Tipikus alappillére az uralkodó törvényeknek a világban. Rendből káoszt előidézni mindenkinek megy. De káoszból rendet... aki képes rá, az tud valamit.
Ma ezt ismételtem első kézből tapasztalhattam meg. Úgy döntöttem, hogy 2010. egy szép évszám, legyen ez az újítások éve. Mivel most már notiról tolom a web-s életet, (ezt a blogom rendszeres olvasiói tudhatják) megszabadultam az asztali monstrumomtól. Ez azt vonta magával, hogy rengeteg tárgy, bútor, és legfőbbképp a teljes szobám felépítési struktúrája hiábavalóvá vállt, hiszen a 30 ezer kábelt és 20 ezer kiegészítőt felváltotta egy, pirinkó szerkezet ami mindezt egybefoglalja. Már igazából nem kell a böhöm íróasztalom, nem kell a rengeteg elosztó és hosszabbító ami energiával látta el a legtöbb mechanikus eszközt a szobámban. Teljesen új távlatok nyíltak meg előttem.
De persze minden kezdet nehéz, és ahhoz, hogy építhessünk ugye mindenek előtt rombolni kell. Meg kell semmisíteni azt, ami volt, amire már nincs szükség. Egy szoba átrendezés pedig mindig ezzel kezdődik. Szétpakolni, szétszedni, szétszerelni, molekuláira szedni azt az elrendezést, amiben évekig éltünk. Amit meg is tettem, ám ez volt csak a munka könnyebb része...
Amikor az ember mindent szétszedett, akkor szembesül azzal a ténnyel, hogy "Hinnye de baromira kevés a hely most..." Jelen helyzetben a szoba közepén álltam, és körülöttem mindenféle bútorok meg anyámkínja tornyosult. Körbenéztem, és felsóhajtottam... hogy lesz ebből rend?
Hihetetlen, de ilyenkor szembesül az ember azzal a ténnyel, hogy rengeteg olyan hely bemocskosodik, amiről eddig azt sem tudtuk hogy létezik. Najó, ez persze egy árnyalatnyi költői túlzás volt, de hangzatos duma volt. :) Alapvetően az ágyam egy teljesen új helyre tettem, hogy már a pihenés is úgy élménnyel szolgáljon. Amikor szétszedtem az egész mindenséget, az ágyam volt helyén valami szörnyű kép fogadott. Ennyi pormacskát, szemetet meg mittudomén mit életemben nem láttam még egy helyen. Rengeteg olyan dolog került oda,a miről lövésem sincs hogy került oda. Papír zsebkendők, tollak, sőt egy fülhallgató is... :D Na mindegy, erre való a porszívó meg a szemetes kuka. De mindenesetre elképesztő. A legszebb, hogy most itt ülök a szobámban az ágyamon, és elkezdtem blogolni erről kis pihenés gyanánt, mert amúgy a munka jó 60%-a még rám vár. Pedig reggel 9 óta pakolok és takarítok.
Hol van még ennek a vége?... :D