Dawn of the living homeless

Ma elindultam délután a jól megszokott módon gitározni egy jót Pestre. De ez hagyján. Az új unalmas, semmi extra. A poén akkor kezdődött, mikor megérkeztem a délibe.

Először is elindultam az egyik jegykiadó automata felé, gondolván, hogy veszek magamnak egy jegyet hazafele, így megkímélvén magam hazafele menet ettől. Mikor veszem a jegyet, odajön hozzám egy nő. Olyan jó 50 éves lehetett, nem a legjobb bőrben, persze mit kér? Aprót. Hát bocs, de én is szűkében élek, szóval nem... Na mindegy. Megyek, a maradék pár forintomból vennék egy ásványvizet magamnak. Előttem jön két csávó meg egy csaj, nagy sporttáskákkal, meg megfelelő öltözettel... köhöm. Elmegyek mellettük, erre odaszól az egyik faszi: "Hé báttya!" Megfordulok, mire én: "Bocs de erre a kifejezésre már elvből nem hallgatok!" A fazont nem érdekli, rákezd: "Nem tudnál adni némi aprót?" Mondom, de csak épp most készülök elverni a közeli éjjel nappaliban úgyhogy bocs. Megyek le a metróba. A metróban egy fazon odajön hozzám: "Nem tudnál kisegíteni egy kis apróval?" Mondom NEM!!! Itt kezdett elborulni az agyam. Elérek a Batthyányi térre, ahol alig lépek ki a metróból, egy fazon jön hozzám és rákezd a tipikus mesére, hogy kirabolták, nincs kajája... mondom erre, hagyd a rizsát, pénz kell tudom. Hát ja ha két kilóval megdobnál... ránézek... mondom "Te figyu, én tennék neked szívességet, és még meg akarod szabni mennyit adjak? Na hagyjál békén!" És otthagytam. Ez sok volt. Úgy voltam, még valaki aprót kér én menten lelövöm. Hazafele mondtam is magamban, hogy tuti belekeveredek még valami kéregetőbe... de tévedtem (hála égnek). Így később eszembe jutott, hogy tiszta South Park volt, ahogy jöttek a csövik a "Aprót? Aprót???" dumájukkal. Haláli... most egy darabig jó ha senki nem kér tőlem aprót, mert kaphat tőlem egy apró lincselést. >:(