Ami megváltoztatta a zenei ízlésemet
A koleszos évek előtt mindig is elégedetten nyugtáztam, hogy kellőképpen tág a zenei ízlésem: mondhatni szinte mindenevő voltam. A hazai régi klasszikusoktól kezdve az igényesebb popzenén át, a női énekhangot tartalmazó diszkódaloktól a Rock-kocsmák (Torkolat kocsma, valaki?) nagy kedvencein (System, Metallica, Iron Maiden, etc) és a szívet melengető Delerium-on át mindenért odavoltam. Egyedül a metál néhány vállfaja, az elvont/alternatív zenék, és az "énekhang nélküli tucc-tucc" volt az, amit nem bírtam megemészteni. Ezen a kolesz változtatott: ha a szobatársak (örök hálám nekik ezért) nem hallgatták volna mindezt a remek hangfalunkon keresztül sokat, akkor ezeket a mai napig nem szerettem volna meg. Először persze utáltam mindet, de aztán... bekerült az agyamba, és azóta egészen más szemmel nézem a világot :D
Mi ez a három együttes?
Az első a Sziámi. Müller valami elképesztő szövegeket tud írni - gyakorlatilag élő ellentéte édesapjának (aki egyébként a nevelőapja), az öreg Müller Péternek, akinek egyik előadásán volt szerencsém személyesen is ott lenni, és nagyon nem bántam meg. Ezoterika és öngyilkos misztérium - ezt nyújtja apja és fia, hangulattól függően.
A második a Quimby. Róluk már egyszer írtam a blogomban, és bár az utolsó albumok fogyaszthatóvá vált a nagy tömegek számára is, azért a korai dalok között akadt néhány olyan, amely heveny szemöldökráncolásra kényszerített: aztán megtanultam értékelni a magyar akcentussal énekelt angol dalokat is. Nem bántam meg : )
A harmadik már egy keményebb vonalon mozog: ők az Infected Mushroom. Beteg banda, de elképesztően jó zenéket csinálnak - viszont tudatmódosítók nélkül (ejj, hogy ezekből nekem mindig maximum a rossz minőségű Rozé-ig futotta :D) szokatlan lehet azoknak, akik nem tudnak egy-egy háromnapos partit sem hozzákötni. Én utáltam először, most viszont ha programoznom kell, vagy épp analízist kell gyakorolnom (ritka, de előfordulhat, ebben a mai világban már bármi!), akkor hozzájuk fordulok. És nekik köszönhetően rákaptam a Delerium alkotóinak keményebb projectjeire is, mint például a Frontline Assembly... yaay!