Előző bejegyzésem páratlan sikere után úgy döntöttem, hogy kicsit jobban bemutatom az iPhone/iPod Touch kínálatot, hiszen az a cél, miszerint az Apple részt kíván venni a handheld masinák háborús frontján, egyre jobban közeledik. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy egyre több nagy fejlesztőcég lát fantáziát az Apple kütyüjében. Jöjjön most a Square Enix kínálata.
Az iPod és a Square Enix kettőse nem egy új dolog. Már az előző generációs iPod-ra is megjelent egy játékuk (tudjátok, amin az az érintőkör található). A Song Summoner egy klasszikus taktikai rpg volt, megbolondítva azzal az ötlettel, hogy a zenelejátszónkon található dallamokat állíthattuk csatarendbe. A Tune Trooper-ek tulajdonságait a zeneszám határozta meg és lehetőség volt a játékon kívül is tápolni őket, egyszerűen a hozzájuk csatolt zeneszám orrba-szájba hallgatásával.
Az iPhone játékok már a defensive simulation fogalom égisze alatt jelentek meg. Hogy mit is jelent ez? Nagyjából ismerős lehet a játékmenet annak, aki játszott már a Tower Defender nevű játékkal. Az ellen hullámokban tör ránk, a mi feladatunk, hogy megakadályozzuk, hogy elérjenek egy bizonyos pontig.
Ez a stílus különösen népszerű a gombok hiányában szenvedő masinán. A hullám előtti taktikai készülődéseken kívül nagyon nincs beleszólásunk a tényleges akció kimenetelébe. Többek között erre a sémára épült az Antihero által már bemutatott Field Runners is, vagy személyes kedvencem a Zombie Attack! is.
Elsőként megjelent játékuk ismerős lehet már, hiszen az XBLA kínálatát is színesíti. Ez nem más, mint a Final Fantasy: Crystal Defenders. Igen bizony FF, mégpedig Ivalice világában játszódó taktikai rpg. Akinek nem mondana semmit a helyszín, olyan játékok játszódtak itt, mint a Vagrant Story, FF XII és a számos platformra megjelent Final Fantasy: Tactics játékok. A kiemelés nem véletlen, hiszen gyakorlatilag megkapjuk a GBA-s változat hangjait, zenéit és karakterábrázolásait egy-az-egyben, ami egy hatalmas pozitívum. Aki játszott a játékkal, az tudja miről beszélek és valószinűleg nem lesz számára idegen a "Kupo! Kupo!" felkiáltás sem.
A játékmenet rendkívül egyszerű. A képernyő közepén egy kacsgaringós úttal keresztezett terület látható, itt fog majd a harc folyni. A jobb oldalról saját karaktereinket tudjuk elhelyezni az út mentén, bal oldalt pedig a következő hullámok szörnyei láthatóak. A bestiák életereje folyamatosan nő, ezzel egyre nagyobb kihívást garantálva számunkra (PoP ínyencek figyelmét fekhívnám az Ahriman nevű lényre). A cél az, hogy a kristályokkal meglogó ellen ne tudjon végigmenni az úton, ekkor ugyanis elvesztjük a kristályt, amiből véges számúval rendelkezünk.
Az egyszer már elhelyezett karaktereinket már nem mozdíthatjuk odébb, viszont az elnyert tapasztali pontokból új egységeket helyezhetünk el, vagy akár a meglévőket fejleszthetjük. Ekkor megnő az a hatótáv, amin belül képesek elmozdulni és természetesen a sebzésük is nagyobb lesz.
A Square szerint 360 szinten küzdhetjük keresztül magunkat, ami nem kevés. Viszont egy idő után kissé monotonná válhat, köszönhetően a játék legnagyobb hibájának, miszerint történet nincs, nuku, abszolút nulla. Sajnos ez egy gyerekbetegsége a platformnak. Az összes alkalmazás csak netről húzható le, így a nagyobb gammák jelentősen meghosszabítják a letöltési időt. Az EA nem egy játékában felhívja rá a figyelmet, hogy a letöltés hosszú percekig is eltarthat, tessék türelmesen kivárni.
A Crystal Defenders: Vanguard Storm a fenti játék mintegy kiegészítéseként jelent meg. A játékmenetet új alapokra építették, ami már jobban hasonlít egy taktikai rpg-re. Itt a szörnyek a képernyő bal oldalától masíroznak a jobb oldala felé a négyzetlapokra osztott játéktéren. Mi középen kezdünk és szintén az a feladatunk, hogy megállítsuk a hordát. Az akció körökre osztott, minden körben szabadon mozgathatjuk az egységeinket, a rendelkezésre álló idő azonban véges, leteltével a szörnyek azzonal lépnek.
Karaktereink különböző módon támadnak: a közelharcra szakosodott embereink rövid, de széles támadásokat képesek végrehajtani, míg mondjuk varázslóink egy egész sorban képesek osztani az áldást.
A történet sajnos itt is hiányzik és a játékmenet is hasonlóan repetitív, mint az előző játéknál. Egyik darab sem nagygépes FF verő, sőt a már bejáratott handheld masinákon megjelent címekkel sem tudják felvenni a versenyt, de azt hiszem 5 dollárért egész jó kis szórakozást jelentenek és remélem lehet még számítani újabb játékokra a Square Enix-től.