Gondolatok a ring mellől
Nagyon, nagyon nehéz volt megírni ezt a bejegyzést, egész egyszerűen azért, mert most a Street Fighter IV-el játszani sokkal, sokkal jobb móka, mint írni róla.
A játékról Ákos már írt, és magához az alapkoncepcióhoz nem is szeretnék túlságosan sokat hozzátenni: a grafika veszettül stílusos, a játékmechanika a parry elhagyása mellett is maradt kellően mély és bugoktól mentes, a zenék pedig nekem nagyon bejönnek - még az Indestructible is. Animékhez szokott fül, ez van.
Az első napok nem voltak könnyűek, az tény. Már a Soul Calibur IV online részén is inkább Hildét próbáltam erőltetni ,nem pedig Taki-t (pedig erős nyolc éve játszom vele), a fairness kedvéért - és Kilikről nem is beszélve, aki szintén egyik kedvencem, így nem maradt kedvem játszani vele. Az SFIV-nél előre tudtam, hogy mindenki Ryu-val és Kennel lesz a neten, ezért úgy döntöttem, hogy itt is váltok: jöhet C Viper. Ő egyébként a játékban a legnehezebben megtanulható karakterek egyike - és ez a sejtés a netes ranked módban beigazolódott. Első nap például 10-15 vereség, 1 győzelem: ez volt az eredmény. Másnap is bajok voltak: a shoto-karakterek (Ken, Ryu, Sakura, Akuma, Dan) nagyon durván aláztak - így a mostani eredményeket is úgy értem el, hogy visszaváltottam kicsit Ryu-ra. Nem a legjobb érzés, de nagyon frusztráló a furcsa kombókkal rendelkező Viper-el játszani kizárólagosan...szerencsére eltelt egy hét, és mostanra nem félek egyik Kentől sem a hölgyet irányítva.
Az online módról: a Street Fighter IV nem csinált elitista játékosokat a világnak: ugyanazok az idióta, agyatlan játékosok játszanak vele leginkább, mint akikkel a Soul Calibur IV-ben is találkoztam. Bemagolnak egy-két kombót, agresszívan nyomulnak, a védekezést hírből sem ismerik, és ha az ellenfelük nem a mozgást nyomva mozdul, hanem támadással, akkor abszolút képtelenek arra, hogy kezeljék az így kialakult helyzetet. Gyengék. Akik pedig jók, azokkal ritkán találkozik az ember - most 1000bp-n állva állítom ezt, remélhetőleg 2-3k fölött elkezdenek szállingózni azok, akik tényleg komoly energiákat fektetnek majd be a játékba.
A Street Fighter IV a "next big thing". Aki rákapott, az nem fog tudni szabadulni tőle, és ez nem egy-két hetes fellángolás, hanem egy egészen mély rendszer megjelenése, ami a verekedős játékok rajongóit hosszú éveken át leköti majd. A magam részéről úgy érzem, hogy most egy darabig nem is akarok visszatérni egyik három dimenziós bunyós játékba sem - az oldalra kitérés sok stressztől szabadítja meg a játékosokat, de cserébe lassítja a játékmenetet.
Instant klasszikus? Az. Nem tökéletes - például az anime átvezetőket két koreai segédmunkás hozhatta össze az ebédszünetekben, mert mind a történet, mind a karakterek megrajzolása a szánalmas és a nevetséges határvonalán egyensúlyoz. Ez tíz évet csúszott, fiúk (és a sztori is). Még szerencse, hogy mindez SENKIT nem érdekel - a játék lényege továbbra is a VS mode, nem a single bohóckodás. Gyertek a Live-ra játszani!