Kocka vagy nem kocka? Dat iz da kvestchun.

Miközben böngésztem a break.com-ot, hogy újfent láthassak valami bődületesen nagy fail- vagy ilyesmi, megakadt a szemem egy videón. A videó címe:

WOW Guy Angry About WOW And Irate About Star Trek Online

Nagyon beszédes ugye? Az írás végén majd linkelem a videót is, de először jöjjön a bevett napi szó és agymenésem. Na szóval, bátor voltam, a cím érdekesnek tűnt, megnéztem a videót. Semmi érdekes nem volt benne, a fazon végig szidta a WOW-t hogy milyen nehéz. Ez a tény nem érdekel. Igazából onnantól nem érdekelt, hogy a fazon kinyitotta a száját. Meghallottam a hangját, megláttam a képét és valahogy már annyira nem érdekelt a mondanivalója. Csak ültem szörnyülködve, megdöbbenten. Miért? Hát ez a baromi vicces. Ha tizenhét évesen nem változtatom meg az életfelfogásom, azt hiszem ma én is ilyesmi képet alkothatnék, csak mondjuk komolyabb pedagógiai rendellenességek nélkül (értem ezt a komoly pöfén beféléfére, bár van egy rossz tulajdonságom ma is, miszerint a szám hajlamosabb gyorsabban járni, mint az agyam, s ennek következtében irtózatosan tudok néha hadarni, de ugye ez most baromira mellékes. :D ). Elszörnyülködtem, hogy lehettem volna ilyen, és sok-sok ilyen ember él a földön. Akik nem hogy nem élnek, és nem élik át a világ által nyújtott igazi értékeket (még én se vagyok abban a helyzetben, hogy mindezt megtegyem, de én legalább akarom), ők viszont nem rendelkeznek nagyobb gonddal, mintsem hogy a karakterük hányas szintű, hogy milyen cuccaik lesznek, hogy hova mennem majd a klánokkal csatázni, stb. Az ilyen embereket nem tudom hova tegyem. Leginkább azt hiszem ez nézőpont kérdése. Nézzük abból a szempontból, hogy "a tudatlanság áldásos". Ebből a szempontból ez a pasas (vagy srác? mert a korát meg nem tudom mondani, a feje olyan jó 30 felé közelíthet, de a hangja egy selypítő túlsúlyos eunuchra enged következtetni) a legszerencsésebb a földön. Na de én nem így hiszem. Szerintem egy életünk van, nem élhetünk így, erre még viszonylag időben én is ráébredtem, mert ugye tizenévesen én magam is hasonlítottam erre a illetőre, csak a hangom az férfias volt, és képes voltam beszélni normálisan. (Na jó, most már leszállok a beszédképességeiről. :D ) Hú, jézus mennyit tudnék erről írni, beszélni... pedig tudom, hogy ez egy komoly meddő téma. Mert értelme nincs. Van aki egy ilyen élettel bőven beéri, van aki hányingert kap a gondolatától is egy ilyen létformának. Én csak annyit mondok: komolyan átértékelődött bennem pár dolog magammal szemben. Elvégre lehet, hogy ma már én postolgatnék ilyen videókat a youtube-ra ha nem változok meg anno.