Vicces, hogy az embernek mennyi hülyeséget meg kell csinálnia a megélhetésért és azért, hogy megmaradjon a remény, hogy egyszer továbbléphetünk.
Pont így vagyok a jelenlegi melómmal is. Egyszerű, jól fizet, azért fizetnek hogy 24 órán át ücsörögjek és semmit ne csináljak, amolyan vizuális szobadíszként. Ez mind szép és jó, valahogy mégis morálisan rombolónak érzem a melót. Igen, így van, vagyonőrködés a kérdéses téma középpontja.
Egyszerűen olyan hihetetlen, hogy sokszor még a semmi is mennyire romboló a morálra és a lelkivilágra nézve. Olyan ember vagyok, aki feltörekvő, aki bizonyítani akar, azt akarja hogy elismerjék őt, és hogy nyoma maradjon a munkájának. Jóllehet ezért szeretek rajzolni, videókat vágni és ha épp eszköz van a kezemben fotózni. Mert örömmel tölt el amikor az embereknek szép pillanatot tudok okozni a munkámmal amit csináltam X idő alatt. Ez a meló ez más. Ezt megfizetik, de megöl a tudat, hogy semmit se csinálok. Semmi érdemlegeset. Az emberek pedig távolról láthatóan besorolnak engem egy kategóriába, egy csoportba, csak első látásra. És onnantól el vagyok temetve. Azaz: így érzem magam. Persze minden kezdet nehéz, 21. évemmel most vagyok mindennek az elején, s egy ilyen munka alapozója lehet, hogy egy jobb munkahelyen folytathassam tovább. Mármint ez az elmélet. Hányszor gondolkoztam hogy de jó lenne megélni a fent említett hármas valamelyikéből... azzal egy minimális presztízst is szereznék magammal. Nem úgy mint ennél a munkánál.
Ami épp arra elegendő, hogy a félőrületet leküzdve pénzt szerezzek és reménykedjek a jóban továbbra is. Ami állítólag hamarosan eljön.