**FIGYELEM! HA MÉG NEM LÁTTAD AZ EPIZÓDOT, CSAK SAJÁT
FELELŐSSÉGRE OLVASS TOVÁBB!**
Kissé megcsúszott az aktuális LOST bejegyzés, de miután ezen a héten amúgy is szünetel a sorozat, ezért bőven van idő bepótolni. Meg aztán a 'The Last Recruit' amúgy sem az az igazán elmélkedős epizód volt.
Ez utóbbi persze nem ítélkezés volt. Ha arra vágytok: szerintem ez a szezon mércéjét nézve egy átlagos rész volt. Az minden esetre igen komoly, hogy olyan magas fordulatszámon pörögtek az események, amekkorán leginkább csak a finálék során szoktak - ha valami, akkor ez jól mutatja, hogy közel a vég. Úristen, de még mennyire.
Központi karakter híján ezúttal mindenkiből kaptunk egy keveset, ezzel összhangban pedig az epizód fő célja is az volt, hogy szépen előkészítsen mindent a végső hajrára. Az alternatív szálon Sun személyében egy újabb karakter látott valamit a "másik oldalról", akiket most már meglehetősen nagy intenzitással "ütköztet" az univerzum - Sawyer meg is jegyezte ezt, kimondva valamelyest a néző gondolatait -, így lassan, de biztosan közelítünk a megoldáshoz. Ami pedig a szigetet illeti: Jack régóta érlelgetett karakterfejlődése szintén célba érni látszik. Ő már nem Man of Science többé - most már ő is Man of Faith, és igenis hisz abban, amit gondol, és amiben a többiek nem. Legalábbis még nem. Ezek után nem is lehetett volna izgalmasabb cliffhangert szőni Jack köré.
A végén a robbantós jelenet egyébként nagyon ott volt, akárcsak az, amikor Jack kiugrott a hajóból, és az elején is jócskán bekezdtek a meglepően őszinte (?) Locke - Jack párbeszéddel, a pálmát azonban most is a Boss, vagyis Desmond viszi - a jelenete Sayiddal tíz per tizes volt. Azt viszont sajnáltam, hogy a várva várt Sun - Jin reunion nem volt olyan erőteljes, mint kellett volna.
Summa summarum: a 'The Last Recruit' nem volt kiemelkedő rész (nem is lehet mindegyik az), ellenben jócskán előregördítette a cselekményt, és többé-kevésbé kijelölte az utat a finálé irányába - persze csak a mindig óvatos LOST mércével. Öt óra. Ennyi maradt hátra.