány SC-s fórumon, hogy mennyire gyengének találják bizonyos szempontokból ugyanezt a karaktert, akkor esett le : ezek a tesztelők hazudtak, baromságot állítottak egy felületes információ alapján. A tény a következő: az Arcade módban a hetedik ellenfél az Apprentice, a játék nehézségi foka ekkor ugrik egy nagyot, az Apprentice meg legyakja a visszafogott nehézséghez szokott tesztert.

Mit tesz ekkor az ember? Nos, lehet menni leírni a tesztbe, hogy az Apprentice tápos, de az igazság nem ez. Az AI tényleg nagyot ugrik az előző pályához képest, de ennek a karakterhez semmi köze. Gyorsakat és keveseket sebezve támad, és a kivédett támadásokra gyorsan (de fontos: védhetően) ellentámadással reagál. Igen, koncentrálni kell ahhoz, hogy legyőzzük. Elválik a vér a víztől. De az okokat nem szabad összekeverni. Ezek után én úgy gondolom, hogy meg lehet húzni a határt. Fogok én olvasni review-kat a jövőben is, de megjegyzem az újságírók nevét - és ha Street Fighter IV kritikát, elcseszett karakter-roster idézeteket és téves állításokat akarok látni, hozzájuk fordulok majd. Mert fogalmuk sincs a dologról.

Volt egy videó - most nem találom, de majd frissítek igény esetén - amiben egy menőnek számító újságíró közölt videót a kedves YouTube-on arról, hogy hogyan játszanak néhány haverjával. A kommentek a Gaf-en erről frappánsak voltak: mit akar az az ember, aki egy Street Fighter II-ben nem tud lenyomni egy shoryuken-t? Ezek ennyire nagy elvárások egy verekedős játék komoly értékeléséhez?